„Én a miniszterelnök vagyok” – emlékszünk még, hogy pár napja ez a mi egyetlenünk ezzel a mondattal tette önazonossá magát, amikor kérdéssel zaklatták, és ez jutott eszébe menekülő útvonalként. Hogy miért nem akar beszélni arról, amiről érdeklődtek. Egyáltalán, amióta Gyurcsány annak idején letarolta őt a televízió stúdiójában, a többség számára gyakorlatilag megnémult, s ez a rengeteg év alakította aztán úgy, hogy bár miniszterelnök, de voltaképp köze nincs a valósághoz. Igazából nem is akarja, hogy legyen.
Én a miniszterelnök vagyok, kormányzati ügyekkel foglalkozom – egészítsük ki azért a mondatot, ahogyan akkor és ott elhangzott -, ám azért csupán, hogy lássuk, mik azok a kormányzati ügyek. Azok, amelyek fontosabbak éppen ebben a pillanatban, amikor Magyar P. jóvoltából csapkod a mennykő, és a Fidesz monolit és ciklopi hatalmi építménye inog és recseg. Nos, először is – és tán pont akkor, amikor megfogalmazódott a kétszer is idézett mondat -, doktorminiszter urunk azzal foglalatoskodott, hogy boldog húsvétot kívánjon a horgászoknak.
S ha most azt mondanák, ne má’, szórakozol itt velünk Kázmér, védelmemül elő kell adjam, hogy de. Meg bizony. Ugyanis a vérzivatarban biztosan elkerülte mindenki figyelmét – ám az enyémet nem, mert szemfüles vagyok -. „Tisztelt Honfitársam! Áldott húsvétot! Orbán Viktor miniszterelnök.” Ezt kapták meg a pecások elektronyos levélben, s ha felötlene az a kérdés, miért, akkor egészen egyszerű a válasz: mert hétszázezren vannak. Tényleg, gondolta volna, hogy ennyi honfitársunk mered rendszeresen a vízre hajnalonta?
Viszont ez egy hadsereg. Sok potenciális szavazó, akinek a boldog húsvétjára amúgy nagy ívben szarik az „én a miniszterelnök vagyok” organizmus, az ikszük azonban úgy kellene, mint egy falat kenyér. Nem kevésbé a szülőké is. Az Orbán-nyomulás tegnap folytatódott, a KRÉTA, elektronikus iskolai ellenőrzőbe tett bejegyzést egyetlenünk. Itt arra hívta fel a figyelmet, hogy „új időszámítás kezdődött a magyar közlekedésben azzal, hogy a magyar kormány mindenki számára olcsóbb és átláthatóbb, egyszerűbb és korszerűbb tarifarendszert alakított ki”.
„Nehéz időkben ez sokaknak nagy segítséget jelent” – zárta sorait Orbán Viktor, és itt elsőként az a kérdés adódik, vajh, kinek köszönheti a magyar szülő, a magyar gyerek és úgy cuzamenn mind az összes szerencsétlen magyar a „nehéz időket”. Ha erre a kérdésre jól válaszolunk, akkor egyszerűbb lesz az életünk, és Orbán levelezését oda tehetjük, ahová való. Viszont van még egy nagy dilemma, mégpedig az, hogyan keveredett Orbán a KRÉTA- ra, illetve ennél sokkal lényegesebb volna, hogy mindez hogyan viszonyul az adatvédelemhez. Mint törvényhez.
De kies hazánkban élünk, így voltaképp ez a kérdés már akkor is okafogyottá vált, amikor az „oltakozós” honlapon keresztül tolta a mimagyarok képibe a propagandát. Akkor még a felháborodás csírája megvolt az emberben, ami mára valahogyan odalett, és maradt benne a megvető szánakozás szánalom nélkül. Hogy ezt tudod, cseszmeg, Orbán Viktor. Ugyanakkor ez a szánalmas nyomulás valahol megmagyarázható azzal, hogy ezen – illetve ezeken – a felületeken nincs mód válaszra, nincs lehetőség reakcióra.
Csak úgy, ahogyan a nemzeti konzultáció is ilyen egyirányú utca. Jelenleg azonban kiváltképp hasznos ez, hiszen látni lehet, hogy egyetlen drágaságunk Facebook-oldalán, ahol eddig jószerivel a feltétel nélküli rajongások jelentek meg hozzászólások formájában, most már tömegével hajtják el az anyukájába ezt az embert a rendszerével együtt. Ezért menekül a horgászokhoz és a szülőkhöz, akiknek ott nincs módjuk hangot adni elemi felháborodásuknak. Innen is látszik, mennyire beszari alak Orbán Viktor, a nagy utcai harcos.
