Történelmi lecke fiúknak

Lezajlott hát a Budapest Pride megint. Ki ott volt rajta, ki pediglen nem. Kötelező ezen részt venni nem muszáj, nem is ajánlott, nem is tiltott, hanem egyfajta lelki kényszer. Bizonyos empátiát tételez, egyfajta világlátást, hogy úgy ne mondjuk, filozófiát is, mert nem színekről, nem vonulásról, nem beszédekről vagy akár zenéről van szó. A mai Magyarországon a regnáló hatalom jellegéből fakadóan a Pride-on való részvétel morális minimum.

Ám mivel, mint az elébb megmutattuk, nem kötelező, az, ha valaki épp ott van vagy nincs, üzenetet hordoz a mélyrétegekről. A Pride nem egyéb a NER-ben, mint kiállás amellett, hogy minden ember szabadnak születik, minden ember egyenlő (mindentől függetlenül), és sajnálatos módon, ha nem is kötelező a részvétel, de mivel a NER (a Fidesz és minden hívő meg haszonélvező) tagadja ezt a két alapértéket, ez az esemény a NER elleni tiltakozás is.

Napok óta ment a sajtóban az érdeklődés, ki vesz részt a Budapest Pride-on és hogyan, milyen pártok és civilek, amelyek közül a legérdekesebb a Tisza volt, mint friss hús. Amelynek korából fakadóan még nem volt alkalma ez ügyben nyilatkozni, elmenni vagy távol maradni, s bár ugyan azt gondolhatnánk, ez a viszony, amit ezzel az eseménnyel kialakítanak nem igazán oszt és szoroz, azt kell mondanunk, dehogynem. Mert alapértékekről van szó.

Ha valamely társadalomban valakit a bőrszíne, nemi identitása, vallása miatt megbélyegzünk és kiközösítünk, mint az a mai Magyarországra jellemző, az a társadalom az ilyen uralkodó nézetekkel benne tocsog a fasizmusban, úton van a náculás felé, mint ahogyan egyes tagjai már meg is érkeztek oda. E nézetek alapján mindenki lehet másodrendű állampolgár: a sánták, a vöröshajúak, etc., azaz, a Pride egyáltalán nem a melegségről szól.

Magyar Péter a kérdésre, hogy részt vesz-e a felvonuláson, azt nyilatkozta, ez nem politikai esemény, tehát nem látja szükségszerűnek. Hiba volt. Magyar Péternek bő fél évvel ezelőtt még eszébe sem jutott, hogy politikus legyen, most viszont már annak tartja magát vagy annak kellene lennie, így nem ártana, ha tisztában volna azzal, mi a politika. Nem a politológiai tankönyvi meghatározás, nem is a lexika, hanem minden. A botrányba fulladt buli is.

Egy „politikus” politikájáról nem a hangzatos nyilatkozatai állítanak ki bizonyítványt (azok maximum csak színezik), hanem az, mit tesz vagy nem tesz. Ha pedig valaki egy olyan eseményre, amely elsősorban a szabadságról szól, politikusi minőségében nem megy el, akkor azt üzeni, ez az érték nem fontos neki, vagy annyira outsider, hogy nem veszi észre a közvetített üzenetét, a választópolgár azonban igen. És elkezd legyinteni az üstökösre.

Föltűnésekor, váratlan felemelkedésekor Magyarról megállapították, abban a közegben és azokban a kérdésekben, amelyekben szocializálódott, fürgén és okosan mozog, ha és azonban olyan terepre téved, amely ezen kívül esik, esetlenné válik. Mint ahogyan ez a példa is mutatja, bár ez már az esetlenségnél több, hiszen voltak és vannak erre utaló jelek. Ilyen volt Wass Alberttel példálózni, ami egyáltalán nem lehetett véletlen, viszont sajnálatos.

Azt mutatta, hogy nem egyezik a világunk, az arról való nézeteink, de nem kell mindenről ugyanazt gondolnunk, ha a nagy kérdésekben nincsen köztünk antagonisztikus ellentét. Ez csak egy fuvallat volt, de az, hogy a napokban Antall Józsefre tette le a nagyesküt ez a fiatalember, már a fősodort mutatja. És azt is sajnálatosan, hogy abba a romantikus, megszépítő emlékezésbe esik Antallal kapcsolatban, mint oly sokan a tőlünk ellenkező oldalon.

Mert lehet ugyan pátoszosan ábrándozni a néhai miniszterelnökről, a rendszerváltás pár ősbűnét ő követte el. Neki köszönhetően nem lett akkor határozott cezúra és megtisztulás, mi több, ő engedte be és vissza a magyar politikába az urambátyám világot és a bocskais életszemléletet, kinyitotta az ablakot a pállott múltra, így, ha Magyar a friss levegőjű jövő felé vele vagy tőle indul el, sokat ront az esélyein. De menjünk vissza ehhöz a Pride-hoz.

