Biciklitúra a limesen

Az nem tudható teljes bizonyossággal, hogy kormányzó elitünk tök hülye, esetleg szórakozik, a jobbágyokat kívánja jobb kedvre deríteni, vagy netán csak egy kis lovettát csorgat a saját bohócainak. Magam a kis magyar abszurd közepette erre az utóbbira tenném le semmit sem érő, nyamvadt voksomat.

A miniszteri biztosokról már annyit irkált a még lélegző, tiszteletlen média, hogy az ember azt hitte, újat mondani neki ebben a témában már nem lehet, így neked sem, nyájas olvasó. Tegnap kiderült, dehogynem. Ezúttal a következő feladattal bíztak meg egy professzort havi fél millióért, szó szerint mutatom.

„A dunai limes magyarországi szakasza elnevezésű világörökségi várományos helyszínnek a Világörökség Jegyzékébe történő jelölésével összefüggő teendők ellátásáért, valamint a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palotának a magyarországi limes egyik legjelentősebb elemének bemutatásával összefüggő feladatok koordinációjáért felelős miniszteri biztos”.

704image_kutyastrand3Ez egy nagyon emelkedett szöveg, olyannyira, hogyha a jobbágy mondjuk Marquezen nevelkedett – pedig ő tudott kavarni a mágikus realizmusával -, akkor sem, vagy éppen ezért, halovány fingja sincs, mit is akart mondani, aki mindezt papírra vetette. Valami olyasmit, hogy fogd a pénzt, és fuss.

Már hatvanöten vannak ilyen Woody Allenek minálunk, így magam nem foglalkoznék az összes ingyenélővel, csupán azokkal, akik kilafognak a sorból Istentől – és OV-tól – felkent és megáldott, különös feladataikkal. Él és virul bicikli-, és kutyaügyi miniszteri biztosunk is, de ha mélyebbre hatolunk a delíriumban, a móka és kacagás egészen új horizontjai nyílhatnak meg előttünk.

Van nekünk a nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztosunk, a Testnevelési Egyetem új kampuszáért felelős, az E-health koordinációval kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős (ez mi a szar), az Árpád-ház Program előkészítésével és megvalósításával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős, a frankofón ügyekért felelős, a Lakitelek Népfőiskola épületeinek rekonstrukciójával és fejlesztésével összefüggő ügyekért felelős elvtársunk is.

biciklibikaNem állom meg nagy ganajságomban, hogy a nulla egész kilenc tizedes nyugdíjemelés korában részletesen meg ne emlékezzek erről: a nyolcvanadik életévüket betöltött személyek esetében a szociális alapszolgáltatások infokommunikációs fejlesztését célzó tudományos kutatás és országos modellprogram kidolgozásáért és bevezetéséért felelős miniszteri biztos. Ez különösen gyönyörűséges.

Valamint még: a szervezett bűnözői körök által az 1990-es években elkövetett élet elleni bűncselekmények, illetve az úgynevezett „olajos” ügyekkel összefüggő élet és testi épség elleni, vagyon elleni bűncselekmények hatékony felderítésének és nyomozásának irányításáért, koordinálásáért felelős mókuspéldány. Hogy ő mire jutott, arról fingom sincs, Pintér úrnak talán.

Miután elmerültünk a magyar lingua fideszes rejtelmeiben, egy, csak egy ilyen miniszteri fullajtárt emelek ki név szerint, és ő dr. Budai Gyula, aki, amikor a rezsim még hátulgombolós volt, naponta számoltatta el a komplett ellenzéket vérben forgó szemekkel, mint arra emlékezhetünk.

Ebbéli tevékenysége azonban nem hozott mérhető eredményt, még nanométerrel sem, ezért kapott egy igazán testhezálló, új föladatot. Ő az Oroszország által elrendelt embargóból fakadó külgazdasági intézkedésekért felelős miniszteri biztos, pont. A népmesei tanulság? Csakis ennyi: nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum