Kiszállni a helikopterből

Ezúttal az érettségizők kaptak üzenetet doktorminiszter urunktól a közösségi médiában, ahogyan előtte napon meg az édesanyák. Minden napra jut valami, egyetlenünknek valamennyiünk számára van mondanivalója, amiből az tetszik ki, hogy csak ránk gondol szakadatlan, életünk megjobbításán fáradozik, hogy nélküle élnünk nekünk már képtelenség. Nem tehetünk azonban arról, ha nem mondjuk elhaló hangon: alavju.

A maturálók egyébiránt képeket kaptak ajándokul és bíztatásul, amely képeken fideszisták szerepelnek, amikor a Holocénban még ők is érettségiztek (tablókép), illetve olyan fölvételek, amelyeken meg az látszik, hová jutottak. Elsőként bíztató az a történelmi tény, hogy tűnjenek bármilyen kreténnek, érettségijük azért van. Erről ennyit, és arról sem egy szót sem, milyenek is ezek a tablóképek, mert nem ezen élcelődni érkeztünk ide.

A kis kollázs által Orbán – illetve hát a propaganda csapata, mert ne gondoljuk, hogy őfensége amúgy tablóképeket gyűjt -, nos tehát, a fotóválogatás azt hivatott bemutatni, azok az emberek, akik szerepelnek a gyűjteményben, honnan hová jutottak. Mivé váltak tehát, illetve más szemszögből, miből lesz a cserebogár, illetve az ártatlan tekintetű végzős gimnazistából maffiatag, vagy épp annak vezére egy hosszú, és nem is rögös út végén.

De nem is ez, hanem tényleg az üzenet. Mert és ugyanis azt látjuk, hogy a ködös múlt után a nagyon is élő jelenben Orbán – mint aki ide érkezett meg – éppen kiszáll a páncélozott kisbuszából, Szijjártó pedig egy helikopterből lép elő. A hadügyminiszter úgyszintén, akivel az az érdekesség is megesett, hogy érettségizőként még nem volt soknevű, csak most, felnőtt feudális önmagában tett oda még egy (Bobrovniczky) előnevet miheztartás végett.

Mielőtt tovább haladnánk, ehhez annyit fűzünk, ez már döfi, innen érthető a parádés kocsikázás, a huszárkodás és sok minden egyéb is. Ám, hogy az volna az üzenet a mostani érettségizők számára, előttük a lehetőség Mikszáth, vagy Móricz regényhőssé válni, mint a dzsentrivilág alakja, ez nem csak avíttnak tűnik, hanem eléggé visszataszítónak is. De kinek a pap, kinek a papné, ugye, nekünk meg a hányinger. De tovább is van.

Hogy a családban – mármint a hadügyminiszteri családban – maradjunk, föltűnik a válogatásban a nej. Alexandra asszonyság, aki a tablókép után mára a másik kép tanúsága szerint oda jutott, hogy elejt egy halat. Mint önálló entitás, ez nem egy ütős jövőkép, hogy fölnőve halakat fogunk, mint életünk kiteljesedése, de neki ennyi jutott a maszkulin világban, és még ennek is örülhet. De Alexandra asszonyság mellékszál csak itt nekünk.

Könnyen feledhető közjáték, nem is tudjuk, miért került bele a válogatásba. Ebben szerepel egyébként Kocsis Máté, mint aki szurkol (ide jutott), Pintér belügyes, amint szigorúan néz (máshoz nem nagyon ért), a friss hús, Vitályos Eszter pediglen vezet. No most, hogy sok tanulással és kitartással az ember felnőve tud vezetni, szurkolni meg szúrós szemekkel nézni, illetve halakkal viaskodni, az nem egy komplett életcél egy érettségizőnek.

Ennél azonban sokkal érdekesebb számunkra a helikopterből és a páncélozott géperejű járműből való kiszállás a tablóképekre rímelve, mert ezek nekünk a pőre hatalmat mutatják – illetve szeretnék mutatni -, az ide vezető utat azonban nem. Hogy mi kell a mancsaftba kerüléshez, mert és ugyanis doktorminiszter urunk még csak véletlenül sem bíztat tanulásra vagy ilyesmire a decens kis összeállításával, hanem más a recept.

“Ha mi túléltük, nektek is sikerülni fog! Hajrá, érettségizők!” – Ennyi a szöveg a képekhez, mintha itt is valami háború volna, és egyben fodballmeccs, vagy tudja a rosseb, mi ez itt. Ebből annyi jön le, hogy ezt az egészet ki kell bekkelni valahogyan, s ha ez megtörténik, akkor nyitva az út a helikopterezéshez, halfogáshoz, szurkoláshoz, a hatalom birtokában való semmittevéshez. Más szemszögből, meggazdagodhatsz, ha olyan vagy.

De milyen – tehetnénk fel a kérdést, mert ebből az egészből az épp nem jön le, hogy itt valami tudásról vagy tanulásról lenne szó. Nem tudjuk, mi ez, így mondhatnánk, ezt nem kellett volna, de ugyanez kifejthető lenne Orbán összes ilyesféle üzenetéről, amelyekből az süt, már elfogyott a mondanivaló, de egyetlenünk elfeledte azt az alapbölcsességet: ha nincs miről beszélni, akkor hallgatni kell. Ehhez képest tolja a képünkbe az ökörségeit. Röhej.