Hőmérővel hergelni

Azt mondta Orbán Viktorunk Kötcsén az égből pottyant sajtótájékoztatón, hogy a magyar egészségügy robog előre, mint a MÁV gyorsvonata (a hasonlítást már mi tettük hozzá szimpla gonoszságból, de a robogás megáll). A kikérdezett állításának indoklásául előadta, hogy ma nyolcezer orvossal több van az ágazatban, mint 2010-ben, de az ezt igazoló dokumentumot nem mellékelte. Ergo olybá vehetjük, hogy a hasára csapott a nagy ember, és beleböfögött valamit a pacalszagú kötcsei légbe.

No de, nem is ez az érdekes igazán, hanem Takács Péter, egészségügyért felelős államtitkár méltatása oly módon, hogy ő kórházigazgató volt, azaz, mégsem rendőr, mint a minisztere, következésképp tehát – így a kedves vezető – „őt nem lehet hőmérőkkel kioktatni szakmai kérdésekben”. Azt mi jegyezzük meg, annak meglátása, hogy negyven fokban operálni bajos, nem annyira szakmai, hanem inkább elájulási kérdés, mégis kiderül, hogy de, igen, Takács államtitkárt hőmérőkkel birizgálni bizony lehet.

Az emlegetett úriember (fideszelvtárs) a Bayer Show vendége volt (mint szakmai közeg és felület), amikor még az ötös számú tagkönyvnek nem bénult le a fél arca, és nem volt kénytelen azt bizonygatni, hogy az agyának semmi baja. De ez itt mellékszál, azonban a Karma üzenete és beteljesülése talán. Nos, ezen a fórumon adta elő Takács államtitkár a szakmától nyüzsgő érveit, hogy ez a világ, s benne az egészségügy miért a lehetők legjobbika, de ugyanakkor az is kiderült, hogy őt hőmérővel bizony, hogy lehet hergelni, egészen a kiakaadásig.

Mert amit a showban delirált államtitkár elvtárs, az arra enged következtetni, hogy csöppet már neki is elment az esze, feltéve persze, ha volt előtte egyáltalán. Ez volna a kiinduló tételünk, az origó mintegy, a fix pont, amivel kibillentjük a NER fura és ellenszenves, mi több, felettébb káros világát az önelégült állapotából, s ebben épp Takács államtitkár et. van a segedelmünkre, pedig nem is akart ő ilyet tenni egyáltalán. Szóval a Bayer Show és az ott elhangzottak, mint amiket barlangunk jótékony hűvöséből szemlélünk.

Régebben volt az, mint emlékezhetünk, hogy mindenféle libsik kérdésekkel provokáltak, ezúttal pedig Magyar Péter hőmérőkkel kukacoskodik, államtitkár et. szó szerinti előadásában (Magyar a hőmérőkkel) „elvetemülten hergel”. Delikát, tesszük hozzá, főleg annak fényében, hogy innen ez a Takács még meddig jut el, mert választ kell találni más, az egészségügy összeomlására utaló tényre is, mint például a kórházi várólisták, amelyek meg – és itt tessenek megkapaszkodni – az ellenzéki önkormányzatok miatt vannak.

Hogy azonban miért, azt ő csak úgy nem támasztotta alá bizonyítékokkal, mint Orbán a nyolcezerrel több orvost, azaz, a jelek szerint ezt is az ujjából szopta, vagy Rogán írta le neki, mert ép ésszel nehezen fedezhető fel összefüggés az ellenzéki önkormányzat meg a hasi ultrahang között. A legelvetemültebb mentegetőzés azonban az, amikor államtitkár et. arra mutatott rá mintegy egészen kéretlenül, hogy a várólisták másik oka maguk a betegek, akikkel mindig csak a baj van, s egészen addig az is lesz, amíg élnek.

A betegek pedig azért bűnösök ebben a kontextusban, mert Takács szerint a páciensek gyakran egy bizonyos orvoshoz ragaszkodnak nagyon, vagy nem hajlandóak megcsináltatni egy másik városban az operációt, pedig erre lenne lehetőség. Itt megállunk egy kis mélylégzésre, s éppen ezért nem vázoljuk fel az államtitkár szerint ideális állapotot, mikor is példának okáért a nyíregyházi beteg nem rohan hanyatt-homlok Szombathelyre operálkodni puszta finnyáskodásból, mert az ötszáz kilométer az nem lenne akadály.

Egyébiránt a betegekkel csak a baj van, talán ezért ellenőrizték őket például éjszaka, hogy jogosan hemperegnek-e a kórházban, itt meg megtagadják a felkínált kezelést, sőt, nem átallanak a negyven fokban nyöszörögni. Azaz, olybá tűnik, a magyar betegek nem kellően képzettek ideológiailag, fogalmuk sincsen például a Duma bojkottjáról. Ám innen is látszik, hogy miként a kedves vezető kijelentette, ezt a Takácsot hőmérőkkel szakmai kérdésekről kioktatni nem lehet, az is látszik, hogy mással sem igazán.

Sőt, úgy tűnik, hogy a szakma egyáltalán nem is játszik szerepet, mert kiderült, a bajok emlegetése balos propaganda, sőt, ezt még generálják az orvosok is. Megint szó szerint kell citálnunk az üzenetet, ami ez: „a kedves orvosbáró kollégák nincsenek biztonságban”. Megjegyzendő, hogy innen egy lépés az orvosperek, mint ahogyan a NER működése már egészen azt a korszakot formázza, mert, mint látjuk, mindenki hibás: orvos, beteg, politikus, pedig az egészségügy soha nem látott magasságokban szárnyal. (Szerintük).

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Hőmérővel hergelni
  1. Yeti szerint:

    Egy icipici vesszőhiba kivételével igazuk van neréknek : szarnyalás.

  2. Ultron szerint:

    Ezt a tenyérbemászó, lelketlen férget is jól „meghőmérőzhetnék” egy kenyai gőzfürdőben. Bár a Nertenyészet meghatározó beállítottságát elnézve ez még élvezné is…

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Ha ránézel a képre mit látsz? Egy idiótát.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum