Most, hogy a Fidesz szarrá nyerte magát oda és vissza, nincs olyan örömködés, mint négy éve, nincsenek forradalmi hangulatban, így képesnek érzik magukat, hogy csöndben tegyék meg patkány dolgaikat, és mitagadás, meg is valósítják. Az ország meg kussol, nem tudja mire vélni a dolgot, holott Orbán bejelentette, hogy most jött el a nagy tettek ideje. Hogy akkor az elmúlt négy évben mi volt, azt föl nem fejthetem, szétkúrni egy egész országot, az nem nagy tett? Meglátjuk a végét, olyas az állapot itt, mint 1938-ban Münchenben, illetve utána, amikor a tudatlan nagyok úgy vélték, hogy egy életre kiküszöbölték a háborút, aztán hét év múlva heverészett a világban olyan hatvanmilliónyi halott. Egyelőre minden olyan csöndes, kis reklámadó kihegyezve egy cégre, RTL, kezdetnek belefér.
A háború folytatódik természetesen, és ez így helyes, mert az emberek, mint a világ origója, arra hatalmaztak föl minket, Orbán Viktort, hogy életünket és vérünket értük áldozzuk, folytonos ellenséges golyózáporban. Mindez becses, ha lózung is, ámde nagyon jól hangzik, a lényeg azonban ezúttal egyetlen mondatban rejtezik, mintegy abba bújtatta bele a bölcs vezér, amikor elszólta magát, és kijelentette, hogy lejárt a nyerészkedés ideje. Ezt akár freudi elszólásnak is tekinthetjük, ha már nem bízunk a világ ostobaságában, felfoghatjuk úgy is – nem így lesz -, hogy sikerült belátnia: önmaga és a vele mintegy szimbiózisban lévő haveri kör már annyit lopott, hogy tényleg teli a padlás, az ebül szerzett jószágot már nincs hová tenni, ezért a négy éve folytatott szabad rablásnak egyszer s mindenkorra vége. Nem lesz.
Pedig azt is vállalják ezért, hogy ne csak az ország többsége, de Európa is utálja őket, hogy mért jó nekik ez így, azt nem tudom, de valahogyan ez a filozófiájuk: Ha akarom, agyonverhetlek egy kihallgatáson, mert úgy hiszem, loptál. Ha akarom, meg is verhetlek, bilincsbe köthetlek, mert szemeteltél. Ha akarom, bevihetlek gyerekestül, mert nem ott jársz, ahol én akarom. Ha akarom, nyugdíjas vagy (bíró, igazgató), ha akarom nem (rokkantak, rendvédelmisek, bányászok). Ha akarom, milliomos vagy, ha akarom, földönfutó (föld, trafik). Ha akarom, van állásod (közmunka, járási hivatal), ha akarom, nincs (köztisztviselő, közalkalmazott). Amit nem akarok: hogy beleugass az akaratomba, és megkérdőjelezd a hatalmam, na és tiszta törvényeket, jogszabályokat, azt nem akarok. Íme uraim, hölgyeim a Fidesz-es világbölcsesség foglalata.
Ezt a jódolgot azonban már a „Született feleségek” című nagybecsű sorozatban is kitalálták, amikor Linett kifejti, hogy ő a végsőkig támogatja a férjét, feltéve, ha ő azt akarja, amit ő. Így zárul be a kör, de rosszfelé kanyarint, kilafognak ugyanis jobbra már a mi jóembereink. Nem tehetek mást, idézek Nagy N. Pétertől a Népszabadságtól, mert ha valamit egyszer már jól megírtak, akkor nem érdemes foglalkozni vele, klasszikussá kell tenni, ahogyan most én.
„Aki tőle jobbra áll, az már leesik, mondta sok éve egy azóta még fontosabb pozícióban dolgozó jobboldali újságíró. Nincs már egyedül, lassan a fél ország vele potyog, hengergőzik egyre jobbra. Egyetlen jelzés erre az elmúlt napokból: Szávay István a Jobbik részéről megkérdezte Semjén Zsolt miniszteri meghallgatásán, mit tesz az ellen, hogy „a Felvidéken és a Kárpátalján a túl sok cigány gyerek miatt kevés a magyar tanuló a magyar iskolákban”. A nemzet egészének ügyeiért felelős miniszter erre nem azt mondta, hogy ennyire gátlástalanul rasszista kérdésre nem válaszol, hanem közölte, hogy ez a létező problémáknak csak egy része. Ebben egyetértünk. A probléma pedig szerintem az, hogy az ország díszlépésben masírozik jobbra, el a falakig, amelyekről mindig kiderül, hogy még tovább tolhatók.
A magyar közéletet – tehát jóval többet, mint a politikát, az iparkamarától a művészeti akadémiáig szinte mindent – ma a Fidesz és a Jobbik emberei és gondolatvilága uralja. Közülük a mérsékeltebbet, a Fideszt saját pártcsaládjának annyira a szélén érzékeli az európai közvélemény, hogy az Európai Szocialista Párt éppen úgy, mint a liberálisok, felszólították a konzervatívokat, hogy szabaduljanak meg a magyar párttól, mert az együttlét nem vet rájuk jó fényt, és árt az európai demokrácia ügyének. A CDU főtitkára, Peter Tauber erre válaszként azt mondta, hogy a pártcsaládokra is érvényes, hogy az ember nem válogathatja meg a rokonait. Idegen se nyilatkozhatna ennél hűvösebben, családtagtól pedig végképp kínos a távolságtartásnak ez a mértéke.
