Hangzavar

Brüsszel bele fog remegni a békepárti győzelembe – osztotta meg velünk álmait Orbán Viktor Mohácson járván, az állítás igazságtartalmáról azonban nem igazán vagyunk meggyőződve. Nem úgy állnak a számok, hogy bármi remegés, megrendülés, Holdról látszás lenne ennek a vége, abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy a Fidesz hétfő reggelre az eredménytől függetlenül hatalmas győzelmet arat. Mindegy mi lesz.

Le fogják ordítani a fejünket. Az ember sokáig tűnődött, mivel lehetne jellemezni azt az eszement kampányt, ami lassan a hajunkat is lefújja a fejünkről, de erről is a kedves vezető adta a megfejtést, amikor bájos kis közösségét úgy jellemezte (szintén Mohácson): „…mi egyre hangosabbak leszünk”. És valóban, döbbennünk meg a találó megfogalmazáson, voltaképp más teljesítmény híján ez a Fidesz lényege. Az ordítás.

És most, hogy megfejtettük a világegyetem titkait, figyelmezzünk arra a részletre is, ami emellett busóföldön elhangzott, miszerint a kedves vezető arra is panaszkodott, Magyarországon be akarták tiltani az ő kampányát, hogy elhallgattassák. És hiába törjük a fejünket, nem tudjuk, mit akart mondani ezzel a költő. Ki fogta volna be az ő rángatózó száját, és hogyan a TEK gyűrűjében permanensen leledzve mindhalálig.

Hacsak nem az lehetett ez a betiltás, hogy a Facebook egy időre elérhetetlenné tette azt a videót, amelyen a békepárti Orbán Viktor háborút ordibál minduntalan, hogy már az algoritmus is megunta. Most gondoljunk bele, mi lehet akkor az emberekkel. Nem kis dilemma ez nekem, mennyien lehetnek az országban azon a minimális szinten, hogy belássák, minden, amit a képükbe tolnak, hazugság, hogy egyáltalán nem kell félni.

Mert semmi nem fog fájni. Már nem is tud, hiszen világunk teljesen átfordult szürreálisba. Hogy mikor történt meg a sajnálatos eset, pontosan meg nem mondható, de, hogy mára benne vagyunk, az bizonyos. Amikor a köztelevízió Hirosimáig megy atomtámadás túlélőket megszólaltatni párhuzamot mutatni a mai Brüsszellel, az az aljasságnak olyan foka, amire józan ésszel nincsen magyarázat. De nem is ez a baj igazán, hanem a védtelenség.

Nagy valószínűséggel a mocskosság leírhatatlan fokával, nagyon súlyos tíz – száz – milliárdokkal kitömött kampánnyal a Fidesz szerezez az EP-ben kilenc-tíz-tizenegy helyet. Az is teljesen bizonyos, ha nem mennek le totálisan kutyába, akkor is lenne nekik ennyi, eggyel több vagy kevesebb, de ez akkor sem oszt, sem szoroz, ugyanúgy senkik lesznek az ottani színtéren, mint ahogyan most is azok. Gyakorlati haszna tehát ennek a pokoljárásnak nincsen.

Nem is lesz. Ami vár ránk hétfőn, az a hangzavar. A győzelemmel való teleokádása mindennek, és annak hangsúlyozása, hogy a „nép” megint fölhatalmazta őket valamire, hogy mire azt is tudjuk, hogy folytatják. Szimbolikus, hogy épp a kampány finisére sikerült megvenni a repteret ezerkétszáz milliárd irdatlan mennyiségű forintokért, aminek a tálalása, hogy Gyurcsány elkótyavetélte, Viktor visszaszerezte vérrel és verejtékkel.

Az a kontextus, amit már hallunk, hogy ez szuverenitási kérdés, még pikánsabbá teszi a dolgot, mert ilyesmihez ennek köze nincs. Itt megint csak arról van szó, hogy folytatják az ország le-, és elrablását, amihöz indok lesz az a győzelem, amit majd aratnak a gombáik segítségével, mert nem háborúról és békéről van szó, amihöz közük nincs porbafingó voltuk miatt, hanem a lopás zavartalanságának biztosításáról. Mint tizenöt éve mindig is.

