Száll a kakukk fészkére

Mint talán tudjuk, Magyar Péter bejelentette, hogy feljelenti Orbán Viktort. A jogi formulát is közzé tette, miszerint „aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásért” teszi meg ezt a feljelentést, mégpedig Orbán (és a Fidesz) permanens, minden gátat nélkülöző, minden hangot elnyomó, elementáris „háborúpárti” tutulásáért, amibe mindenki beletartozik.

Még mi is azok vagyunk, mint emlékezhetünk, akik nem a Fideszre szavazunk. Viszont nem lennénk magyarok, és nem Magyarországon élnénk, ha a közlés után rengetegen ne kezdetek volna el fanyalogni, hogy semmi értelme (Polt, ügyészség, szólásszabadság, etc.). Adódik akkor azonban a kérdés: azok szerint, akik úgy vélik, és mondják is, ez teljesen felesleges, vajon mit lehetne tenni, hogy ez az aljas tutulás befejeződjön.

Nem hülye az ember, és azt is tudja, hogy nagy bizonyossággal ettől nem hagyják abba. Mi több, bíróságig sem jut el az ügy, akkor tehát ezek szerint meg sem kell próbálni. A Fidesz nem ma kezdte ezt a fajta rágalmazást, eddig azonban olybá tűnt, akikre ezt a billogot rá óhajtották sütni minden eszközzel, annyit tettek csupán, hogy látták, hallották, aztán egy kavicsot rúgogatva eloldalogtak, hogy jó, én háborúpárti vagyok.

Az is világos – mint ahogyan Magyar erre az aktusra csípőből megkapta -, hogy ez kampányelem. Itt azonban megkérdezhető, mi nem kampányelem egy kampányban, vagy a közvélekedés is azon a szinten van, mint a Fidesz kommunikáció, hogy az ellenzék csupán aljas módon meg akarja szerezni a hatalmat, és nem csak tapsikol a NER-nek élő és jól bejáratott díszletként. Ez a vád már amúgy is régi, hogy az ellenzék így minek.

Az eltelt közel tizenöt év módjában ugyanis a parlementben való megjelenéssel a diktatúrát tette csupán szalonképessé, és ebben a meglátásban azért van valami. Mint ahogyan az is igaz, ha tisztában van azzal, az Orbán művek egyéb mondandó híján ezzel a háborúpártisággal, s ennek végtelen permutációjával akar választást nyerni, mert ezt teszi, akkor ez ellen kellene valamit tenni. Mert semmi másról nem szól ma Magyarország.

Nem érdekesek sem programok, sem elvek vagy erkölcsök, háborús uszítás van, és ez a kihívás. Ha ez ellen – talán, sőt biztosan eredménytelenül – a feljelentés a fegyver, akkor fel kell jelenteni, és nagy ábrándozva az ember azt is elképzeli, mi lenne, ha ezzel a jogi formulával az összes érintett elfáradna az irodába feljelentést tenni (pártok, emberek, civil szervezetek, mint érintettek), ha ilyenből több száz volna. Mi lenne akkor.

Jogilag nagy valószínűséggel semmi sem. De valami halvány mondatfoszlány azért csak eljutna Mária nénihez is – mint aki számára ez a jól megrendezett előadás folyik -, hogy azért nincs egészen rendben minden ezzel a folyamatos háborúval való fenyegetéssel. Minden párt és az összes haszonleső azzal akar minimális hatalmat, hogy ő a szent és általános, így megfoghatatlan választópolgárért óhajt dolgozni, ami szép idea, csak hazug.

Mindemelett viszont azzal sem ártana tisztában lenni, hogy érette tevékenykedni csak akkor lehet, ha ő szavazatával megbízza a delikvenst, aki viszont a jelek szerint arra sem nagyon képes, hogy önmagát megvédje a rágalmaktól. Mint amilyen az, hogy bekenik a háborúpártiság szarával, és Mária néni ezért orrát befogva fintorogva fordul el tőle. Ez egy föstmény volt, de legalább reményeim szerint érthető.

Viszont megint itt vagyunk a Magyar Péter jelenségnél, amivel senki sem tud mit kezdeni. Volt ő már – és még ma is ez a sanda gyanú – a Fidesz embere, az ellenzék ellensége, politikai kalandor és amit még el lehet képzelni, csak azzal nem foglalkozik senki, hogyha más nem is, egy tagadhatatlan érdeme mindenképpen van. Kavicsot dobott a pocsolyába, fölkavarta a possadt állóvizet, sőt, ha úgy tetszik, friss fuvallatot hozott a pállott közéletbe.

Ha képes beszéddel szeretnénk érzékeltetni, akkor utalnánk a Száll a kakukk fészkére című regényre vagy filmre – kinek melyik van meg -, amelyben McMurphy berobbant a tébolydába, ahol mindenki csak a Főnéni rabláncán fanyalgott, s tette azt, amit megengedtek neki. Ez a McMurphy viszont itatta őket, kurvákat rendelt és pecázni vitte őket, azaz, életet vitt a tetszhalottak közé. Valahogyan így vagyunk most mi is.

Odáig el sem megyek, hogy a fürdőben ugyan elbukott a bazi készség fölemelésével, de kimondta az alapmondatot, miszerint „Legalább megpróbáltam”. És arra is csak félve utalunk, hogy épp ezért aztán a néma indián végül fölkapta a cuccost, és úgy hajította ki az üvegfalon, hogy aztán kikocogjon a lukon a szabadságba. Mindezek szimbólumok, de el lehet mélázni rajta. De, ha úgy tetszik, meg tudom mutatni Marquezzel is.

