Sprechen sie kínai?

A kedves vezető bejelentette a nagy, szombati kirajzást. Hogy ötvenezer aktivistájuk egymillió helyre csönget be, mozgósít, és buzdít választásra, amiben – elmondása szerint – ő maga is részt fog venni. Azaz, ne lepődjön meg, ha berreg a csöngő, ön csipás szemekkel ajtót nyit szombaton hajnalban, és akkor ott áll ön előtt a magyarok fölkent istene, és azt mondja, jó reggelt, jó szurkolást, most jövök a templomból, boldog karácsonyt. – Vagy valami ilyesmi.

Mindez csak a képzeletünk szüleménye természetesen, mert csupán a kiválasztottak és bevizsgáltak részesülhetnek az isteni kegyelemben, ha egyáltalán. Viszont jól mutatja, hogy ezek tényleg csúcsra járatják a kampányt. Óriási tehetség kell ahhoz, hogy az ember elbújjon előle, illetve ahhoz még inkább, hogy ne menjen el az esze, mert mindent megtesznek, hogy a gombák és moszatok szintjére züllesszék a komplett országot.

Telefonon hívogatnak, becsöngetnek, teletömik szórólappal a postaládát, Orbán levelét gyömik bele, amiből látszik, ezeknek valóban élet-halál kérdés ez az egész, s a legnagyobb veszély az a gondolkodó egyedekre nézve, hogy megcsömörlik, mint Pelikán gátőr gyereke a töpörtyűtől, és csak egyetlen kívánsága marad a hangzavarban, hogy őt hagyják békén. Mint mikor a rabló a torkunknak szegezi a kést, mi pedig átadjuk a tárcát, csak már tűnjön el.

Mindenbe bele lehet fáradni, ha az emberben nem ég az eszelősség tüze, így a Fidesznek az az előnye is megvan, hogy tagjai és rajongói nem terheltek sem morális, sem logikai, sem szellemi kétségekkel. Tényleg, mint egy vezényelt hadsereg, amely gondolkodás nélkül teljesíti a parancsot, és majd később, a bíróság előtt is ezzel védekezik, hogy nem tehetett mást. Mintha nem lenne szabad akarata, hanem agyonnyomnák a determinációk.

Amúgy minden apró részletre figyelnek a vérbő turbómagyarok, akik épp most, a nemzeti összetartozás szellemében zokogták tele a világot Trianonnal. S tán éppen ezért a hadügyminiszterné kínai nyelvű választási útmutatót küldött a budapesti kínaiaknak azzal az apró hibával, hogy magyarok is kaptak belőle, akik most ott állnak tanácstalanul, mert nem tudják, kire szavazzanak, ugyanis nem tudnak saját kínaiaul (by: AE Bizottság).

Mindent meg lehet oldani azonban. Azt is, hogy nyolcszáz venezuelait jelentenek be egy helyre, hogy egy kupacban tudjanak a Fideszre szavazni. S bár nem szeretem a vendégmunkásokkal való riogatást, de bevallottan százezres nagyságrendben vannak jelen Szent István földjén, azaz, noch dazu, egy adott településen végső esetben ők dönthetik el, ki legyen a polgármester, és nem Orbán vérei. Így adódik a kérdés, hogy akkor most mi van.

Mi volna, a hatalom akarása, amiért semmi sem drága. Itt, az én fatornyosomban például lángokban álló bécsi utca képével riogat a Fidesz, hogy ez következik, ha nem rájuk szavazunk. Amiből az a kérdés fakad, miért dobna atomot a sógorokra Putyin, ha balos polgármestere lenne – továbbra is – a városnak. Nem áll össze a történet, illetve de, s egy dolog mutatkozik meg belőle, a végtelen aljasság, amivel szemben viszont tényleg védtelenek vagyunk.

„Szombaton jön az egymillió találkozás napja” – mondta még az ötvenezres riogatás kapcsán doktorminiszter urunk, aki ezen túl még választás előtti felszopós nagyinterjút is adott, de nem figyelt oda, és elszólta magát. Von der Leyen asszony újrázásáról szólva meggondolatlanul jelentette ki, hogy ő a huszonhét miniszterelnök alkalmazottja, ergo, az övé is. Így „hogy jön ahhoz, hogy ő bármilyen politikai véleményt képviseljen?” – Delikát.

Mégpedig azért, mert nemzetünk esze nem vette észre az áthallást, ugyanis a hagyományos felállás szerint a miniszterelnök az első szolga egy államban, következésképp, mint ilyen, az állampolgárok, a szavazók alkalmazottja. Így arra bíztatom azt a szerencsést, akihez szombaton netán becsönget, fogadja ennek megfelelően, s mondja neki, szevasz Viktor, jó, hogy jöttél, vidd le a szemetet. Vagy pucold ki a klozettot – gusztus szerint.

Ha már a viszonyokról esett szó, meg arról, hogy ki kinek a beosztottja. Így voltaképp a helyére is kerülne a manus, de természetszerűleg nem fog. Mit tehetünk? Ha nyomul a fideszista az ajtónkban, a képére vágjuk az ajtót, vasárnap pedig úgy igyekszünk voksolni, hogy az ilyen jelenségek megszűnjenek, bár ez nem erről szól. Egészen másról, de ahogy most kinéz, ez lehet 2026 főpróbája is, ha élünk még addig egyáltalán.