Orbán, mint egy kivénhedt Tesla – direkt meghajtós – működik már, nem miniszterelnökként, hanem az uralkodó bohócaként inkább. Lengeti, lengeti a csörgősipkát, mígnem egyszer csak nagyon meg nem unja a vén Európa, és szét nem rúgja a szottyadt valagát. Viszont az nekünk is rossz lesz.
Mindig keres, és mindig talál közönséget a hókuszpóknak. Most egészen Portugáliáig szaladt, ott lelve magának valami testvéri pártot, nekik szajkózva, amit már mindenki nagyon un, az öreg földrész megmentéséről szőtt omló álmait, hogy haza tudjon üzenni a másfél milliónyi hülyének, aki itt tapsol neki.
Végleg megakadt a tű a bakeliten, serceg és visszaugrik. Migráns, mondja, katt, migráns. Így telik velünk az idő. Ha már a boltzáras népszavazás bukta lett, ezt a másikat, a szíve szottyát kell valahogyan életképessé tenni, ami föladatért, mint kitetszik, semmi sem elég drága.
Orbánbohóc szerint azért fontos a kötelező betelepítési kvótáról tervezett magyarországi népszavazás, mert „Most, hogy megvan Brüsszel hivatalos javaslata, hatalmas nyomás alatt állunk. Ha nem állítjuk meg Brüsszelt egy népszavazással, akkor valóban ránk fognak kényszeríteni olyan embertömegeket, akikkel mi nem akarunk együtt élni”.
Értve vagyunk, ugye. És még összemonyákolt valami tíz pontot is, ezt hívja őnagysága migráns 2.0-nak, pedig nem is Mózes. Ezt az igen-igen találó elnevezést, amely arra hivatott utalni, hogy a hűbérúr mennyire otthon van a XXI. században, szerintem Habony találta ki neki. Aki még egy sms-t sem képes megírni, fingja nem lehet a 2.0-ról, viszont ez az egész olyan jól hangzik.
Ellenben nem ez a lényeg. Az inkább, hogy valamivel a felszínen kell tartania magát, tematizálni a közbeszédet, hogy hülye politikai elemzőként fogalmazzak, mert én is képes vagyok tanulni. Most, hogy az oktatás és az egészségügy kicsúszott a kezei közül, és egyre több helyen kell visszavonulót fújni, kitetszik, hogy már csak ez maradt.
Migráns, migráns, mondja a bakelit, migráns: de ez már kurvára unalmas, amikor hónapok óta egyetlen szerencsétlen sem kóborol ebben a leharcolt országban, és mégis veri a farkunkkal a csalánt. Hetekkel ezelőtt tábort építtetett Körmenden és Szentgotthárdon, szétkúrva a két kisváros békés mindennapjait. Ott állnak a sátrak üresen.
Esélyük sincs megtelni, hiszen még azt sem engedik be az országba, aki nagyon szépen és nagyon udvariasan kéri. Állatként várakoztatják őket a kerítés túloldalán, a szerencsétlenek meg békésen tűrnek a szabad ég alatt, míg a dagadt és haverjai röfögve horkolnak a takaró melegében.
Magyarországon fél éve létezik négy törvényen kívüli terület, kettő a szerb, kettő pedig a horvát határon. Ezekben a zónákban úgy teszünk, mintha országunk feudális birtok lenne, és az uralkodó maga dönthetné el, kit illetnek emberi jogok, és kik azok a férfiak, nők, gyerekek, sőt csecsemők, akik nem jogosultak arra sem, hogy ételhez, vízhez, fedett éjszakázóhelyhez jussanak.
Nem ingyen, adományként, hanem akkor sem, ha fizetnének érte. A jogfosztottság oka, hogy ezek az emberek menekültek. Azok közül is olyanok, akik hittek a magyar kormány ígéretének, és legálisan kértek bebocsátást országunkba. Fölépítette a táborokat, be nem engedi őket.
Ha van Isten, akkor nagyon megveri egyszer ezt a Cipollát, viszont akkor sem megy ez a végtelenségig, ha fejen állva trombitál. 2018 még rohadt messze van. Tudjuk, persze, hogy tudjuk, ez az egész cirkusz a fülkeforradalmároknak szól, akikben a harci tüzet élénken kell tartani.
Félő azonban, hogy lohadás esetén valami nagy-nagy disznóságot fog csinálni az örökös bohóc. Képes rá, tudjuk. 2006-ban sem volt rest fölgyújtani Budapestet, hasonló ganajságot most sokkal könnyebb összehozni. Egyszer már volt rendőrattak a határon, és könnyen lehet újra, mert ez az alak mindenre képes, mint tudvalévő. Egyelőre csak kattog vészjóslóan, de nem ártana megállítani, míg nem késő. Rohadtul telik az idő.
Vélemény, hozzászólás?