Ha jól emlékszem, tegnap irkáltam arról, hogy a Fidesz Hende Csaba képében (is) milyen magasról tesz a magyar családokra – ha nem propagandáról van szó -, mert a családi pótlék összege csak-csak meghatározza egy picinyt az életüket. Igaz, a jelek szerint nem annyira, mint az, ha a panelüktől ezer kilométerre drónok és rakéták röpködnek Izrael felé. Legalábbis orbáni olvasatban. Minden konfliktus a világban úgy kell a mi egyetlenünknek, mint egy falat kenyér, és amilyen mázlija van, a választások környékén mindig meg is kapja.
Tegnap is, Irán még alig lőtte ki a nyomorult rakétáit, már összehívta az atyuska a védelmi tanácsot, amit nagy valószínűséggel azért alapított uszkve másfél éve, hogy legyen mit összehívni látványosan. Ez olyan operatív törzs fíling, azokra is rákaptak a járvány óta, már mindennek is van operatív törzse, ami jól hangzik. Katonás zamata van, és azt a képzetet kelti, mintha csinálnának valamit, mintha urai lennének a helyzetnek. Ezek is ilyen lufik. A védelmi tanács annyival jobb, hogy vészhelyzetet lehet elrendelni rá mutogatva.
Tegnap egyébként szar került a propellerbe. Egyetlenünk Facebook-oldalára összevissza rakosgatták ki a cuccot, mígnem eljutottak a megfejtésig, hogy hamarosan bejelent valamit. Szeretjük ezt a várakozást, amikor peregnek a dobok, meg énekeljük a Mennyből az angyalt, miközben várjuk a Jézuskát. Ebből áll a mimagyari élet, miszerint bejelentik, hogy megmentenek, megvédenek (meg a rosseb), olyan kiszolgáltatott az ember ilyenkor, mint a friss és ropogós csecsemő, hogy majd Orbán kicseréli rajta a pelust.
Mondom, kitartó volt a várakozás, hogy akkor most mi lesz, de ehhöz képest nem kaptunk semmit. Mint ahogyan általában történik ez, és azt tudtuk meg a nagy és bozontos védelmi tanácsi ülésről, hogy maga Orbán Viktor utasította az ott megjelenteket, hogyaszongya: „a magyar emberek biztonságát minden rendelkezésre álló eszközzel garantálják”, illetve és plánesőt: „mindent meg kell tennünk, hogy a világban zajló háborúk ne veszélyeztessék a magyar családok békéjét és biztonságát”. Aha és naugye.
Hátulról fejtjük föl a rejtvényt, mert az alaptörvényi családmodell – az apa férfi, az anya nő – számos honfitársunkat kizárja a garantálásból, és szintén erre a nótára fideszi fogalmak szerint nem is mindenki magyar, csak azok, akiket ők erre alkalmasnak tartanak. Innen adódik a kérdés, hogyan lesznek kiválogatva az alanyok a garantálásra, ki kap esernyőt a rakéták ellen, és kinek kell entestével fölfogni azokat. De ha ezt közelebbről megnézzük, akkor arra kell rájönnünk, hogy ez egy ordas nagy kamu, mint általában a működésük a lopáson kívül.
Érhetné szó a nemlétező házam elejét, hogy ennek meg semmi se jó, ez mindig csak kötözködni akar. Amire azt felelném védelmemül – és mondom is -, nem szeretem, ha hülyének néznek. És ez alapjaiban különböztet meg a rajongó bávatagoktól, akik nagy valószínűséggel mindettől tegnap is elaléltak abban a tudatban, hogy ha Gyurcsány lenne, akkor a fiaink már ott tapodnák a sivatag homokját. Vérük patakzana, árváik pediglen itt zokognának fölzabálva a családi pótlékot egy este alatt egészen. De ez csak kifestőkönyv.
A valóság az lesz, hogy amiként a három hónap alatt földbe állt költségvetésre sem azt mondták, ezt elbasztuk, nem kicsit, de nagyon, hanem a másik háborúra mutogattak – ami amúgy különleges katonai művelet -, most ezzel és emiatt kapnak újabb muníciót, hogy széttárják karjaikat, miszerint tehetetlenek. De, ha a baloldal lenne, akkor lásd fentebb a sivatagi képet a patakzó vérrel, kisdedek apjuk utáni sivalkodásával, és mindennel, befejezve a Magyar Péter által kirobbantott világháborúval.
Egyébként ennyi volt az egész védelmi tanácsos cucc, ezért peregtek a dobok. Mindemellett tudnék még itt apokaliptikus képeket kenni a vászonra, de az igazság akkor is csak az maradna, hogy ez az egész cirkusz a mimagyari kis családokat annyiban érintheti, hogy az olaj ára az egekbe szökik, ami húzza maga után megint – mondjuk – a kenyér árát (is), Orbán pedig széttárhatja a karjait, hogy tehetetlen a begyűrűzés ellen, miközben az adóforintok ott csilingelnek a bukszájában.
Ilyen helyzetben pedig milyen jól is jönne az a kis brüsszeli pénzecske, ami viszont azért nem érkezik, mert velük meg hadban állunk. Folyik a harc úgymond életre-halálra. Momentán ez az egy veszély leselkedik a mimagyari emberekre, nem az iráni rakéták, de majd azt is megérjük, hogy dupla háborús veszélyhelyzet lesz hirdetve, vagy kijárási tilalom, mert az égből potyognak a fejünkre a rakéták. Vagy drónok, gusztus szerint. Ez a színjáték megfejtése, mielőtt valaki azt hinné, hogy ezek valamit is csinálnak a cirkuszon kívül. Nekünk ezt dobta a gép.
„Nem szeretem ha hülyének néztek!”
Ez akár táblafelirat is lehetne, amikor választások előtt elkezdik járni a falvakat a bubuék, 5.-ék, fűszegélynyírókat avatgatni…
Kedves Rezeda !
Már rég írni akartam, csak valahogy nem volt hozzá gusztusom. Mivel alapból nem vagyok „vazsi ” viszont Kőszeghez kötődök ezer szállal, talán reálisabban látom, hogy mennyire „bezzeg ” város lettünk, a nagy Savaria ellen pólusa. 🤪
Azért az, hogy egyidőben mind az 5 templom felújításra került, az összes út szinte, az egyetemi városrész stb…
Én örülök Kőszegnek, csak akkor a Navracsics, a Bubu-gukker, az 5. Zsolt, meg az az Ágh-kid ne játszák el Szombathelen a bazári majmot…
Nagyon remélem, semmilyen eszköz nem áll rendelkezésükre az én életem garanciáját baszkurálni.
A raketták meg álljanak megfelelő iránba, akkor ezek is teleszarhatják a gumigatyájukat.