„Ursulában felötlött a kérdés, hogy nem tenné-e jobban, ha egyszer s mindenkorra befeküdne a sírjába, és elföldeltetné magát; félelem nélkül kérdezte az Istent, csakugyan azt hiszi-e, hogy az ember vasból van, s elbír annyi kínt és keservet; addig kérdezte, míg fel nem szította a dühét, és fel nem támadt benne az elfojthatatlan vágy, hogy káromkodjon, mint az idegenek, hogy végre ő is megízlelhesse egyszer a lázadás pillanatát, azt a sokszor áhított és ugyanannyiszor elodázott pillanatot, amikor végre kitörülheti magát a belenyugvással, és szarhat mindenre, és kivetheti a szívéből a hegyekké tornyosult trágár szavakat, amiket egy évszázadnyi megalkuvás beléfojtott. – A kurva mindenit! – kiáltotta.”

Erről lenne szó, én nyájasom.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
9 hozzászólás “Száll a kakukk fészkére
  1. hj szerint:

    Ritkán fordul elő, hogy nem értek egyet az írottakkal, de ma így esett.
    Szerintem McMurphy próbálkozása nem összevethető Magyar „tevékenységével”. McMurphyt ismerjük, értjük, szeretjük, az ő harca egy őszinte ember lázadása és forradalma – és nem csak önmagáért. De vajon Magyar mit/kit képvisel? Tudja ezt egyáltalán valaki? Én nagyon-nagyon szkeptikus vagyok vele szemben. Ám egy dolog átlátható: a színpadra lépésével elterelte a fókuszt a kegyelmi botrányról. Pedig az az esszenciája a NER működésének és romlottságának.

    • Ultron szerint:

      Pont akkor bukkant fel, amikor már majdnem kezdett meleg lenni a talaj a NER alatt és környékén. Azóta szó sem esik a botrányról, csak arról, hogy itt van ez a MP, aztán ennyi.

      Ne legyen igazam, de az a gyanúm, egy orbitális pofonba rohan bele az őt messiásként égig emelő tömeg. Egyben rettenetesen sajnálnám is őket – a remény legfényesebb szikráját követik (amit teljesen megértek), amiről könnyen kiderülhet, hogy egy, még az eddigieknél is mélyebb szakadékba vezet…

      • kovacs_ugynok szerint:

        Ó bazmeg, ti aztán tényleg megérdemlitek a varangykirályt!

        „Pont akkor bukkant fel, amikor már majdnem kezdett meleg lenni a talaj a NER alatt és környékén.”

        Tényleg?

        „az őt messiásként égig emelő tömeg”

        Ez most komoly? Azt értem, hogy a komcsi börtönszökevény bonszájdúcse és bandája folyamatosan sértegeti a népet. De te ki a kis faszom vagy, hogy lenézel itt, és bárhol bárkit is? Előbb nézzél a tükörbe baszod!

        Remélem más is olvas Rezedát, az itt kommentelő balfaszokon kívül!

        • polyvitaplex szerint:

          Aki így beszél, mint te, megérdemli, hogy ne álljanak vele szóba.

          • kovacs_ugynok szerint:

            Akkor minek álltál szóba velem?

            Belefáradtam az itteni kommentfalba. Nem Rezedába, őt majd azért olvasom a továbbiakban is.
            Ne fáradj, nem fogok hiányozni az itt kommentelőknek, tudom.

        • Ultron szerint:

          Nem sértegettem vagy néztem le senkit, ellentétben veled, aki rendszerint csípőből balfaszozik, ha valaki netán eltérő véleményen van. Ám legyen, mocskoltak engem már durvábban is a drága polgártársaim – viszont az a nagy helyzet, hogy a balfaszoknak is lehet ám véleménye, és ha ez neked nem tetszik, akkor ez van.

  2. Yeti szerint:

    Tökmindegy, mi jut el a mariskanénikhez.
    Az élőlények zöme elvan agy nélkül is évmilliók óta, ugyan miért kellenének emezeknek ilyen felesleges energiapazarló szervük legyen?

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Tolom az őszintét ! ( j’ába van, ha az ember fiatalokkal dolgozik ragad a szleng 🙃 )
    Szóval ez a Peti kölökmackó, tényleg rendesen belecsapott a lecsóba. Igazából az a kérdés hogy miért Ő , és miért most ??
    Mások is, korábban is mondták egyébként. Szerintem a meztelen csigákon és a moszatokon kívül mindenki tudta miről folyik ez az agyament tizenpár év.
    ( A gombákat tisztelem, különösen a vargányákat 😻 )
    Kicsit Hollywood a Story, gondolom elöbb utóbb megnézzük a moziban.. 🙃
    Mondtuk régóta a kukorica pattogatást, dee tedd a szívedre a kezed. Azért ekkora durranást én nem vártam 🤣🤣
    Csak az gond hogy hagytuk – hagyjuk (egyenlőre) még a forgató könyvbe
    beleugat a náci gazember csürhére !!!

  4. polyvitaplex szerint:

    Magyar Péterrel szemben én is szkeptikus vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy győzködni akarnám azokat a családtagjaimat és barátaimat, akik bíznak benne. Cserébe ők sem győzködnek engem, erről még szerződést sem kellett kötnünk, magától értetődik, hogy a szoros kötelékeink ellenére sem vagyunk egyformák.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum