Gáz van

Szijjártó futsalos, ez a mi külügyesünk az EU külügyminisztereinek luxemburgi tanácskozásán hőbörgött, és jelentette be, Magyarország (illetve ebben az olvasatban kizárólag a Fidesz) immár kétmilliárd eurót blokkol abból a közös uniós forrásból, amely az Ukrajnának juttatott fegyverszállítások refinanszírozására szolgál. Még csak nem is a békére hivatkozva tette s teszi ezt, hogy ne tudjanak az ukránok (mint a mi kedves vezetőnk) lőni mindenre, ami mozog, hanem pár szem gyógyszer miatt (szimbolikusan természetesen).

Ukrajna valamilyen ok miatt a Richter gyógyszergyár tizennégy készítményének akarja visszavonni az ottani forgalmazási engedélyét, amihez józan megfontolással joguk van, a többit pedig engedik. Illetve attól, hogy tizennégy gyógyszert nem vihet Ukrajnába a magyar gyártó, semmilyen különösebb hátrány nem éri. Szijjártó olvasatában azonban ez a magyar vállalattal szembeni boszorkányüldözés, aminek az a büntetése, hogy Putyin az ilyen országot törölje el a föld színéről. Olybá tűnik, hogy az ukránokon már megint nem volt sapka.

Nem is olyan rég, amikor a világ normálisabb fele megállapította, hogy Orbán, Szijjártó, így a Fidesz és sajnálatosan akkor már kies hazánk is Putyin valagából kandikál kifelé, akkor olyan lármát csaptak a fiúk, ami a Holdról is hallatszott, de képtelenek úgy viselkedni mégis, mintha ez nem lenne igaz. Szőrmentén említsük meg a Lavrovval való kvaterkázást, a kitüntetést, amit Szijjártó oly boldogan vett át, de ezek csak a felszín, ugyanakkor bizonyíték mégis, hogy a fiúk képtelenek úgy viselkedni, mint az a klub várná, amelynek a tagjai.

Hogy Bayer ezt a klubot a Sátánnal teszi egylényegűvé, az is egy jelzés, és szégyenfolt országunkon, mert immár tizennégy éve választjuk meg őket folyamatosan, ha ezeknek a választásoknak a módja nem is felel meg a klub szabályainak. Ennek ellenére vagy éppen ezért tette fel a kérdést Bayer, hogy akarunk-e a nyugathoz tartozni egyáltalán, és olybá tűnik, nem igazán. A fiúk gyártják erre a folyamatos bizonyítékokat, egyszerűen ezen a téren képtelenek hibázni, ahogyan az oroszokat engedik be már nem is a spájzba, hanem a hálószobába.

A magyar futball kivételezett helyzetében szinte állam az államban (közpénztenger, adókedvezmények, stadionok meg a többi), de még itt is kivételezett helyzetben van a Ferencváros, amelynek Kubatov az elnöke, és a klubnak juttatott közpénzadományokért cserébe rendelkezésre állnak az ottani kopaszok, akiket néhányszor már be is vetettek. A futballra az isten pénze sem elég, a Ferencvárosnak meg pláne, amely alakulatnak azt a sorsot szánja a rezsim, hogy kerüljön legalábbis Európa élvonalába. (Édes álom.)

Ehhez még a mostaninál is több pénz kell, de sajnálatosan maga a csapat még nincsen azon a szinten, hogy bármely tőkeerős nyugati cég érdeklődését felkeltené, meg különben is, ők a Sátán birodalmából érkeznének, megteszi hát helyettük egy olyan orosz cég, amelyik amúgy bevételeivel nagyban hozzájárul Putyin háborújához, és ez a Gazprom. Az a hír járja, hogy ők lesznek a Ferencváros új mecénásai, ami elég erős morális aggályokat vet fel, ugyanakkor azt a szégyenfoltot, ami rajtunk ég ezek miatt, egyenesen lángolóvá teszi.

A Ferencváros ugyanis majd Európa pályáin mezén öles Gazprom felirattal fog szaladgálni ezután, ami megmutatja boldog-boldogtalannak, ki ez a csapat és honnan jött. Ez lesz a kirakat, az aknamunka meg a Szijjártó vétói és blokkolásai, a külügy pedig (Szijjártó birodalma) egyenesen örömét fejezte ki, hogy egy nemzetközi nagyvállalat befektet a magyar sportba. Nagy valószínűséggel azonban ez a befektetés nem Kubatov két szép szeméért történik, és túl nagy haszon sem remélhető tőle orosz részről, ha ez lenne a fedősztori.

Mert és ugyanis, ha bárki-akárki meglátja majd a Ferencváros mezén a szponzor nevét, ettől majd nem fog szaladni gázt – vagy több gázt – venni tőlük, kies hazánk és annak kirakatcsapata tehát csak arra szolgál, hogy szalonképessé tegye ezt a céget, és rajta keresztül Putyin rezsimjét. Ez azonban nem fog menni, de ennél sokkal fontosabb, hogy valamit az ingyenpénzért cserébe adni is kell. Ezek a vétók voltak eddig, kíváncsian várjuk, hogy lesz-e több vagy valami más, amivel végképp lejáratnak minket.

Nem szerettem sohasem, ha a Fidesz dollárbaloldalazására rubeljobboldalazás volt a válasz, mert a helyzet ennél bonyolultabb és alávalóbb, de ezek után kénytelen vagyok elismerni ennek jogosságát. Egyébiránt semmi különös nem történt. Azt látjuk, amit eddig is sejtettünk vagy tudtunk, hogy a történelemben megint a gonosz oldalára állva árusítják ki és árulják el az országot annak urai, akik képtelenek tanulni, de nem is akarnak. De eszünkbe jut Josef K., a kafkai A per hőse, aki midőn kivégezték, arra gondolt, hogy szégyene túléli őt.