Az európai liberálisok frakcióvezetője elment egészen odáig, hogy közölte, még egy esetleges nagykoalícióba is beszállna, ha ezzel el lehetne kerülni, hogy az európai parlamenti többség a Fidesz vagy az olasz Forza Italia támogatásával jöjjön létre. Tekintsünk most el attól, hogy politikai ellenfelek nyilatkozatairól van szó, pusztán csak annyit rögzítsünk, hogy az Európai Néppárt 39 országban bejegyzett 74 pártja közül éppen ezt a kettőt, köztük is elsősorban a magyart tartják elfogadhatatlannak a konzervatív oldalon. Európa szélén vannak.
Még inkább ez az eset a Jobbikkal, melyet be sem fogadnak az európai nacionalista pártok. A Franciaországban az EP-választásokat megnyerő Front Nationalnak nagy szüksége lenne az EP-frakcióhoz az öt meglévő mellett két további ország radikális pártjára, de a magyarról hallani sem akarnak. A döntő ok a rasszizmus és a Magyar Gárda-kapcsolat. Ehhez hozzátartozik, hogy éppen ez az a két vád, amellyel viszont a Fidesz alappal nem illethető, egyébként az idegenellenesség, a hidegen konzervatív családfelfogás, az állam szocialista jellegű túlhatalmazása, a kulturális szabadság – és általában a szabadság – megvetése erősen összeköti őket a Jobbikkal. És szinte senki mással a kontinensen.”
Hogyan reagált a média, amely most egyet jelent az RTL-el, mert őt akarják beszántani, nos így. A történet ugyanaz, mint fentebb, de most Index-es tollakat veszek elő (Földes András), hasonló érvek miatt, mint fentebb.
„Évek óta nem volt ilyen szórakoztató az RTL Klub, mint szerda este, és ehhez nem egy mindennél izgalmasabb valóságsó kellett kurvák és tömeggyilkosok részvételével, vagy direkt pandáknak meghirdetett énekes vetélkedő, hanem egy forradalmian új műsortípus: az úgynevezett tévéhíradó. Ennek a műsornak az a lényege, hogy rövid anyagokban sorban beszámolnak a világban történt fontos eseményekről.
A történet az ország háromnegyede számára már ettől szuperizgalmas lehetett. Feltűnt egy Mészáros Lőrinc nevű alak, akiről kiderült, hogy Orbán szülőfalujának polgármestere, és gyanúsan gyorsan lett milliárdos. Aztán következett az a számokkal alátámasztott tény, hogy mennyien élnek a létminimum alatt Magyarországon. De el sem lehetett gondolkodni, hogy akkor mi van a fellendüléssel, mert rögtön jött az Orbán-kormány államtitkárainak milliós fizetése. És az is elhangzott, hogy a kormány szerint a kereskedelmi tévék a szennyet közvetítik, miközben látszott Orbán Viktor, aki archív felvételen X-faktor döntősökkel parolázott. A tévéhíradókból tájékozódó kedves néző csak kapkodta a fejét, hogy mennyi minden történt az országban tegnap óta. Olyan ez, mint felébredni a Mátrixból, hogy kiderüljön, nem is a közép-európai birodalmunk közepén trónolunk, hanem egy szemétdombon.
Az ínyencek persze tudják, hogy éppen a mai napon fogadta el a parlament a reklámadót, amit direkt a kormánynak nem tisztelgő RTL-re szabtak, miközben a TV2 egy módosítóval kikerült a Fidesz nehéztüzérségének hatóköréből. Szóval, ami most a képernyőn zajlik, az a válaszcsapás. Mégpedig a legnemesebb fajtából. Nem sározzák a kormányt, hanem tényekkel állnak elő. Soha nem látott sorozatot kapott szerda este a kormány a független újságírástól. A sztorinak egyetlen kellemetlen pontja van. Hogy az RTL éppen most, amikor fojtogatják, csak akkor kezd úgy viselkedni, mint ahogy a független médiának alapesetben kellene. Nem gulyásgergelyizmusról van szó, hogy ne legyenek szappanoperák, valóságsók, csöcs és kockás has. Hanem hogy abban az egyetlen műsorban, amit híradónak neveznek, valóban híradót csináljanak.
Bár most úgy látszik, hogy az RTL nagyon tökös, valójában pont az ellenkezőjéről van szó. Az üzenet nem az, hogy mi vagyunk az igazi média, ne húzz velünk ujjat. Hanem hogy szívesen visszamegyünk kutyába, csak hagyjatok pénzt keresni. Az egészben a duplacsavar, hogy ha korábban elkezdenek normális tévéként viselkedni, akkor talán most nem kerülnek ilyen helyzetbe, hiszen egy kicsit több emberhez jut el Mészáros Lőrinc gyanús meggazdagodásának története. Kellemetlen még, hogy a tévé ezt a mérkőzést talán még döntetlenre is nehezen hozza ki. A Fidesz az álhíradók árnyékában úgy megerősödött, hogy most már tényleg bármilyen törvényt elfogadhat. Ha sokat keménykednek, akkor jön egy olyan törvény, hogy a hárombetűs, R-rel kezdődő csatornák nem közvetíthetnek reklámot. Ha úgyis kitartanak, akkor majd nem adhatnak fizetést a munkatársaknak. Előbb-utóbb nem lesz, aki csinálja a gyilkos műsorokat. Viszont addig a pontig legalább minden eddiginél szélesebb tömegek szórakozhatnak az RTL műsorain.
Vélemény, hozzászólás?