Rokonok

Sulyok Tamás államelnökünk első hivatalos útja Lengyelországba vezetett, mint a legfrissebb hírek szólnak erről, elfedve azt, hogy nem igazán kellene utazgatnia. Hivatalosan főleg nem, mivel már korábban is bebizonyosodott, hogy méltatlan a méltóságra (közjogi), de ez sem a Fideszt, sem őt egyáltalán nem zavarja. Kezdődött a filoszemita papával ugye, akiről kiderült először, hogy virtigli náci volt, de a fiacskája erről egy öblöset hazudott.

Ez volt a baj, a valótlanság állítása, hiszen a felmenők bűneiről senki nem tehet. Elnökünk azonban ragaszkodik a meséjéhez (filoszemita), és még akkor is, amikor az is kiderült, nem csak náci szellemiségű dolgozatokat irkált a kedves papa, hanem a vészidőkben (1944) zsidó bútorocskát és irodát is igényelt magának. Sulyok azonban áll rendületlenül, és Lengyelországba utazik, ami összességében azt mutatja, milyen mélyre süllyedt az ország.

Elnökünkről azonban újabb lódítás is kiderült, mert hazudott magának egy kisgazda nagybácsit is. „Sulyok Dezső távoli rokonom volt apai ágon, az ő szellemi öröksége, a demokrácia melletti feltétlen kiállás a mai napig meghatározó a számomra” – ezt mondta szintén még alkotmánybíró korában, amikor a kedves papa meséje is kerekedett. Ámde kiderült, az inkriminált Dezső bácsinak az ég egy világon semmi köze nem volt ehhez a Sulyok családhoz.

Innen az látszik, elnökünk családfája most már annyira bizonytalan, hogy már egyáltalán az is kétséges, ő maga létezik-e. De lennie kell, hiszen Lengyelországba utazott, s ott fogadták is. Ez az egész viszont elég lesújtó képet fest Sulyok Tamásról. De nem a létező vagy kitalált rokonság miatt, hanem azon jellembéli hiátusok okán, amiben a jelek szerint elnök elvtárs nagyon is szenved. De talán ezért tetszett meg Orbánnak olyan nagyon.

Illetve arra már nem is igazán gondolunk, hogy ő volt a lejobb a kínálatban, de még ez is lehet. Ez viszont a Fideszről mutat olyan dolgokat, amiket is tudunk már évtizedek óta. Mert itt van nekünk, akárha hab a tortán maga Orbán Győző, doktorminiszter urunk kedves papája, aki egyáltalán nem volt náci, ellenben kommunista igen. Az MSZMP-ben propagandista funkciókat látott el, a fiacskájának tehát volt kitől látomásokat tanulnia.

Dolgozatunkba azonban nem emiatt kerül be, bár kerülhetne ezért is. Ugyanis mindez jól mutatja, momentán a kommunistázó (történelem szemétdombja) Orbánnak épp az igazi kommunistákkal nincsen baja, ezért talál ki magának ilyeneket Brüsszelben. De nem is ez, hanem a bánya. A kedves papa bányája, amelyhez úgy jutott a Fidesz kezdetén, hogy a legnagyobb fiú a családban eladta a pártszékházat, mint emlékezhetünk.

A befolyt pénz pedig elég volt a papának befektetni. Ám nem ezzel van a baj – pedig igen -, hanem sokkal inkább azzal, már ekkor sínre tette, pályára állította Orbán a Fidesz erkölcsiségét. Ebből burjánzott ki aztán a ma látható maffiaképződmény, amelyben olybá tűnik, maga az Orbán papa is a fiacskája strómanja, még Hatvanpuszta is az ő nevén van, pedig a hírek szerint titkos vendégeket a leszármazott fogad ott, és nem az öreg.

