Szirénázó repülő

Az iváncsai akkugyárból elküldtek párszáz kirgiz vendégmunkást (kirúgtak két lábbal és hirtelen), akik az ettől kerekedett virágos jókedvükben szarral kenték össze a gyár mosdóit. Sajátos kifejezési módja ez a csalódottságnak, de hajlamosak vagyunk kissé elnéző szemüvegen keresztül szemlélni az eseményeket, mert ezekkel a kirgizekkel erősen ki lett cseszve. Eljönnek pár ezer kilométerre, hogy rabszolgaként életben maradjanak, és akkor így bánnak velük.

Ezt a párszáz kirgizt egyébként hazatoloncolják, dögöljenek otthon éhen elgondolással, a helyükre pedig lesz másik (valamilyen egzotikus országból), vagy pediglen nem. Mert ugyan ez az iváncsai gyár még – állítólag – próbaüzem módban van, de még az is lehet, hogy úgy marad, netán esetleg leáll. Az a baj ugyanis, hogy már most döglődik a villanyos autó ágazat, nem vesznek annyit, mint korábban gondolták, így akkumulátor sem kell dögivel.

Pedig nálunk még csak most épülnek a gyárak, most kezdünk aksigyártó nagyhatalom lenni, de még az is lehet, mielőtt azzá válnánk, kiderül, hogy rossz lóra tettünk. Hozzáértők szerint a villanyautózás jelenlegi módja nem járható út, az alapoktól kellene újragondolni az egészet, tehát fennáll a lehetősége annak, újabb kirgizeket, tatárokat, malájokat és egyéb nációt kell utcára tenni, akik szintén elégedetlenek lesznek, és kenekedhetnek szarral ők is.

Ezzel az egésszel az a gond, hogy mindez az aksigyár nagyhatalmasdi még el sem kezdődött, de már majdnem véget is ért, pedig kies hazánk fényes jövőjét ettől remélte pártunk, kormányunk és annak potentátjai. Mert el ne feledjük, például Szijjártónak mennyi útjába került, hogy ezt így összehozza, volt olyan, hogy naponta a világ különböző tájairól jelentkezett be, hogy megint egy aksigyár, aztán újra, pedig már akkor is látszott, nem lesz ennek jó vége.

De nem is ez, hanem külügy – és ebben a kontextusban külgazdasági – miniszterünk micsoda útjai. Mert az kezd látszani, hogy teljesen értelmetlenül röpködött, viszont, mint kiderült, legalább jó drágán, mert már a nem is kormánygépek sem voltak elegek számára, és mindenféle luxusröpcsiket kellett bérelni, hogy száguldozhasson a semmiért a levegőégen. Olybá tűnik, ahogyan ezzel dicsekszik, hogy ebben méri a fontosságát, mi pedig fizetjük.

Egy Kambodzsa-Thaiföld útért (ahol lehet, később majd szarral kenekedő vendégmunkásokat toborzott) száznegyven milliót fizettünk, s amikor az Átlátszó rákérdezett egy Oszaka-Tokio-Baku járat költségeire, ami szintén bérelt géppel volt abszolválva, akkor Szijjártó minisztériuma azt válaszolta karjait széttárva, erről nincsen adatuk. Viszont az sem derült ki, kinek van, de nem is ez az érdekes ebben, hanem az, Szijjártó csettint egyet, és a röpülő előáll.

Amúgy az útjainak nagy része teljesen fölöslegesnek tűnik, olyanokat intéz százmilliókért különgépen, amire egy telefon is elég lenne, de ez a mi futsalosunknak snassz. És itt lehet elbújva az ördög, ugyanis Szijjártó jellegzetesen azokat a tüneteket produkálja, mint amikor egy fiatal prosztó kap némi hatalmat, s abba legott beleszédül. A mi tarajosunk ebben az állapotban leledzik, amit más jelenségek is bizonyítanak.

Sváby András, a valahai műsorvezető készített egy videót – és töltött fel a TikTokra -, amely azt mutatja, hogy ő és a többi porbafingó alak áll vagy araszol reggel a dugóban, s mellettük elhúz Szijjártó konvoja szirénázva. Sváby szerint a külügyminiszter minden reggel így jár dolgozni, s valahol ezen a ponton érkezünk el a lélekfejtéshez. Nagy valószínűséggel, ha szembesítenénk azzal, ez az egész így nem igazán komilfó, nem is értené a bajainkat.

Mégpedig azért, mert valóban elhiszi, hogy ez neki jár. Hogy ő már akkora ember, aki nem is való igazán közibénk. Mondjuk valóban nem, de teljesen más okok miatt, mert és ugyanis csak az látszik, ténykedése, röpködése (akár szirénázó repülővel) nemhogy hasznára válna az országnak, sokkal inkább károkat okoz (ha kizárólag a gazdasági vonzatait nézzük, és a morálissal most épp nem is foglalkozunk, pedig az csak a delikát).

Mellékesen jegyezzük meg a röpködési analógiára, hogy a járvány idején is miket fürkészett és portyázott szerte a világban, aminek a következménye az lett, hogy ugyan mi úgy hullottunk, akár a legyek, de sok százmilliárdot el lehetett lopni, ilyen szemszögből pedig megvolt az értelme, amit azonban egy bírósági tárgyaláson lehetne igazán föltárni, de tartok attól, hogy ez már soha nem következik be. Mert nem lehet minden tökéletes.

