De ki pucolja majd az ablakot?

Amikor Novák nacsasszony megbukott, mindenki (sokan) szinte elégedetten és együttérzően konstatálta, nem kért magának lakást (házat), ami az elcseszett törvény szerint járna. Milyen visszafogott, mennyire szerény ez a mi Katikánk, ilyen volt a közvélekedés, így a történet már kezdett olyan irányba haladni, hogy áldozatnak tekintsük, és az összes bűnét elfeledjük, mint akit velünk együtt ledarált a rendszer.

Érdekesen van huzalozva az ember – már aki nem figyel oda a tartásra -, mert abban a pillanatban, amikor Orbán lelökte őt az erkélyről, szinte már nem is számított, hogy „elnöksége” röpke ideje nem volt egyéb, mint utazási bakancslistájának kipipálgatása azzal a fűszerrel, hogy mindeközben a NER aljas eszméit dicsőítette és terjesztette szerte a világban, és már csak ezért sem érdemelne bocsánatot.

De mondom, esendők vagyunk. Megadó lélekkel nézegettük azt a jelenséget, ami Novák Katalin, s ahogyan a könyörtelen idő rakta egymásra az élet rétegeit, az is kezdett kiesni a likacsos agyunkból, honnan jött, s hová ment, illetve a jelek szerint még tart ma is. Látva szenvedni őt, szinte háttérbe szorult a malomkeréknyi narancsos fülbevalója, de az az aljas kijelentése is, amelyben hálát adott a sorsnak, hogy nem rosszul fizetett irodista.

Viszont az említett fülönfüggő eredményezte azt is, hogy ilyen irodista (illetve lesajnált tanár) már soha ne is legyen, momentán azonban nem tudjuk, mi a terve az életével a semmittevésen kívül. Elődei közül olyik tárogatózik, a másik kamu alapítványok milliárdjait szórja, azaz, megtalálták, miként űzzék el azt az unalmat, ami azután telepedett rájuk, hogy már nem volt mit aláírni, azaz, nyugdíjba vonultak, mint töltőtollak.

Novák, ha házat nem is, titkárságot viszont igényelt. Egyenesen három titkára (titkárnője) van külön-külön Dunára néző ablakú irodákkal, és nem tudjuk, mi a feladata az általunk fizetett irodistáknak akkor, ha amúgy a főnökük (Novák) egyáltalán nem csinál semmit. Mert nem tudjuk mivel foglalatosodik, miért utaljuk neki az adónkból a sokmilliós fizetést, ami tetemes ahhoz, hogy a sebeit nyalogassa. De tán depressziós is lehet. Vagy valami ilyesmi.

Hogy a mindennapos dolgok, a háztartás vezetése, vagy az ablakpucolás, amit régebben oly ügyesen csinált seggtörlővel és a kamerába meredve, hogy szóval már ezek sem mennek, nemhogy sós stángli sütése a pápa bácsinak, vagy a hóhányás. Mert ilyen is volt, mint emlékezhetünk, két kenuzás közben. Mert azzal kell szembesítselek én nyájasom, hogy a három, egymás körmét reszelgető titkár mellett „gazdaasszonyt” is fizetsz a nacsasszonynak.

Ez a feudális NER-szóhasználatot lefordítva nem egyéb, mint házvezetőnő, ha máshonnan nézem, akkor meg cseléd, aki a háztartást viszi, bevásáról, szendvicset készít vagy ablakot pucol. Illetve ki tudja, milyen feladatokat kaphat, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy ugyan lakást (házat) nem, de ilyen cselédet igényelt a nemzet Katikája, amit a magunk részéről bízvást nevezhetünk delikátnak, mert ilyen eddig még nem volt. De most már van.

Ezért van az, ha netalán elgyöngülve netán a megbocsátó sajnálat szemüvegén keresztül néztük volna megénekelt hősünket, akkor ez most huss, messzire szállt, hogy soha vissza ne térjen. Arra leltünk bizonyságot ugyanis, hogy ezek szerint, akit a NER füstje megcsapott, elkezdett dőzsölni úgymond a földi jóban és a kiváltságokban, az erről nehezen mond le, ami viszont irritálja a nyomorgókat. Azért, mert nyomorognak, neki viszont fizetik a szolgát is.

Kínunk azonban valahol röhejes is, mert a rendszer adja önmaga karikatúráját, eufemisztikusan – és feudálisan – gazdaasszonynak nevezi a házvezetőnőt. Hogy ez véletlen-e, vagy tudatos, hogy ne vonyítson fel hangosan a tömeg, az momentán nem ismeretes. Az azonban igen, hogy a gazdaasszony hangalak általában azt a képzetet kelti, mint aki hajnalban megfeji a tehenet, majd az elkészült túrót meg tejfölt kiviszi a piacra.

Nováknak biztosan nem ilyenje van, de ezek után kíváncsiak lennék arra, milyenje van neki. Sőt, és nem utolsó sorban arra is, hogy nagy bánatában miképp jutott eszébe, hogy neki kell egy efféle, hogy süldőlány korában is ehhez volt szokva. Illetve, mit gondol, az a szolgálat, amit Orbánnak tett, még mennyi ellentételezést kíván, és végül, de korántsem befejezve, miért véli úgy, hogy ezt is nekünk kell fizetnünk. Nem futja tán a nyugdíjából, vagy mi van.