Gyermek

A „közmédia” Montágh Testülete hosszas fejtörés után kihirdette az év szavát, ami a „gyermek”. Negyedszer történt meg a karácsonyi csoda, amikor a grémium valami különös ihlettől vezérelve kijelöli azt az egy szót, amely a leginkább visszatükrözi annak az évnek az eseményeit. Hosszasan tekintünk vissza erre az újólag elátkozott évre, de nem leljük benne sehol sem azt az eget és földet rengető eseményt, amely a gyermek szóval kapcsolatba hozható volna. Ilyképp az indokot a „csak” szócskában találjuk meg annak bőven buzgó tartalmával.

Más szemszögből, ha visszanézzük az eddigi év szavait, azt kell tapasztalnunk, hogy valami különös módon egybecsengenek a kormányzati propagandával, így lehetett már az év szava az időben visszafelé haladva a „béke”, a „család” és az „egymás” is. Egyiknek sem volt semmi jelentősége, mint ahogyan most a „gyermeknek” sincs, hacsak nem annyi, hogy újólag meglátjuk a végtelen szervilizmust, ami már akkora, hogy a valóságot is teljesen eltakarja, és ez így egyáltalán nincsen jól. Pátoszos maszlag az egész.

De ha már valóságról és álomról, propagandáról és igazságról van szó, itt juthat eszünkbe az is, hogy az Eurostat (mint az európai statisztikák jeles hivatala) ajánlást tett a KSH felé, amelynek a lényege finom fogalmazásban annyi, hogy a KSH-nak nem ártana a magyar kormánytól kicsit függetlenebbül működni. És ami a legszebb, nem is azért írták ezt, mert nemrégiben kirúgták azt az embert, aki a GDP adataival foglalkozott, és rossz számokat tett közzé. Az Eurostatnak az nem tetszett, hogy az inflációt a kormány szája íze szerint számolta a hivatal.

Mindebből csak annyi derül ki, hogy már a határokon kiívül is látják, az Orbán-propaganda hogyan akasztja hasba a mimagyarokat, akik emiatt odáig jutottak, hogy már annak a valóságnak sem hisznek, ami őket sújtja. Itt a hit kérdései kerülnek előtérbe, mert emlékszünk Démoszthenészre, aki Isten bizonyságára azt adta indoklásul, hogy tulajdon őt verte meg, de nagyon. Innen nézve a fideszisták a legvadabb istentelenek, hiszen az őket érő megveretést sem veszik észre, hanem valami egészen más világban vannak a rózsaszín ködökben.

A legszebb az egészben, mármint a Montágh Testület működésében, hogy amikor ők a „gyermek” szót jelölték ki az év szavának, éppen akkor gyűlt össze a pénz az SMA-beteg Tomika kezelésére, amihöz azonban annak a szellemiségnek és annak a közegnek, amelyből a testület és az ő szava fakad, az ég egy világon semmi köze nincsen. Ezzel csak arra szerettünk volna utalni, hiába duruzsolják a gyermek fontosságát most már ilyen kiemelt formában is, voltaképp le sem szarják a kisdedeket, amire utal a „közjószág” elnevezés is.

Ezt, mint tudjuk, maga Orbán Viktor alkotta meg, és egészen más megvilágításba helyezi a magyar szaporulatot, amely csak a mennyiség miatt fontos a hatalomnak (de ezt sem sikerült teljesíteni), a fennkölt „gyermek” szónak mindehhez semmi köze. Tehát a testület kitörölheti vele az arschát, mert mint kitetszik ezen a ponton, sikerült vele alaposan felcukkolni, de ez az én saját bejáratú nyomorom. Minden más azonban mindannyiunkra is tartozik, ahogyan a tavalyi „béke” szó is, aminek fideszi értelemben az ég egy világon semmi értelme nincsen.

Mindemellett hosszasan sorolhatnánk, miért nem megfelelő a 2023-as év jellemzésére a „gyermek”, egészen addig, amíg az indoklását is el nem olvassuk: „A 2023-as Év szava kifejezi mindazt, amire most a leginkább szükség van: az ígéretet, a reménységet, az életet, a legfőbb értéket, és az ehhez kapcsolódó áldozatos, családszerető és közösségépítő szemléletet. A jövő legnagyobb kincse a gyermek, üzenete hozhatja el a reményt”. Ha elsőre fura lett volna, fussanak neki még egyszer, s ha így sem jutnak eredményre, akkor sem önökkel van a baj.

Mert csak kicsit nagyobb gyermekekről van szó akkor, amikor Orbán nem átallotta azt mondani, hogy a negyven évnél fiatalabb gyermekek hetven százalékának saját lakása van. Tudjuk, hogy ez képtelenség, a kérdés csupán annyi, Orbán hazudik, vagy Orbánnak hazudott a hivatal, de látjuk, hogy a valóság mindenképpen elveszett, s ha igazából belegondolunk, örökre. Így ülünk mi az illékonyságok közepén lógázva a lábunkat, annak örülve, hogy a „gyermek” az év szava. Holott egy másik, igazi szavazás szerint az „akkumulátorgyár” – ami azért nagy különbség.