Tank a spájzban

Bár kacifántosan lett megfogalmazva, mi, porbfingók úgy értelmeztük a Magyar Közlönyben megjelent jogszabálymódosítást, hogy ezentúl a NER-elit (abban az értelemben, ahogyan gondoljuk) is jogosult katonai védelemre. Jelentsen ez bármit is. „A vezérkari főnök egyes felső vezetők házas- vagy élettársa és gyermeke részére biztosítja a Honvédségnek a felkészített erőkkel védett személyek személykísérésében való részvételéhez szükséges személyi és technikai feltételeket”. – Ez volt érvényben eddig.

Csütörtöktől, a módosulás után azzal a toldással egészült ki (63. számú rendelet) a cucc, hogy ez kiterjed a hozzátartozókra, akik közé tartoznak a szülők, testvérek, „az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa”, vagyis például sógorok, vők és menyek, apósok és anyósok. Sőt vonatkozik a rendelet a felsorolt vezetők „által kijelölt közreműködőre” is. Mielőtt értelmezni próbálnánk, kitetszik elsőként az, hogy ez valóban családbarát kormány. Az „elit” családjaié.

Az internet népe úgy értelmezte ezt az egészet, ahogyan paraszti ésszel értelmezni lehet, azaz, tapsikolt örömében, hogy fosnak az elvtársak. Már nem elég nekik a TEK, rendőrség és az összes többi fegyveres alakulat, már a hadsereg védelmére is igényt tartanak, ha úgy alakulnának a dolgok. Nem tudjuk, ez egy olyan ország-e, ahol bárhogyan is alakulhatna a pórnép dühe, de azt láttuk, az „elitben” megvan a menekülés ösztöne, ahogyan például a legutóbbi választás előtt Marbellára ment O. Ráhel, a nemzet veje és a gyerekek.

Akkor is volt valami röhejes indok, hogy miért is kell ’Spanyolba költözni hirtelen, de azt is láttuk, hogy az újabb kétharmad után már nem kellett ott maradni, azaz kikövetkeztethető volt, ezek be vannak szarva. Illetve be voltak, és olyan ritka az öröm a mi tájékunkon, hogy ezt is meg kell becsülni. Más kérdés, hogy ez a boldogság – mint az összes többi – talmi volt, de nem javulunk meg, a mostani hír megjelentekor is azon szórakozott a nagyérdemű, hogy a kis csapat valami páncélozott járművel menekül, és abból hajigálják ki a szaros pelenkát.

Ebből is látszik, hogy működik a kollektív emlékezet, de az is, hogy nem nagyon szeretik, illetve egyáltalán nem tisztelik miniszterelnök urunk pereputtyát, illetve őt magát sem. A kommentek folklórja még számos menekülési és elit-védési aktust föstött a szájbertérbe, nagyon jól szórakozott, egyben felháborodva azon, hogy eddig is mindent mi fizettünk ezeknek, most már azt is, hogy tankokkal védjék őket. Ez a felhorgadás nehezen érthető, hiszen azt is mi álljuk, hogy a médiájukkal a pofánkba hazudnak. A mi pénzünkön vernek át.

Ha másra nem is, arra az öntudatra jó volt a hír, hogy a költségvetés mi vagyunk, minden kisded és aljas játék a mi pénztárcánkra megy, így tehát éledezik az az igény, meséljék már el nekünk, mire cseszik el a lóvét, legalábbis addig a pontig, amikor elveszíti közpénz jellegét. És éppen ezért érdekes az, hogy amiként a mi pénzünkből hazudnak a pofánkba, most már abból is lőnek le, ha megindulnánk, mint a birnami erdő. De ilyen veszély nem fenyeget egyáltalán. Egyébként gyorsan cáfolták is a védelemről szóló ideát, ám éppen ezért tűnik igaznak.

A cáfolat viszont azt mondja, nem a honvédségi védelem igénybevételére ad lehetőséget a vezetők rokonságának, mint arról a sajtóhírek szóltak, hanem arról, hogy kik használhatják a kormánygépe(ke)t. Itt hívnánk fel a figyelmet arra, szeretjük, ha tökön szúrják magukat az elvtársak, mint ebben az esetben is, hiszen mindeddig úgy tudtuk, mert erről szólt a propaganda, hogy kormánygép(ek) márpedig nincsenek, de ezek szerint mégis vannak. Négy ilyen nem is de mégis gép van, ezekkel járják be a földtekét nagyjaink.

Illetve járták eddig ők, de a módosítás után, hogy emlékeztessünk „az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa”. Ha nekilátnánk széthüvelyezni, ebbe ki mindenki tartozik bele, arra jutnánk, hogy az, akit csak akarnak.  Így ránézve az ipam, napam meg az ángyom térgyekalácsa, akik mindezek után a nem is (de mégis) honvédségi vagy kormánygépekkel járhatnak naponta dubajozni. Így, ha nem is az elemi félelem, de a velejéig romlottság látszik ezen az egészen.

Még azzal is próbálták enyhíteni a mocskot, hogy de kifizetik ám a rokonok a fuvarokat, mint ahogyan eddig is a „nagyok”, ha például meccsre mentek. De még egy rohadt számlát nem láttunk, egy bizonyítékot sem, mint ahogyan ezután sem fogunk. Semmit sem hiszünk el abból, amit mondanak, mert nincs okunk elhinni, így azt sem, hogy nem mi perkálunk a röpködésekért, de azt sem, hogy a rendelet nem arra szolgál, mint ahogyan elsőre tűnik, hogy tankokat telepítenek a kiscsalád spájzába. És azért túlzunk, hogy értsük, miről an szó.