Történelmi lecke fiúknak

Lezajlott hát a Budapest Pride megint. Ki ott volt rajta, ki pediglen nem. Kötelező ezen részt venni nem muszáj, nem is ajánlott, nem is tiltott, hanem egyfajta lelki kényszer. Bizonyos empátiát tételez, egyfajta világlátást, hogy úgy ne mondjuk, filozófiát is, mert nem színekről, nem vonulásról, nem beszédekről vagy akár zenéről van szó. A mai Magyarországon a regnáló hatalom jellegéből fakadóan a Pride-on való részvétel morális minimum.

Ám mivel, mint az elébb megmutattuk, nem kötelező, az, ha valaki épp ott van vagy nincs, üzenetet hordoz a mélyrétegekről. A Pride nem egyéb a NER-ben, mint kiállás amellett, hogy minden ember szabadnak születik, minden ember egyenlő (mindentől függetlenül), és sajnálatos módon, ha nem is kötelező a részvétel, de mivel a NER (a Fidesz és minden hívő meg haszonélvező) tagadja ezt a két alapértéket, ez az esemény a NER elleni tiltakozás is.

Napok óta ment a sajtóban az érdeklődés, ki vesz részt a Budapest Pride-on és hogyan, milyen pártok és civilek, amelyek közül a legérdekesebb a Tisza volt, mint friss hús. Amelynek korából fakadóan még nem volt alkalma ez ügyben nyilatkozni, elmenni vagy távol maradni, s bár ugyan azt gondolhatnánk, ez a viszony, amit ezzel az eseménnyel kialakítanak nem igazán oszt és szoroz, azt kell mondanunk, dehogynem. Mert alapértékekről van szó.

Ha valamely társadalomban valakit a bőrszíne, nemi identitása, vallása miatt megbélyegzünk és kiközösítünk, mint az a mai Magyarországra jellemző, az a társadalom az ilyen uralkodó nézetekkel benne tocsog a fasizmusban, úton van a náculás felé, mint ahogyan egyes tagjai már meg is érkeztek oda. E nézetek alapján mindenki lehet másodrendű állampolgár: a sánták, a vöröshajúak, etc., azaz, a Pride egyáltalán nem a melegségről szól.

Magyar Péter a kérdésre, hogy részt vesz-e a felvonuláson, azt nyilatkozta, ez nem politikai esemény, tehát nem látja szükségszerűnek. Hiba volt. Magyar Péternek bő fél évvel ezelőtt még eszébe sem jutott, hogy politikus legyen, most viszont már annak tartja magát vagy annak kellene lennie, így nem ártana, ha tisztában volna azzal, mi a politika. Nem a politológiai tankönyvi meghatározás, nem is a lexika, hanem minden. A botrányba fulladt buli is.

Egy „politikus” politikájáról nem a hangzatos nyilatkozatai állítanak ki bizonyítványt (azok maximum csak színezik), hanem az, mit tesz vagy nem tesz. Ha pedig valaki egy olyan eseményre, amely elsősorban a szabadságról szól, politikusi minőségében nem megy el, akkor azt üzeni, ez az érték nem fontos neki, vagy annyira outsider, hogy nem veszi észre a közvetített üzenetét, a választópolgár azonban igen. És elkezd legyinteni az üstökösre.

Föltűnésekor, váratlan felemelkedésekor Magyarról megállapították, abban a közegben és azokban a kérdésekben, amelyekben szocializálódott, fürgén és okosan mozog, ha és azonban olyan terepre téved, amely ezen kívül esik, esetlenné válik. Mint ahogyan ez a példa is mutatja, bár ez már az esetlenségnél több, hiszen voltak és vannak erre utaló jelek. Ilyen volt Wass Alberttel példálózni, ami egyáltalán nem lehetett véletlen, viszont sajnálatos.

Azt mutatta, hogy nem egyezik a világunk, az arról való nézeteink, de nem kell mindenről ugyanazt gondolnunk, ha a nagy kérdésekben nincsen köztünk antagonisztikus ellentét. Ez csak egy fuvallat volt, de az, hogy a napokban Antall Józsefre tette le a nagyesküt ez a fiatalember, már a fősodort mutatja. És azt is sajnálatosan, hogy abba a romantikus, megszépítő emlékezésbe esik Antallal kapcsolatban, mint oly sokan a tőlünk ellenkező oldalon.

Mert lehet ugyan pátoszosan ábrándozni a néhai miniszterelnökről, a rendszerváltás pár ősbűnét ő követte el. Neki köszönhetően nem lett akkor határozott cezúra és megtisztulás, mi több, ő engedte be és vissza a magyar politikába az urambátyám világot és a bocskais életszemléletet, kinyitotta az ablakot a pállott múltra, így, ha Magyar a friss levegőjű jövő felé vele vagy tőle indul el, sokat ront az esélyein. De menjünk vissza ehhöz a Pride-hoz.

Feltételezve de nem megengedve, hogy Magyar ezzel kapcsolatban azért tette, amit tett, mert felmérte, hogy hirtelen nagyra (de nem elégre) duzzadt rajongói táborából esetleg sokakat elriaszthat, ha itt határozottan kiáll és hitet tesz valami mellett, akkor sajnálatosan már most nem működik másként, mint Orbán hatalomtechnikai gépezete, s ha ezt híveinek másik fele észre veszi, akkor ők fordulhatnak el tőle, korán kiábrándulva belőle.

Belátjuk, hogy nincs könnyű helyzetben a nép friss és hirtelen felkent hőse, csak elmeséltük volna neki, hogy vannak dolgok, amelyek mellett akkor is kitartunk, ha aztán rossz számokat hoznak utána. Mert ezt kívánja meg az alapvető emberség. Ha viszont ezzel is sakkozni kell, meg patikamérlegen méricskélni, akkor ott ette meg a fene az egészet, mert amit így kínál, az alig is különbözik a régitől. Azaz, nem éri meg a nagy felhajtást, ami körüle van.