Karácsonyi anziksz 1.

1847/2016 (XII. 23.) Korm. határozat a Karmelita kolostor szobabelsőinek megfelelő kialakítására 39250 millió forint. Felelős: Lázár János. Határidő: azonnal. (Közlöny)

Este az összes aprószentek nevében úgy hajtottam zilált álomra csapzott fejemet, hogy holnap a kiskarácsony, kisült-e már a kalácsom szellemében jó kisfiú leszek, és nem bántom a bácsit se szóval, se egyébbel, és ellenállok az ördög incselkedéseinek. Erre tessék.

Még szerencse, hogy nem kell (nekem se) betartanom az ígéretemet, szóval ne azt nézzék, mit mondok, hanem, amit csinálok. Mentségemül szolgáljon, hogy miniszterelnök úrral ellentétben még csak nem is hazudok. Rövid és megterhelő álom után ugyanis még máma (12/23) felébredtem, szóval momentán nincsen karácsony.

hokedliÉjfélig tehát szidhatom a rendszert, és miniszterelnök urat, bár tudom, ez őtet a lehető legkisebb mértékben sem érdekli. Pár percem van, igyekezek. Valószínűsítem tehát, hogy új idolja után halad miniszterelnök úr. Ez a Trump gyerek is milyen ízlésesen élt, mielőtt elnök lett, mint az látható volt, csupa arany, meg a rosseb a tornyában.

Ha mindjárt eljő miniszterelnök úrhoz a Donald, csak nem szégyenkezhet itt lepusztult hokedlikkel, lássuk be, ez zsenánt volna, a kiadás tehát jogos. Viszont mindjárt éjfélt üt az óra, és rögtön hozzák Jézuska fáját a halkan szálló szárnyasok, szóval gyorsan: baszódjál meg Orbán Viktor! – És máma van ebben a pillanatban.

Szóval tegnap arra jutottam, hogy hosszú idő után elhagyom az utcámat, vánszorgok ötszáz métert a város közepéig világot látni, és olyan csuda dolgokat fedeztem fel, hogy na, viszont már neki sem kezdek, kopnak az ujjaim, meg különben sem vagyok éjszakaszámos, tehát, majd holnap, kedves naplóm, de az is lehet, hogy máma még. Most meg leshetem, mikor lesz már világos, hogy aztán újra sötét legyen, és meggyújthassam azt a nyüves csillagszórót. Ejj, de nehéz ez!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum