Mámegin’ az a rohadt stanicli

Pelikán József haszontalan gyermekei, miközben Virág elvtárs baráti ozsonnán vett részt a famíliánál, természetszerűleg nem bírtak magukkal, és eldurrantottak egy zacskót, amiből kifogyott a hamubasült. Ez a világ rendje, ellene nincs mit tenni, ha a gyerek zacskót lát, akkor durrant. Esetünkben azonban Virág elvtárs nyalka kísérői azonmód lőtték szét az egész konyhát, mivel terrortámadást tételeztek. Ebből látszik, hogy nincs új a nap alatt.

Pelikán József „Stanicli, mámegin’ az a rohadt stanicli!” felhördüléssel képelte föl a kölkeket, és a rend helyreállott. Virág elvtárs tovább nyammogta a héjában sült krumplit, és örömmel konstatálta, hogy milyen leleményes ez a mi népünk. Ettől az ÁVH-s fiúk is lenyugodtak, és zsebre rakták a 762-eseket.

Decens korunkban Juhász Péter ilyen értetlen gyermek, akiben az pavlovizálódott, ha Orbánt lát, akkor fütyöl. Most is sípolni hívja a népeket február másodikára, az indokot ehhöz ezúttal Putyin atyuska magyarországi látogatása adja.

Hogy miközben a medve fölméri az ő tartományát fakó lován, akkor szóljanak azok a rohadt sípok, akárha október 23-án. Mindez nagyon szép idea, ámde teljességgel értelmetlen. Böjtelő havának második napján abszolválják a szemlét minálunk, és nem jóindulatú ÁVH-sok, hanem az FSZB (lánykori nevén KGB) véres szájú hóhérai figyelik majd élénken a folyamatokat, kiegészülve a TEK nagyon tehetséges munkatársaival.

A lehegesztett csatornafedelek mellett a fél város lesz lezárva hermetikusan, hogy még a kósza legyet is megmotozzák, ha arra akadna dolga, így amikor Juhász fütyöl, olyan lesz, mint a vak utcazenész, akinek fogalma sincsen arról, kinek tépi a húrokat.

Ebben a konstellációban mondjuk saját magának, illetve egynéhány harcos kedvű nyugdíjasnak, akiknél biztosan lesz kéznél egy kósza esernyő, hogy újra lejátsszák az október 23-i csatát, ami jó mozi, csak teljesen fölösleges. Mondhatni kontraproduktív, mert csak arra jó, hogy a fellépők megkapják a warholi tizenöt perc hírnevet.

Rendszert váltani így nem lehet, és egyéb veszélyek is leselkednek a partizánokra most, hogy turbó fokozatba kapcsolt a téboly. Mészáros gázos vadiúj tévéjében, a mérvadó Echóban újra indult a szépemlékű Sajtóklub, ahol habzó szájú nácik minősítették a nevezetes interjúhamisítást terrorizmusnak, amely megállapítás az álmoskönyvek szerint nem sok jót jelent.

Ilyen alapvetések után a fütyölés felér egy atomcsapással legalább, és osztrák nyugdíjasok is róják még a magyar utakat. Ki tudja, mikor, s merre autókáznak vakon, ami veszélyekről Váradi András felcsúti juhász tudna mesélni bővebben, szegény. Különben is, már fütyölni sem kell ahhoz, hogy kitapossák az ember belét.

Mint azt a snájdig rezsibiztos tegnap volt szíves kijelenteni, el kell takarítani a kormány ellen lévőket, és egyetlen fiatal demokrata, de még egy jámbor lelkű „keresztény” sem fegyelmezte meg őtet, hogy ilyeneket böfögni nem komilfó.

Mindebből kitetszik, hogy Putyin épp arra is jó, hogy átadja fiatal növendékének a receptet a polónium ütős felhasználásáról, kósza golyók célba juttatásáról, egyebekről. Nem vagyok paranoiás, csak figyelem a világ folyását, következésképp semmi jót nem látok abban, ahogyan a hiénahorda mostanság üvölteni kezdett. Viszont nem tudom, mit lehetne tenni, nekem ehhöz nincsen moslékom. Egy dolog teljesen biztos azonban, a fütyörészés itt már egyáltalán nem opció.

A magam részéről végzem, ami rám méretett, verem a tamtamot szünet nélkül. Ennél többet nem tehetek, de várom a csodát, aki a jelek szerint nem Botka lesz, viszont vészesen fogy az idő.

Mindemellett arra még rávilágítanék zárásképpen, hogy tehát Böjtelő havának második napján a medve épp itt lesz minálunk. Kérjük tehát az urat, hogy a nagy barna lássa meg az ő nyüves árnyékát, és húzzon vissza a barlangjába a francba dolgos földmíveseink tapasztalatai előtt meghajolva. Ennyi kérést csak megengedhetek magamnak megalázott és megszomorított népünk nevében, a többit pedig majd meglátjuk

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum