Szuterén

Az Európai Parlamentben a német nagyon szélsőjobbos (neonáci) AfD párt frakció létrehozását tervezi a hangzatos, és Orbánnak oly kedvesnek tűnhető Szuverenisták néven. Ez az AfD mókás társaság, még a Le Pen vezette ID frakcióból is kipenderítették őket orosz és kínai kémkedési gyanú, illetve a nácizmus relativizálása miatt. Hiába sündörögnének vissza, nem megy. Ám mivel, ha frakcióban ülnek, nagyobb költségvetési támogatást kapnak, több megszólalási lehetőségük adódhat, mintha függetlenek volnának, ezért kell nekik a Szuverenitás csoport.

Össze is gyűjtögették a hasonszőrűeket, görög, lengyel, szlovák, spanyol, román polulistákat, plusz egy magyart a Mi Hazánkból. Örülünk, hogy a magyar neonácik megtalálták a haverjaikat, és ők is boldogok, meglesz a frakció, amelynek feltétele huszonhárom képviselő legalább hét országból. Mindenki elégedett, csak a Fidesz nem lehet az, ugyanis ide sem kellenek. Mint előtte nem kellettek Meloninak, a már emlegetett Le Pennek sem, momentán árván várják a sorsukat, hogyan lesz ebből Brüsszel bevétele és irányváltás.

Mint kitetszik, sehogyan. Már láttuk korábban, hogyan lett közellenség Weberből, aki fölvette a frakcióba a Tiszát. Ettől jött rá arra Orbán, hogy ez a Weber születése (sőt, fogantatása) óta a magyarok ősellensége, magyar közjószágokat vacsorál, úgy nagyjából ott tartunk, a háborút is ő és azért robbantotta ki, hogy Putyin Karácsony fejére dobhassa az atomot. Amikor a kedves vezetőt először küldték ki kávézni, akkor még nem volt sejthető, hogy ilyen szomorú véget ér ez az egész, most azonban már a közepében vagyunk. Illetve Orbán.

Nyakig ül a maga kavarta ganyéban a drága, s olyan kilátástalan helyzetben van, hogy Trump kisfiát kellett Budapestre röptetni, hogy lelket verjen bele, és ő ennek igyekszik is megfelelni. Elmesélte a Trump kölyök az ittenieknek, amit hallani szerettek volna. Orbán a legnagyobb vezér, ha az apja győz, egyből béke lesz, ez a Pressman indokolatlanul bántja a mi kedves vezetőnket, aminek szintén vége szakad az apja diadalával. Trump majdnem akkora formátumú alak, mint Orbán, ezért támadják őt is. Meg börtönnel fenyegetik.

Amúgy szólhattak volna ennek az ifjú Trumpnak, fáziskésében van, a kampánynak vége, s Orbán, akinek a szekerét megtolni érkezett, csúfosan veszített, bár ezt nem ismeri el. A fentebb emlegetett tények igazolják ezt, ahogyan a nagy szuverenista a szuterénba szorult, mert momentán ott tartunk, hogy az egy darab mihazánkos alaknak nagyobb szava lesz a kis neonáci frakciójában, mint Orbán tizenegyének a levegőben lebegve, a Fidesz tehát Orbán vezetésével és vele együtt a létezés peremére sodorta magát.

Nem győzünk ezzel a helyzettel eleget foglalkozni, mégpedig azért, mert amíg Európában minden végleg fel nem áll, és megkezdődik a normális üzem, addig lehet a gombákat hitegetni Orbán nagyságáról, utána már nehezebb lesz, de kísérletet tesznek rá, az bizonyos. Rogán a feladat felelőse. De jut eszünkbe róla az, mintha elkezdett volna hattyúdalokat énekelni, amikor interjút adván fátyolos szemekkel nyugtázta, az ő politikai karrierje addig tart, amíg a gazdája hatalmon van. Jól látja a helyzetet.

És legalább gondol erre, mert nem biztos, hogy akár egy évvel ezelőtt is ilyesmi megfordult volna a fejében. De új idők járnak, amelyekkel számukra az a baj, hogy nem kellenek Európának, és nagy valószínűséggel, ha emiatt onnan távozni óhajtanának (Huxit), nem lenne rájuk szüksége sem Kínának, sem az oroszoknak, mert kiderülne, hogy falónak használják őket, aki, ha nincs a váron belül, semmit sem ér. Pár kopejkát vagy jüant sem, mosolyokat meg egyáltalán. Ez az árulók sorsa mindenhol.

Új helyzet van. Eddig lehetett színlelni Orbán nagyformátumúságát, csak épp összeomlottak a díszletek. Olvasunk kollégákat, akik Orbánt mint malacot a jégen látják momentán, s a kedves jószágoktól elnézést kérve van is valami a képben. Ám nem figyelmen kívül hagyható, hogy megnyilvánulásai szerint ahogyan válik egyre kisebbé a képzelt nagyság után, úgy növekszik benne az agresszivitás, és ez lesz az majd, ami a mi mindennapjainkat meghatározza. Ha borúsan látnánk a jövőt, azt mondanánk, az Isten legyen irgalmas velünk.

De nem vagyunk ilyen kishitűek. Azaz, ugyanúgy a barlangunkból nézzük a világ – s benne Orbán – ostobaságát, mint eddig, folytatjuk a kor dokumentálását, s ha ezzel néhány honfitársunknak szerzünk pár felszabadult percet, akkor elégedettek vagyunk. Ugyanis tudjuk J. A. polgártásunk igazságát, miszerint földünkön az idő érik, s azt is, hogy épp emiatt minden hasonszőrű alak elbukott eddig. Efelől kétségünk nincs, már csak a cigarettáról kellene leszokni, hogy meg is érjük. El fogunk gondolkozni ezen alaposan.