Választási manifesztum

Ott lennék azért jövő pénteken a Millenárison ezek között. Pattogatott kukoricával a kézben, pokróccal bélelt fotőjömben vigyorogva, ahogyan elfogadják a választási manifesztumjukat. A fideszék, meg a kádéenpéjék. Nagy valószínűséggel ezúttal is elkordonozva és leplek mögött, szemük tűzben ég (ami nagy valószínűséggel a téboly tüze). Így első blindre más nem is hiányzik már onnan, csak a harci dobok meg a trombitaszó – illetve egy kis ágyúdörej – Brüsszel rozzant vára ellen. Tehát a bajuszom mögött elmormolom a diagnózist: barmok.

Viszont erősen kérem, ne tessenek rám, mint őrültre tekinteni, mert egyebet nem teszek, mint alkalmazkodom az éngemet környülölelő világhoz. S ha az a hír, hogy „Védjük meg Magyarország békéjét és biztonságát! Az európai parlamenti (EP) választásra készülve Választási Manifesztumot fogad el a Fidesz április 19-én, pénteken 15 órától a Millenárison, beszédet mond Orbán Viktor miniszterelnök” – közölte Menczer Tamás Facebook-oldalán, akkor én ennek az információnak megfelelve kezdek el viselkedni.

Elsőként asztakurva felkiáltással látok neki kínosan röhögni, aztán pedig gondolatilag megvizsgálom a beteget, bár túlságosan nem kell. Jelen állapotában ugyanis már majdnem úgy fekszik kiterítve, akárha boncasztalon. És annak ellenére szaglik, hogy semmi, illetve még annál is kevesebb van benne. Betegem voltaképp egy szép, nagy, színes lufi, amely bármelyik pillanatban szétdurranhat, illetve ennek ellentettjeként csöndesen leereszt, és akkor majd fonnyadt-löttyedten fog előttünk heverészni. Ennyi az egész Fidesz.

De vissza a rögvalóhoz. Mert azért ez a manifesztum dolog valahogyan megszületett, valamiképp valakinek az agyában megfogant. Onnan jöhetett ez, mint korábban az alaptörvény asztala, a koronaúsztatás, amire emlékszünk, és a nemzeti zászlónap, amire már nem, de leginkább – és abban biztos vagyok, hogy ezt már kedves mindannyiuk elfeledték – a Nyenyi, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, amit ki kellett függeszteni a középületekben. Kíváncsian várjuk, hogy ezt a manifesztumot hol lesz muszáj nézegetni.

No de, hogy miért. Mert olyan az ember, mint a gyerek, mindent kibelez, hogy rájöjjön a működés nyitjára, azonban most csak tételezhetünk. Nem látunk bele ugyanis az elvtárak busa fejébe, de úgy véljük, az úgy lehetett – mert mást elképzelni elég nehéz ezek után -, hogy összedugták a fejüket ott, a Fidesz agy(atlan) trösztjében, és azon méláztak erősen, hogyan lehetne hasba akasztani a célközönséget. Mert választások jönnek, a zászló Magyar P. színre lépésével megtépázva és már majdnem rongyosan kókadozik a rúdon.

Azonban mindent a célok felől kell megvizsgálni, s ezzel itt az lehet az elérendő – mint minden egyes lélegzetvétellel amúgy már több mint egy évtizede -, hogy ikszeljen a magyar a fülkében, lehetőleg, sőt, kizárólag rájuk. A Fidesznek amúgy megvan a kialakult célközönsége ebben az undorító játszmában, akiket régebben – de ez most is áll – alavju népeknek neveztünk kognitív készségeiket fölmérve, s abba gondoljunk bele, hogy most a képükbe kapnak egy manifesztumot, aminek ilyen harcos íze van. Bár nem tudják, mi a rosseb is az.

De olyan, mint a föntebb emlegetett trombitaszó meg ágyúdörej, s ennek ellenére, vagy éppen emiatt nem kerülhetjük meg a tartalmát, hogy mit manifesztálnak a fiúk. És hát, kedveseim, midőn arra utaltam, hogy amikor elfogadják ezt ott a Millenárison elkordonozva, akkor ezeknek a szemében a téboly tüze fog lobogni, akkor egyáltalán nem tévedtem sokat. Mert a manifesztum, ahogyan Menczer kommunikációs igazgató szíves közléséből tudjuk, az olyan lesz, mint már hónapok óta minden. A következők állanak majd benne:

„Mi nemet mondunk a háborúra, meg akarjuk őrizni Magyarország békéjét és biztonságát, de a nyomás a háborúpártiak részéről egyre nő, így hazánk békéjének megőrzése csak a magyar emberek támogatásával lehetséges. Továbbra is nemet mondunk a bevándorlásra és az LMBTQ-propagandára is. Számunkra Magyarország az első! Hajrá, Magyarország! Hajrá, Fidesz!” – Innen már csak az hiányzik kiteljesítendő a hangulatot, hogy mondjuk, megazisten. Ilyesmikre futja a fiúknak.

Azt talán meg sem kell említeni, hogy ehhez kár manifesztumot kiadni (lánykori nevén nyilatkozat vagy kiáltvány), mert akkor azt látjuk, hogy a „köz”média és a Fidesz összes sajtója már évek óta csak manifesztumokkal operál. Tehát semmi nem változik. Ezt úgy is jellemezhetnénk, hogy a fiúk adtak a szarnak egy pofont. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy az elfogadás előtt beszédet mond az Orbán-Szijjártó-Deutsch hármas, akkor egyből megnyugszunk, és mint vázoltuk, majszoljuk a popcornt a fotelben.

Viszont annak ellenére, hogy a szájunk fülig ér mindeközben, boldogságunk egyáltalán nem határtalan, vagy voltaképpen nincsen is ilyenünk nekünk. Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy találhatnak ki ezek akármekkora ökörséget hatalmuk megőrzése érdekében, mindig van, akinek az megfelel, sőt, rajong is érte. Voltaképp az van, ha ezek vérszerződésre hívnák a nyájukat, akkor kifent borotvával a kézben rohannának hozzájuk, amiből az is fakad, a hülyeségre orvosság nincsen. És így fejtettük meg ezeknek a kilátástalan uralmát.