Orbán Viktor a kedvenc kreténjei (Szijjártó P., Schmidt M., Nagy M.) társaságában közpénzes delegációt játszódott épp Törökországban, ahonnan bőséggel kaptunk lehangoló tudósításokat. Pénteken temették Navalnijt Moszkvában, s ugyanezen a napon Szijjártó röhögcsélős képet osztott meg annak az embernek a társaságában, aki őt magát kitüntette, a közvélekedés szerint viszont Navalnijt megölette. Szijjártó tehát egy gyilkossal vihorászott és pezsgőzgetett Törökbe’.
Sokadjára hozott így már szégyent Magyarországra, s ezzel értelemszerűen minket is besároz. Mármint azokat, akikben náluknál több morál lakik, de valljuk meg, ez a szint olyan alacsonyan van, hogy nem nehéz kitűnni belőle. Szijjártónak ez a képe Lavrov oldalán, vele teljesen egyetértésben, arra int minket, hogy amikor az orosz-ukrán háború kapcsán barbárság és civilizáció összecsapásáról beszélünk, egyben Szijjártót is a túloldalra illőnek látjuk.
Hacsak nem eredendően az maga is, mint aminek orosz külügyminiszter kollégáját tartjuk, s joggal. Mindemellett, amikor Szijjártó kvaterkázott az orosszal, nagyjából akkor nyilvánult meg a mi kis fasiszta delegációnk vezetője, tehát maga Orbán Viktor is, aki a maga sajátosan egyedi módján jelentette ki, ha valaki őt Putyin kutyájának nevezi, annak ő pszichoterápiát javasol. Ez megint egy delikát külpolitikai nívó, de ez van. Ezt tudják.
Ugyanakkor nem lehet véletlen ez a kutyás hasonlat, hanem csak a tapasztalatok összegzése, aminek ékes bizonyítéka – mint mutattuk – ugyanebben az időben Szijjártó szerelmetes évődése Putyin emberével. Mindezt a mi külügyesünk teszi annak ellenére, hogy kultúrnépek igaz csöndben, de elég határozottan kérték: nem kellene. De valami különös vonzódása van az ilyenekhez. Iránban is vigyorog, Minszkben is. Phenjan még hátra van.
Innen gondolható, hogy a hiba rendszerszintű, mint ahogyan Orbán fejében is rosszul lehetnek összerakva a huzalok. Nem győzi tökönrúgni önmagát, mert midőn pszichoterápiát javasol az őt ruszkibérencnek tartóknak, öt perc múlva előhúzza az aduászt, hogy nem azt kell nézni, amit mond, hanem amit csinál. Amit pedig permanensen tesz, az a ruszkibérencségre utal megfelelve annak a követelésnek, nem csak annak kell látszani, hanem annak is kell lenni.
Egyébiránt Antalyiai Diplomáciai Fórumnak nevezték a jeles eseményt, ahová a Fidesz kis csipetcsapata közpénzen kirándult. Csak az lehetett, egy kis kiruccanás, mert más nem indokolta Schmidt Mária jelenlétét, lévén kormányzati szerepköre nincsen, hacsak a történelem kitartó meghamisítása nem tekinthető annak. Ugyanakkor úgy volt ez diplomáciai fórum (nagyüzem), mint augusztus 20-án az erkélyen nagyjából ugyanazzal a körrel.
Despoták és széljobbos degeneráltak, ahová a párt és a kormány dörgölőzik csak azért, hátha fordul egy kicsit a történelem kereke, és Orbánnak alkalma lesz nagyobbnak látszani annál a bolhafingnál, mint ami valójában. Ezért indul megint Trumphoz is, s ha innen nézzük, mindez nem egyéb, mint egy narcisztikus kis mitugrász önfényezése, amihez az egész országot, s annak minden erőforrását felhasználja. Könnyen teszi, az övé az összes.
Mindezeken túl még mindig nem egészen világos, Putyin mivel tartja sakkban Orbánt, aki egyébként valóban nem kutyája az orosznak, hanem inkább kesztyűbábja. A pszichoterápiát, mint alkalmazott gyógymódot azonban jól eltalálta, de, hogy végül kinek kellene felírni receptre, azon még lehetnek nézetkülönbségek. Viszont eljutunk megint a kályháig, ami az ilyen delíriumok után előtör, a szégyenérzethez. Mindez óhatatlan.
Ez lehet primér vagy szekunder, de tisztázni kellene, hogy éreznünk kell-e, vagy, ha már itt van, akkor magunkra venni. Rend szerint így történik ez, de nem kell megriadni, az ilyenfajta érzület kormányunkat, annak a fejét, a Fidesz tagjait és a bőséges csatolmányokat egyáltalán nem érinti. Elnézve a képeket, amelyek nem csak a török kiruccanásról, hanem mindenünnen érkeznek, ezek felhőtlenül boldognak látszanak. Mindig.
Nincsenek bennük fékek és gátak, nincs morális minimum sehol, egyáltalán arra kell jutnunk, minden idegen tőlük, amit emberinek szoktunk nevezni. Ők nem az ország, hanem a Fidesz részei, ilyképp, amikor permanensen szégyenteljes, amit csinálnak, tudni kell, azok nem mi vagyunk, így szégyenkeznünk sem kell, hanem megvetni őket. Ennyi az egész, amit érdemelnek, és ez nem kevés, ha jól csináljuk. Rajta tehát.
Putyin kutyája mimóza lelkét megóvandó ezentúl putyinpatkány legyen a titulusa.
A tömeg nem veti meg ezeket, ellenben ezek megveszik a tömeget.
Katona eskü szövege volt ilyen megvetős a cinegés időkben:
„Békében és háborúban egyaránt népünk igaz fiához méltó módon viselkedem, becsülettel élek és halok. Ha pedig eskümet megszegem, sújtson a népköztársaság törvénye és dolgozó népünk megvetése.”
Sokra azzal sem mentünk, vetés helyett előbb kaszára kapára kellene kapni azoknak a tömegeknek, amelyek nem rajonganak a közmunkáért(jobb helyen azt büntetésként szabják ki a kisebb súlyú cselekményekért).
No de ilyen tömeg nincs!