Az egész alávaló történet eszenciája máshol sejlik föl, hogy kinek (kiknek) jó ez az egész tempó. Mészáros Lőrinc vagyona közelít az ezermilliárdhoz, csak tavaly megduplázta, és ezen a ponton csak egy adatot mutatok, hogy az év minden egyes percében két átlagbérnyit keresett a gázszerelő, azaz uszkve hatszázezer forintot. Illetve, hogy a nemzet veje is belépett a százmilliárdosok elit és ilyképp bunkó klubjába.

Az aksigyárak (is) ezért épülnek számolatlanul, mert bár az országnak egy szemernyi haszna nincs belőlük, de a sáp vihető belőle. Nekik az jut, nekünk pedig a szarral összekent budi, és ekképp lehetne összegezni a NER másfél évtizedes működését. Ez egyébként most ér abba a szakaszba, hogy készül összeomlani, de Szijjártó röpköd, Mészáros percenként hatszázezret zsebel be, miközben megy a háborús vonyítás. Ez is azért, hogy ez a status quo fennmaradjon. 

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
8 hozzászólás “Szirénázó repülő
  1. polyvitaplex szerint:

    A kirgizeket a kirúgásuk helyett átirányítottam volna a debreceni oltóanyaggyárba, habár vakcina egyelőre nem kell, de valamit biztosan lehetne gyártani.

    De ha mégsem, akkor a szarukat a növénytermesztésben hasznosítanám.

  2. Kiss Erika szerint:

    szíjártó gyönyörűen fenyegette meg a riportert, mikor az számonkérte, hogy miért állították 2 éve a választások előtt, hogy az orosz hekkertámadás kampányhazugság, mikor a Direkt36 kiderítette , hogy a külügy rendszereiben úgy kotorászik az orosz titkosszolgálat, mintha otthon lenne, és most már a minisztérium belső dokumentuma is alátámasztja ( altábornagy asszony levele ) hogy nem csak tudtak a hekkertámadásról, piszkosul nem tudtak ellene védekezni ( 4000 felhasználó és 930 szerver lett megbízhatalann a levél alapján ). Jellemző, hogy a magát államférfinak képzelő beteg egyből a riportert fenyegette, nemzetbiztonsági kockázatot rebesgetett, hogy kerültek hozzá a belső dokumentumok, az orosz hekkertámadás láthatóan egy pillanatig nem aggasztotta hazaáruló kollégát. „Jó lesz , ha vigyáz” , ” intette jóindulatúan ” a riportert keresztapa leghülyébb unokaöccse. Végtelen önbizalom, önhittség a ssssemmire ( oly szépen artikulálja az s-eket ) , persze, hogy jár neki luxusrepülő, külön konvoly, örüljönk, hogy nem űrhajóval akar közlekedni.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    A villanyautóipar annyira „válságban” van, hogy naponta mutatják be az újabbnál újabb modelleket. Miközben az akkumulátorfejlesztés is ezerrel pörög. Utóbbi annyiban rossz „ránk” nézve, hogy a surmó, technikai analfabéta miniszterelnökre, külügyérre rásózzák az elavult technológiájú akkugyárat, ami azért nem termel, mert már eleve nem kell a kutyának se az a fajta akkumulátor, mert van már annál jobb. Aztán az autógyárak is a már bevált, saját igényeik szerint gyártott akkumulátorokat veszik.
    A faluvégi putriból (ő mondta így) a polcra került nagyképű hülyegyerek mert nagyot álmodni, aztán egy jókora rémálom lett az országnak belőle. Csak, hogy enyhe képzavarral éljek. Az átkosbeli tervgazdálkodás amikor találkozik a maffiával, és a XXI. századi valósággal. :/

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Mielött szakmai kérdésekbe belemerülnék, csak annyi, hogy jópár tudományos cikken vagyok túl az elektromos kérdéssel kapcsolatban. Talán az ADAC idevonatkozó cikkét idézném szabad fordításban :
    A mai akkummulátorral gyártott autók, kb. annyi környeztkárosítást okoznak kibocsátásuk pillanatában, mint a modern belsőégésűek 300-400 ezer km (!!!) megtétele után.
    Nos világos, német a cikk, dee olvastam japánoktól is hasonlót. Az biztos hogy a lítium-technológia nem lehet nyerő eleve a kémiai tulajdonságai miatt, és biztos hogy más fel fogja váltani. Effelől nincs kétségem.
    Bölcsebb lenne kicsit kivárni, és nem politikát csinálni a dologból..
    Nagyot lehet bukfencezni, pedig azt nem kívánom.

  5. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Erika !

    Borzasztó helyesíró vagyok, dee azért a konvoj-ról sejtettem , hogy az egy betűvel hosszabb mint ahogy írtad 🤣
    Úgy ahogy a Szijártó is menthetetlen „hüje” marad, hiába imádkoznak érte Pamnnonhalmán, vagy Csád-ban, stb.. menthetetlen bunkó tapló marad, ahogy felénk mondják : Ő a bizonyíték, hogy van élet az agyhalál után is. 🤣
    Hidd el ezek nem érdemlik meg a reformkorban elfelejtett „lyottot” 🙃

    Ui.: tetszett a hozzászólás 😀

    Üdv.: Tom

  6. Ultron szerint:

    Miért nem a parlamentet szarják telibe? Esetleg meghajigálhatnák vele a kakadut. Imádnám.
    Persze ebben a világban – az országban meg pláne – sosem az igazi a bűnös bűnhődik.
    Most is szerencsétlen takarítók szívtak…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum