Van nekem itt egy haverom a drágalátos cibertérben, aki egy fiksz olvasó, végül is. Mindig elküld a picsába, valamint a jó édesanyámat illeti kelletlen szókkal, aki szegény már régen nagyon halott, őszerinte meg egy ótvaros kurva. Ilyeneket írdogál nekem ő, és ráismertet a világra, amelyben leledzeni adatott nékem, elképesztő örömöket szerezve magamnak.
Így élünk mi mostan Orbániában, ezt sikerült összehozni nagy nehézségek közepette. Nem ragozom én ezt, mert albérletben lakok, és kurvára nehézkes elérni a rohadtul szeretlek téged opciót, mármint Orbániát. Ez az, ami nem megy. Itt volt nekem este a Józsi az ő összes bájával. Nem részletezem. Ő bele van derülve Kádár Jánosba. Hogy attól igen szar az élete, és éppen most.
És ezért vagyok én neki kommunista. Ha nem sikerült eddig kiderülnie, most fölfödöm, hogy min jár az agyam. Szeretném valahogyan kideríteni, hogy mért vagyok én komcsi, és mért kurva az anyám az ő összkomfortos urnájában, porilag. Ez egy nagy föladat, mindennek utána járni.
Á, dehogy! Van itt nekünk Szombathelyen egy televíziónk. Ebben például egészen elképesztő dolgok történnek. Az alapjárat, az az, hogy Hende, őtet lehet látni kifulladásig, valamint a jámbor polgármesterünket. Ők ketten kitöltik az adásidő felét. Mindezek mellett még papok vannak ájtatosan, de nem lógnak ki, olyanok ők, mint a műsorvezetők.
Összeérnek a talpaik. Pár napja azonban még annál is nagyobb csodát lehetett a dobozban figyelni, mint ami alig elképzelhető. Menekülőztek egy orvosbácsival, aki elmesélte nekünk az inkák történetét, amely ugye, arról szól, hogy nem a barom spanyolok végeztek velük, hanem a himlő. Amit odavittek nekik a drága keresztények ajándékba, mintegy.
A főorvosbácsi szerint a mi spanyoljaink a migráncsok, és az ő baktériumjaikkal fognak minket eltörölni ennek a Földnek a színéről. Tök komolyan elmélkedett erről a kamerák kereszttüzében, és csak azért nem iszkoltam az utca túloldalára, mert közismerten kormányközeli beállításódú helyi potentát ő, ebből fakadólag ő pénzeli azt az operatőrt, aki előtt elmondja a tutit, ami meg olyan, ahogy.
Viszont, hogy teljesen biztos legyek a dolgomban, kinéztem az utcára, hogy merre van a Santa Maria. Egy sem sikamlott a flaszteren, és pláne nem menekült senki, és sehová. Gondolkodtam, mint a rosseb, hogy akkor én merre szaladjak a veszélyek elől, aztán beláttam, hogy járni is alig megy nekem, ezért visszatértem a szuterénba. És ezért vagyok komcsi. Ez már ziher.
Vélemény, hozzászólás?