Feltételezve de nem megengedve, hogy Magyar ezzel kapcsolatban azért tette, amit tett, mert felmérte, hogy hirtelen nagyra (de nem elégre) duzzadt rajongói táborából esetleg sokakat elriaszthat, ha itt határozottan kiáll és hitet tesz valami mellett, akkor sajnálatosan már most nem működik másként, mint Orbán hatalomtechnikai gépezete, s ha ezt híveinek másik fele észre veszi, akkor ők fordulhatnak el tőle, korán kiábrándulva belőle.

Belátjuk, hogy nincs könnyű helyzetben a nép friss és hirtelen felkent hőse, csak elmeséltük volna neki, hogy vannak dolgok, amelyek mellett akkor is kitartunk, ha aztán rossz számokat hoznak utána. Mert ezt kívánja meg az alapvető emberség. Ha viszont ezzel is sakkozni kell, meg patikamérlegen méricskélni, akkor ott ette meg a fene az egészet, mert amit így kínál, az alig is különbözik a régitől. Azaz, nem éri meg a nagy felhajtást, ami körüle van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
8 hozzászólás “Történelmi lecke fiúknak
  1. Istvan szerint:

    „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.” – PS
    (Plusz egy kis bátorság, kreativitással fűszerezve)
    Lehetne tanulni belőle…

  2. Yeti szerint:

    Még szerencse, hogy nem vagyok politikus.
    Hogy aztán melyik vonulás miről szól, arról lehet hosszan értekezni.
    Személy szerint tömeguszonyom van, ahol kettőnél többen vannak az már nem nekem való.
    Ahogy a körmeneteket is simán elkerülöm, úgy a szivárványos meneteléseket is. Részemről elegendőnek tartott, ha hagyom mindegyiket vonulásszon kedve szerint – feltéve ha nem naponta reggeltől estig.

    Fidesz 2.0 pedig megy vagy nem megy, (nekem) nem igazán számít – no persze a szavazatszám érdekelteknek dehogynem számít.

  3. Fáradt szerint:

    Szun-ce szerint a győzelemhez ismerni kell a terepet, esetünkben a magyar társadalmat. Amit toleránsnak, nyitottnak és liberálisnak a fidesz 14 éven át tartó gyűlöletkampánya előtt sem lehetett nevezni.
    Szóval Magyar Péter választhat a patikamérleg, vagy az alapvető emberi értékek közt.
    Ha az utóbbit választja, akkor máris elveszítette a kormányváltás lehetőségét. Ha az előbbit, akkor fene tudja, mi lesz. De fehérkesztyűs kézzel nem lehet orbánt legyőzni.

  4. Thot52 szerint:

    Azt hiszem, mindhármatoknak igaza van. „Fáradt” feltette a kérdést, mi számít alapvető emberi értéknek? Ha erre konszenzusos társadalmi választ találunk, akkor majd mondhatunk véleményt. A Pride ebben a formájában nem az emberi jogokról szól, hanem deviáns csoportok (ide sorolnám még az álzöldeket – német kormányzó párt, Greta, képrombolók stb.) feltehetően politikai háttér hatására – az úgynevezett közösségi média hathatós segítségével – csinálnak egy jó bulit. A focihuligánok szerepét az ilyenek vették át. Azt, hogy mennyire ostobák és műveletlenek, azt az is mutatja, hogy egyszerre lengetik a szivárványos és a palesztin zászlót.
    Sic transit gloria mundi!

  5. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Igen. Ki kell állni a vöröshajuakért, és a barna szemüekért is.
    Mondjuk felénk nem divat ” büszkének ” lenni, dee elfogadjuk őket, ahogy mondani szokás a ” mi kutyánk kölkei” ők is.😻
    A Magyar Péter most megbotlott, dee senk nem mondta, hogy sík a terep..🙃

  6. Tom Sawyer szerint:

    Bocs, nem ide tartozik, dee hadd osszam már meg itt is.🙃

    Vers Vazsba, írta Tom Sawyer

    A kupak rémálma .

    Balomon a Csaba állt,
    Nézett a fényes jövőbe
    Nyújtotta a távcsövet
    Lássam nem hátra, előre.

    Csak lestem a semmit.
    Gondoltam Vazsban ez a divat
    Így kupakolnak a nagy
    Vazsi atyafiak 🤣

    Aztán visszaadtam mert kérte vissza a fényes jövőt.
    De nem volt szívem a kupakot levenni, és úgy kapta vissza,
    Nehogy fényt kapjon az a nyomorult agya. 🤣

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum