Éhezésügyi kiskáté – Eridj lopni!

Valaki háttérhatalom elővett egy tavaly ilyenkor született írást, hogy a jámbor lelkű Hegedűs Zsuzsa főtanácsadó sámándobot, és rajta keresztül a mi, csakis népéért élő kormányunkat – és annak első emberét – kedvezőtlen színben tüntesse föl, a mocsadék.

„Én még olyan nyomorult szegény családot, ahol a gyerek hazajön délután iskolából, és másnap reggelig nem kap semmit enni, én olyat nem láttam, mert ha kell, akkor lopnak.” – Ezt mondta a sámándob 2015. november 13-án, a libsibolsi aljadékok meg most verik rá a nyálukat a búkon. Már majdnem sípolnak is.

Pedig ez ellenforradalmi izgatás csupán, hiszen mindenki tudhatja, aki rendszeres olvasója az óriásplakátoknak, hogy Hegedűs Zsuzsa jobban teljesít, következésképp az éhezés, mint a magyar nép különös ismertetőjegye, az elröppent tizenkét munkás hónap alatt, huss, eliramlott az országból.

hungry„Olyan, hogy a legszegényebb családban, ahol nincs alkohol- vagy drogprobléma, hogy ott a gyerek ne kapjon este legalább két szelet zsíros kenyeret vagy tejbegrízt, (…) olyan nincs.” Ezt is mondotta a sámándob, ami állításnak különös folyományai vannak.

Ha tudjuk azt, miszerint a Kárpátok alatt négyszázezer alkoholista úszkál a kannásborban, ebből csak az következhet az éhezésügyi főmufti szerint, hogy ennyi embernek nem jut tejberizsa a feneketlen gyomrába, következésképp éhezés, az mégiscsak van itt minálunk.

Igazat mondott a sámándob? Nem mondott igazat egyáltalán, de ez nem zavarja a jómunkásembert. A hazugság ugyanis, mint kormányzati létforma oly közkeletű, hogy hiányozna is már, nélküle értelmét veszítené minden szürke, tevékeny hétköznap, azaz, éltető elemünk ez minekünk a rónaságon.

Ha ezen az apróságon nagyvonalúan tovasiklunk, mint Svejk a gőzmozdony misztikus számain, akkor csak egy kifogásolni való akad Hegedűs asszony étkezési elképzeléseiben, jelesül, hogy nem egy született dietetikus. Valamint, még gyúrnia kell, hogy megkaphassa az ő Michelin csillagját.

A zsíros deszka, mint a magyar nép mannája, szép idea, ámde elég egyhangúnak tűnik az étlap. Isten segedelmével majd finomítanak rajta, ám amíg ez bekövetkezik, nem árt megvizsgálni, mit érdemes lopni a nemzeti üzletlánctól, hogy magunk oldjuk meg, amit még a KDNP sem tud, hiába képes a főnöke kenyérszaporításra.

Szalámit, azt nem komilfó elemelni, ahogyan azt Bakács Settenkedő szerencsétlen sorsa is mutatja, ellenben kiflicsücsköt igen. Amióta Selmeczi asszony esett bűnbe, azóta minden anyagi javak megvédője ő a hierarchiában, ám, mintha mostanság kevesebbet lehetne hallani felőle. Vagy elfogytak a megvédendő javak, vagy a torkán akadt a csücsök. Egyéb lehetőség nincsen.

eteleim-wordpress-comBár, mondjuk, az Uniónak bajos volna elmagyarázni, hogy milyen volt szőkesége megvédi a német adófizetők pénzét is, megteszi ezt maga a Sátán, mint azt mindenféle folyamatban lévő vizsgálódások mutatják. Az éjjeli edény majd később fog kiborulni, de messzire repített a játékos képzelet.

Visszatérve Hegedűs asszonyra tehát, megállapítható, voltaképp maga alatt hasogatja a fát. Ha ugyanis éhezés nincsen itt minálunk, akkor az ő kincseket érő főtanácsai válnak okafogyottá. Izgulni persze fölösleges energia-pazarlás volna, mert egyáltalán nincsen veszélyben a szolgálati gépjármű és a havi egy miller. Sőt, ha sokat molesztáljuk a naccsasszonyt, akkor meghosszabbodik, mint a kisvasút, valamint a propaganda miniszter orcája.

És most, hogy elmeséltem az életemet, nagy gonoszan még annyit idetoszok, hogy Arany Janinál – kurva régen tehát – a megfáradt apa hazatérvén egy-egy szárnyat meg combot nyújtott a kicsinyeknek. Nem gondolt ő semmiféle koleszterinre, mi viszont, boldog utódok, igen.

Ilyképp a mai felelőtlen szülő egyetlen gondja-nyűge hogy végtelen jódógában tegyen-e hagymát arra a kurva zsíros deszkára, vagy sem. Végezetül csak egy jóindulatú intelem kezdő anyák-apák számára: ne kényeztesd a kölködet, mert el találja kapatni magát. A végén még paprikát is követel, vagy kakaót. Meg kisvasutat, ha gyötri a láz.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!