Ugyanakkor ez az egész nem csak róla, hanem a rendszeréről is szól, ami mára megbukott, csak még nincs meg az az erő, ami ezt a látens összeomlást manifesztálja, azaz, átültesse a gyakorlatba. Legyen annak a módja akármi is. Így kívánok az én nyájasaimnak boldog húsvétot, föltámadást meg körmenetet, locsolást és lerészegedést, illetve minden olyan eszközt, ami elhozza neki a feledést. Mert hogy a fejéről a talpára állítsuk az orbáni böfögést, „nehéz időkben ez sokaknak nagy segítséget jelent”. Bizony, ez nincs másként.
Jézus feltámadása holnapután, bolondok napjára fog esni. Mi ez ha nem intő jel az egyházaknak? Meglesz még a böjtje, hogy szó nélkül hagyták, a tolvaj maffia kisajátítsa a (k)ereszténységet is a „politikai” céljainak. Szavaimat ne feledjétek!
Múltkor írtam, hogy a varangykirály kiégett. Nem őkelme írogat se a horgászoknak, se a szülőknek. Gyakorlatilag őnagysegge csak a nevét adja hozzá. De olyan emberekkel veszi körbe magát, akiknek meg se fordul a fejében, hogy ez a fajta fideszes választási kampány, gyakorlatilag azzal egyenértékű, mint amikor hazahordták a munkahelyükről a tintapatront. Igaz, az se furdalta a lelkiismeretüket, így nem is értik a szitut. A nagy kérdés csak az, hogy kellenek-e nekünk ilyen emberek az ország vezetésébe? Nem, és amit idáig csak sejtettünk, arra már bizonyíték is van. De a legnagyobb bizonyíték mégis a lényegről terelés, agyonhallgatás. Húzzanak a francba, a hatalomból, és viseljék a bíróság előtt a tetteik következményét! Oh wait! Annak az ügyészségnek kéne beadni a vádat, amelyik idáig is kimosdatta a fideszes bűnözőket… :/
A szánalom feltételez némi sajnálatot. Nálam a kevlár koca már réges régen lekésett erről.
Ez csak színtiszta megvetés.
Rezeda: „amióta Gyurcsány annak idején letarolta őt a televízió stúdiójában”
Én is abszolút így éreztem (bár úgy éreztem, hogy nem a tévében volt, hanem a Parlamentben), azt a vitát Gyurcsány nyerte.
Viszont az Orbán-hívő rokonom szerint Orbán lemosta Gyurcsányt, ami hülyeség, hiszen a vita végén Orbán mintha valami halvány ígéretet tett volna arra, hogy abbahagyja a Gyurcsány-kormány elleni szövegelést a külföldi interjúiban. Persze nem tartotta be, de ez most mellékes.
A vitát Gyurcsány nyerte, ezért is mondhatta azt később, hogy „Nem kell Orbántól beszarni!”
jav.: bár úgy emlékszem, hogy nem a tévében volt…
Kedves Rezeda !
Nehéz ezt most nagyszombaton írnom közel a hatvanhoz. Olyan neveltetést kaptam a nagyszüleimtől, akik felneveltek egy kis rábaközi faluban, hogy esélyem sem volt nem kereszténynek lenni. Egyáltalán nem bánom, sokat segít néha. Viszont látom ezt az egyházat, mivé vált. Ezerszer közelebb volt a Kádári időkben az igéhez, még úgy is hogy tudunk a „békepapokról”
És bizony Mikszáth szemével is látom mi lett belőlük.
És nehéz úgy elmenni a püspöki palota előtt a falutokban, hogy a fekete Porsche nem bántaná a szememet. Meg amit megkapnak – mondhatom hogy lopnak a közösből.. És közben kérik az adományt a cserepekre, közbe meg veszik csak itt a városban is az értékesebbnél értékesebb ingatlanokat… Lenyúlják az iskolákat, óvodákat, idősotthonokat ?? Röhej, aztán ez csak a jéghegy csúcsa, itt a kisvárosunkban.. Ez tényleg messze van ahhoz a Krisztushoz, aki kizavarta a kufárokat a templomból.
Hosszú ideje már nem is voltam, pedig hiányzik. Persze nem ez a farizeus hozzá állás hiányzik. Erre nem vagyok kiváncsi, de szerintem jó érzésű hívő ember, egyse. Pont olyan lett mint amivé a náci banditák sűllyesztették.
Bocs, csak egy mondat még. Pontosan olyan mint amikor a Bayer 5-tagkönyv, meg a Semjén vonul a kereszt alatt a sátáni mosollyal. No meg a Győzike.. Kell még hozzáteni ehhez a képhez valamit ??
Az magáért beszél a mai egyház állapotáról. Az egy súlyos kórtünet.
Sajnálom, remélem megváltozik ez is.
Ennél tényleg többet érdemlünk. Nem akartam senkit bántani, de nehéz elmenni ezek mellett. Nem tudom van -e aki látja ezt a belső körökből ? Jó lenne tudni, hogy mi a véleményük erről ?
És boldog Húsvétot kívánok én is!!