Az idősebbik Orbán köszöni szépen, nagyon jól van. A székházpénzből megvett bánya kavicsát (vagy köveit) fölszívták az állami megrendelések, de ez sem elég. Most már, mint legújabban kiderült, abból is milliárdokat tesz majd zsebre a hajdani propagandista, hogy a rekultiválásra szoruló bányát sittel tölti fel, s ehhez még jogszabályt is módosítottak a fiúk. Hogy mindez zavartalan lehessen. Az Orbán papának ezt is lehet, mint kitetszik.

Magyar Péter anyukája viszont még gondtalanul nem is unokázhat. Március 15-én, Magyar emlékezetes zászlóbontása alkalmával vigyázott a gyerekekre, ami miatt nekimentek az Országos Bírói Hivatal elnökhelyettesének (ő a kedves mama). Amúgy nyáron nyugdíjba megy, és jelenleg már felmentését tölti. Ám ez sem hatotta meg a farkasfalkát, amely dr. Erőss Mónika ellen fegyelmei eljárás indításáért tutul. Kinek mit akarnak engedni.

A nagymamának még az unokázást sem, pedig mint kiderült aztán, Erőss Mónika felkereste az OBH elnökét, hogy tájékoztassa: nem vett részt a március 15-i tüntetés szervezésében, „fiát édesanyaként, az otthoni feladatok átvállalásával támogatja”.   A jelek szerint már ez is baj, ennél különösebb már csak akkor lehetne az ordítás, ha arra kérnék az anyát, tagadja meg a saját fiát, mert az veszélyesnek tűnik a hatalom számára.

Van-e levonandó tanulság vagy katarzis a gondolatmenet végén? Egyáltalán nincsen, mert unalmassá válik immár mindig oda lyukadni ki, hogy ez milyen tróger egy banda. A jelen írást is olybá vehetjük tehát, mint az összes többit immár lassan tizenegy éve naponta, hogy nem egyéb, mint följegyzés az utókor számára jelenünk napjairól és lapjairól, hogy milyen ótvar mocsokban kellett élnünk. Kompletten az egész országnak, és ezt nevezik majd a feledendő Orbán-korszaknak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Rokonok
  1. Ultron szerint:

    A köztörvényesek a közjogik, a náci a Lengyeleknél parolázik, a komcsi komcsizik, a szemétdomb kiállt szemétdombot…mondom én, hogy ez egy alternatív dimenzió, ami nem tudom, merre tart, de az biztos, hogy én ki akarok szállni.

  2. Yeti szerint:

    Ady bácsi megírta már a helyzetet.
    „Sem rokona, sem ismerőse
    Nem vagyok senkinek,
    Nem vagyok senkinek.”
    No mondjuk ő még akart odatartozni valahová, valakihez.

    Engem meg már nem izgat, ezek a régóta hatalommal bíró famíliák hogyan nyírják egymást. Amíg csak egy is marad belőlük, a cirkusz ugyanaz marad.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Hogyne lenne tanulság! Ha egy ország hatalmába bűnözők furakodnak, úgy hogy nem rostálja ki őket a fékek és egyensúlyok rendszere, akkor abból az országból a legsötétebb diktatúra lesz. Ez nemcsak ránk vonatkozik, van még pár ilyen ország. Szóval, a magyarok ebben sem különlegesek. Nem ártana utánanézni, hogyan lehet megszabadulni a hatalomba furakodott bűnözőktől, mielőtt még dinasztiális uralkodás venné kezdetét. Aminek a jelei már látszanak, az újabb pereputty védelmére szolgáló törvény vonatkozásában. Még a rokonok rokonainak is katonai védelem? Kis f.szom nem kéne mán? Az adó se lesz ettől kisebb. :/

  4. polyvitaplex szerint:

    Erőss Mónika helyében előbb följelenteném, azután nyilvánosan megtagadnám Magyar Pétert, de lehet, hogy már ez sem segítene. A deklaráltan jobboldali Magyar Pétert a volt felesége ma simán lebaloldalizta, holnapra az egész családról ki fog derülni, hogy megveszekedett gyucsányisták, és konkrétan ők lőtték ki 2006-ban a békés járókelők szemét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum