A nemzeti hóhányó

Mint azt tudjuk a KFT nevű hajdanvolt tánczenekartól, az ünnepek elmúltával a férgek fába szorulnak. Ebből az axiómából az fakad, hogy előtte és alatta viszont azon kívül virgonckodnak, amit tapasztalhattunk ebben az évben is, midőn nagyjaink a képünkbe tolták, mit gondolnak ők az ünnepről, ezzel együtt rólunk, azaz, mit szánnak nekünk, akik csak nézzük őket a képünkben a töltött káposzta rohadt nagy gombócával.

Már a szent napok előtt elkezdenek ömleni az üzenetek, mindenféle képek és jelmondatok, falvédőre való bölcsességek, mert nagyjaink valami különös ok miatt abban a tévképzetben leledzenek, hogy velünk csak egy debil óvodás szintjén lehet szót érteni. Illetőleg az is lehet, hogy ők maguk képtelenek ennél a nívónál bonyolultabb tartalmakat előállítani, így vagy úgy, de az ország pátosztól csöpögve úgy néz ki ilyenkor, mint kretén kisdedek gyülekezete.

Nem mennénk sorba, kitől mit kaptunk ajándokul, csak úgy, ahogy elibénk sodorta az élet a bölcsességeket, s ezek közül az első, amikor még karácsony előtt nekilátott hullani a hó, hogy egyből álljon meg az ország, és sóhajtson is fel láthatóan, de nagy öröm és csudijó, hogy fehér karácsonyunk lesz. Ám korai volt a boldogság, mégis akadt, aki belesétált a csapdába, és aztán észre sem vette, mekkora bohóc is lett. Ilyen volt Novák Katalin.

Aki kihasználva a hóesésben rejtekező propaganda lehetőségét, akárha annak idején a seggtörlős ablakpucolást, fényképet készíttetett magáról, midőn hányja a havat, bele sem gondolva abba, hogy csudálatos nyelvünk gazdagsága okán, mivel képi bizonyság született arról akkor, hogy most ő ezek szerint hóhányó lett, eufemisztikusan fogalmazva csalfa nőszemély, mert durvábban nem akarjuk mondani, elég csupán gondolni azt.

Az viszont nyilvánvaló, hogy képünk tárgya és alanya egyben, maga elnökasszonyunk beleesett abba a csapdába, amit önmaga vagy decens propagandacsapata állított, jelesül a hatvannégy fog szindrómába. Mert a képen ugyan szerepel hó, de azt elnökasszonyunk a jelek szerint csak ide-oda vakarássza, a műalkotás lényege azonban a protkó csillogtatása, miközben bámul a kamerába bele. Mint két nappal később a templomban.  

Ahol is már mozgóképen és a televízió által közvetítetten jól látszott, hogy Balog páter igehirdetését a közönség méla unalommal, de legalább rá nézve szenvedi el, ez a mi Katikánk viszont ott is azzal volt elfoglalva, hogy bámuljon a kamerába bele. Mint valami huszadrangú celeb, így megállapítható, hogyha valamit megtanult elnökösködése alatt, akkor ezt mindenképpen, csak az a baj, hogy erre egy macska is képes.

Visszatérünk azonban egy szó erejéig a hóhányós képhez, amivel időzavarba került a propaganda, mert azt kaptuk a képünkbe bele, mint elnökasszonyi szózatot: de jó, havas karácsony van. Viszont egy porszem került a gépezetbe, mert a havazáskor még nem volt karácsony, karácsonykor viszont már nem volt hó. Lévén, elolvadt, úgyhogy ki kellene rúgni a meteorológusok főnökét, hogy még ezt sem bírta elintézni.

Németh Szilárd ennél lényegretörőbb és konkrétabb volt. Mert miközben azt közölte, hogy ezúttal konyakos libamájhabot fog zabálni, arra intette az ezen elámulókat, töltsék ki azt a nyüves nemzeti konzultációt, mert, ha nem, visszajön Gyurcsány, és elveszi a rezsicsökkentés növelését Brüsszel parancsai szerint, következésképp mind meg fogunk dögleni a karácsonyi tavaszi zimankóban. A rezsibiztos ennél több törődést nem érdemel.

Mint ahogyan maga Orbán Viktor sem, aki két képet posztolt nekünk a szent napokra. Az egyiken sütit készített az onokákkal, a másikon megmutatta nekünk a legifjabb trónörököst, akinek a neve is fejedelmi: Zsigmond Viktor. Ilyen névvel egyenes az út a koronázásig, csak ki kell várni. Orbán képeiben azonban nem ez a figyelemre méltó, hanem elrendezésük és retusálásuk, amelyekkel akármely ’isztános diktátor is elégedett lenne.

Mintha föstmények volnának, hogy a valóság utolsó illúziója se lehessen rajtuk felfedezhető. Figyelemre méltó ez az esztétikai vonulat, amelynek azonban morális tartalma van, ahogyan történelemmé válik a mocsok. Mesélhetnénk még Szijjártó éjféli miséjéről, vagy az összes többiről is, de minek. Már ez a három kis eset is mutatja országunk minéműségét, ami nem új felfedezés, de mégis mindig meglep, hogy ezek képtelenek hibázni. Mindig dől a mocsok.