Durvul? Durvul

Nem tudom, milyen színű autói vannak a NAV-nak, de, ha kislányrózsaszínek, akkor is bízvást nevezhetjük őket nagy, feketének. És tegnap kétszer is eljöttek. Iványi Gábor egyházának (MET) gazdasági vezetőjét és iskolájának egyik igazgatóját vitték el, értük jöttek el, s ami a legszebb az egészben, hogy amikor megkérdezték az intézkedő erős embereket, mi a vád, az volt a felelet: az nincs, nyomozás van. És házkutattak órákig, meg elvittek embereket.

Ilyen stádiumban nem nagyon szokott kattanni a bilincs, most azonban igen. És szomorún már, nem pedig fülig érő szájjal – mert ez a rögvaló és nem film – jut eszünkbe Virág elvtárs igazsága, intelme, vagy inkább fenyegetése A tanúból, miszerint: „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire, ha kell, öt perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös”. Azt hiszem, illetve erősen úgy tűnik, hogy itt tartunk immár.

Azért pedig, mert a hatalom nyaka körül az elmúlt napokban kicsit szorult a hurok. És nem akarnék magamra – mint ugye megmondtam – tíz ujjal mutogatni, de pár napja pedzegettem, hogy valami efféle fog következni. Azt vártam, hogy Orbán az évértékelőn, eldurrant aggyal jelöli ki az ellenséget, ehelyett más módszerhez folyamodtak (amihez látszólag semmi közük, pedig mennyire), hogy azzal élnek most már, nem csak a törvényhozó hatalom az övék.

Hanem a végrehajtó is, mert ők az állam. Illetve, mint mindannyian tudjuk, az állam maga Orbán Viktor, így ezek a dolgok, amelyekről ma szomorúan beszélünk, olyanok, mintha ő maga, enkezével hajtotta volna végre. Jobb, ha ezzel tisztában vagyunk, ha és netán másfelé kajtatnánk a felelősöket keresve. És most, hogy felvázoltuk a fasiszta egyeduralom képletét, nézzük, miből élünk. Először is a MET-tel, mint már nekiláttunk mesélni róla.

Amikor a két emberét elvitték a nagy autók, megszólalt Iványi Gábor is, aki nem egyebet sejt az ellenük végrehajtott akció mögött, mint, hogy elterelődjék a figyelem a pedofil-kegyelmi botrányról, ami az elvtársaknak kezd már a szájukig érni. Feltéve, hogy Iványi jól látja és igazat mond, akkor még nagyobb a baj, mint gondoltuk, mert ezek szerint emberek tönkretétele és meghurcolása már azért is eszköz, hogy ne rájuk figyeljenek.

Ha és amennyiben ez így van, akkor a maffia aljasabb az eddig látottnál és elképzeltnél, bár ez akkor is igaz, ha végig gondoljuk, az elmúlt időszakban mit kellett Iványinak és egyházának kiállnia csak azért, mert Orbán nem felejt, és minden áron bosszút akar állni. Munkatársak letartóztatása eddig még nem került képbe a személyes megtorlás során, ebből pedig az fakad, hogy a rendszer és eszközei durvulnak. Ennek az útnak a végén jönnek a barnaingesek.

Mintha mások is ettől tartanának, mert épp tegnap derült ki az is, Magyar Péternek – vö.: Varga J. volt férje – huszonnégy órás védelmet és őrzést javasoltak „a helyzet komplexitása és a kritizált körök erőssége miatt”. Hogy ebben a kontextusban a komplexitás, mint a helyzet jellemzője mit takarhat, az nem egészen világos, a kritika tárgya igen. Ami azonban nem igazán meglepő, de mindenképpen erősen lehangoló, hogy emiatt védelmet ajánlottak Magyarnak.

Ugyan lehet, még ezt az egészet is kitalálta, hogy forradalmár nimbuszát növelje, ám a helyzet olyan, hogy itt ilyet ki lehet találni, és senki nem is csodálkozik rajta, mert természetesnek veszi, hogy a kritikusnak netalán hirtelen valami baja eshet. Putyinizálódik kies hazánk, ugyanakkor a hitlerájra is hajaz, bár ez a két rendszer nem is áll annyira távol egymástól. Sem időben, sem módszereiben, nem véletlenül fedezzük fel minduntalan a párhuzamokat.

Merthogy az ellenzéki pártok is, a rájuk kiszabott elképesztő méretű büntetések, amelyek – mondjon a hatalom akármit is – arra szolgálnak, hogy a működésüket teljesen ellehetetlenítsék, és mégse tűnjön úgy Európa közepén és az Unió kebelében, hogy be lettek tiltva. Pedig ez már látensen éppen az. Gyakorlatilag – az esélyeket, a rendelkezésre álló erőforrásokat tekintve – eddig is szinte az volt, most meg még inkább úgy lesz.

Azzal a szokásos mázzal, hogy jogilag minden dolog rendben van. Lehetne ezt még tovább ragozni és elemezgetni, de minek, amikor tisztán látszik: amint a legkisebb veszélyt is érzi a rezsim arra, hogy hatalma megrendülhet vagy esetleg megbukik, nem rest bármilyen eszközt bevetni ennek megőrzése érdekében. A mostani helyzet pedig még nem is annyira szorító, csak a bukás langyos szele lengedezett, már nekikezdtek a tisztogatásnak.

S mivel tudjuk, mennyire aljasak és mennyire gátlástalanok, éppen ezért a végét nem is látjuk, illetve csak sejtjük, hogy meddig képesek elmenni. „Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség” – ezt is Virág elvtárs mondta a már idézett filmalkotásban, és kitetszik, akár most is mondhatta volna, akár Orbán szája is lehetne ez. Ő azonban annyira sunyi és beszari, hogy inkább a függöny mögül nézi, ahogyan egyre inkább tombol a rendszere.