1847/2016 (XII. 23.) Korm. határozat a Karmelita kolostor szobabelsőinek megfelelő kialakítására 39250 millió forint. Felelős: Lázár János. Határidő: azonnal. (Közlöny)
Este az összes aprószentek nevében úgy hajtottam zilált álomra csapzott fejemet, hogy holnap a kiskarácsony, kisült-e már a kalácsom szellemében jó kisfiú leszek, és nem bántom a bácsit se szóval, se egyébbel, és ellenállok az ördög incselkedéseinek. Erre tessék.
Még szerencse, hogy nem kell (nekem se) betartanom az ígéretemet, szóval ne azt nézzék, mit mondok, hanem, amit csinálok. Mentségemül szolgáljon, hogy miniszterelnök úrral ellentétben még csak nem is hazudok. Rövid és megterhelő álom után ugyanis még máma (12/23) felébredtem, szóval momentán nincsen karácsony.
Éjfélig tehát szidhatom a rendszert, és miniszterelnök urat, bár tudom, ez őtet a lehető legkisebb mértékben sem érdekli. Pár percem van, igyekezek. Valószínűsítem tehát, hogy új idolja után halad miniszterelnök úr. Ez a Trump gyerek is milyen ízlésesen élt, mielőtt elnök lett, mint az látható volt, csupa arany, meg a rosseb a tornyában.
Ha mindjárt eljő miniszterelnök úrhoz a Donald, csak nem szégyenkezhet itt lepusztult hokedlikkel, lássuk be, ez zsenánt volna, a kiadás tehát jogos. Viszont mindjárt éjfélt üt az óra, és rögtön hozzák Jézuska fáját a halkan szálló szárnyasok, szóval gyorsan: baszódjál meg Orbán Viktor! – És máma van ebben a pillanatban.
Szóval tegnap arra jutottam, hogy hosszú idő után elhagyom az utcámat, vánszorgok ötszáz métert a város közepéig világot látni, és olyan csuda dolgokat fedeztem fel, hogy na, viszont már neki sem kezdek, kopnak az ujjaim, meg különben sem vagyok éjszakaszámos, tehát, majd holnap, kedves naplóm, de az is lehet, hogy máma még. Most meg leshetem, mikor lesz már világos, hogy aztán újra sötét legyen, és meggyújthassam azt a nyüves csillagszórót. Ejj, de nehéz ez!
Vélemény, hozzászólás?