Stoltenberg NATO főtitkár szerdán jelentette ki, hogy a NATO nem küld csapatokat Ukrajnába, az már korábban is kiderült, szó sincsen közös európai sorkötelezettségről. Már csak ez a két kósza tény semmissé teszi a Fidesz komplett kampányát az összes ordítással és visítással, fenyegetéssel és uszítással. Csak csöndben rá kellene mutatni a valóság tényeire, de minden kísérletet elnyom az artikulálatlan ordítás.

És egyre hangosabbak lesznek, mint ahogyan a kedves vezető volt szíves kifejteni. Mindezen pedig a vasárnapi voksolás sem fog változtatni semmit. Így, ha abban reménykedtünk volna, hogy legalább némi nyugalom adatik majd hétfőtől, tévedtünk vagy rosszul gondoltuk, mert a fasizmus lényege a permanens harc és harsonaszó, ezek a mi fiaink pedig virtigli fasiszták. Ezért nem kellenek már sehol Európában, és ez a győzelmük, ami a mi vesztünk, kisztihand.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Hangzavar
  1. Yeti szerint:

    Sose gondoltam volna, előnyömre válik ahogy süketedek.
    Ezek meg ordíthatnak ahogy a pofájukon kifér, rám már nem hat.
    Amennyit emlegetve vannak a gombák, no akkor én is megsértem őket.
    Konyhakéssel! Vékonyra szeletelt hagyma gombával hamburger feltéthez pirítva.

    Gondolom kurvára felesleges elmennem szavazni is, no de ha csak hangyafingnyit ér is ezek ellen mégis megteszem.

  2. Kalifaszi Guszti szerint:

    Nem tudom, hogy fasiszták-e, de a „kommunikációjuk” tipikus cigánytempó, az hétszentség!

  3. kovacs_ugynok szerint:

    A fideszt kéne betiltani, az ocsmány, gyűlölködő kampánya és az ország lerablása miatt!

  4. Ultron szerint:

    A fidesz „kampány” tulajdonképpen minimum 5-6 egyértelmű, közösség – egy egész ország – ellen elkövetett bűncselekmény. Uszítás, rágalmazás, izgatás, pánikkeltés, álhírterjesztés…az, hogy az egész elmebaj elképzelhetetlen mennyiségű közpénzből megy (lopás, visszaélés, hűtlen kezelés…), szinte már nem is tétel.

    És megint győzni fognak. Hatalmas többséggel.
    Kicsit talán megnehezíthetné a dolgukat valamiféle parlamenti ellenzék létezése, de ilyen – hogy egy klasszikust idézzek – úri kurvaságokról úgy 10-15 éve már álmodni is kár, nemhogy szavazni a nemlétezőre.

  5. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Reteda !

    Megmondom, hiszek a csodákban .
    Szóval hiszem , és ha a fatornyosotok nézem, meg biztos. Hidjétek el, Savaria nagy erő, nagy bíztatás még a szomszéd várakban is .

    Éljen Szombathely !!

  6. Bogomil szerint:

    Azt hiszem, hogy a NER (Orbán) pont azt szeretné elérni, hogy mindenki beletörődjön: nincs értelme semmit tenni. Úgyhogy én mindenképpen elmegyek szavazni, és erre öszönzök mindenkit, még akkor is, ha egyelőre nem tudunk megszabadulni ettől az uszító kormánytól és állampárttól. Ha valaki abszolút elégedetlen az eddigi parlamenti ellenzéki pártokkal, most talál mást is… (Bár én nem szavazok MP-re…)

  7. polyvitaplex szerint:

    Nemrég láttam Magyar Pétert az Egyenes Beszédben, és most volt a legkevésbé szimpatikus. Arrogáns volt, sértődékeny, lehet, hogy túlpörgött egy kicsit.
    Azt is mondta, hogy sem Karácsonyra, sem Vitézyre nem fog szavazni, amit azért nem értek, mert ha mindkettőjüket rossz megoldásnak tartja is, nem lehetnek egyformán rosszak, valamelyiküknek egy kicsivel jobbnak kell lennie.
    Mindig lehet a kevésbé rosszra szavazni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum