Orbán főúr, fizetnénk

Mint tudjuk, kies hazánkban háborús veszélyhelyzet van. A parlamenti bátorak szavazata segítségével momentán egészen május végéig, amikor már nyílik az orgona és csácsognak a madarak. Tudjuk, mire szolgál ez, minden külön értesítés helyett és a legrövidebben, hogy azt csináljanak ezek, amit csak akarnak. Amúgy különben is így volna, de ezzel a veszélyhelyzettel kevésbé macerás, egy rendelet, és a világ úgy forog, ahogyan a kedves vezető pörgeti.

Viszont nincsen is háború, azaz, háborús veszélyhelyzet sem lehetne. Mint a nagyvezír által tartott kormányinfón a saját szájából kiderült, a jelenlegi öldöklést úgy kell felfognunk, ahogyan Putyin rendeli, azaz, különleges katonai művelet a neve. Elsőként akkor a mostani magyar kormányzási metódust kellene átneveznünk különleges katonai műveleti veszélyhelyzetre, amiből egyből látszana, mekkora hasbaakasztós ökörség az egész, ami van nekünk.

Másodjára azonban el kell gondolkoznunk a világ folyásán, és magán a mi kedves vezetőnkön is, hogy miképp reagál a dolgokra, ebből fakadóan mit mond róluk, s ez az egész így egyben mit mesél nekünk az Orbán Viktor névvel illetett organizmusról. Nem sok jót, amin persze nem lepődünk meg, csupán azon, hogy most már véletlenül sincsenek tiszta pillanatai a manusnak, amivel nem azt állítjuk, hogy őrült – de még lehet -, hanem azt, hogy elvetemült.

A végtelenségig galád. Illetve használhatnánk más jelzőt is gusztus szerint, így mindenki odateheti képzeletben a neki tetszőt. Ezen a kormányinfón azonban olyan történt, mint eddig még soha. Régebben, amikor kialakult a kép a mi Orbánunkról, hogy elvei azok nincsenek és soha nem is voltak, szájtátva néztük amidőn (névleg) liberálisból konzervatív, ebből fasiszta lett, ahogyan a térdre csuhásoktól eljutott az ember, most jövök a templomból szlogenig.

Ezek a metamorfózisok azonban az időben játszódtak le, legalábbis annak egy jól behatárolható hosszabb szakaszában, amit a rajongók, akik Orbánnal együtt napraforogtak, úgy magyarázhattak védve a védhetetlen mundért, hogy az ember, s vele együtt a világlátása és meggyőződése is változhat. Ez az eufemizmus addig működött, míg eljutottunk oda, hogy a mi hősünknek délelőtt más volt az igaz délelőtt és más délután. De sokaknak így is tetszett.

Mi több, ezeknek a sokaknak még az is tetszik, ami ezen a kormányinfón történt, hogy szűk fél óra alatt mondott egészen másokat ugyanarról a nagyhasú Cipolla (plusz kappanhang), mert és ugyanis, míg az elején, mint jeleztük, különleges katonai műveletnek nevezte az Ukrajnában zajló dolgokat, később megengedően háború lett belőle. Viszont elhangzott egy olyan mondat is, ami után épeszű ember már soha nem hinne neki. Bár ez eddig is így volt.

Most azonban alapos megerősítést nyert. „Hol háború, hol katonai művelet, ahogyan a tisztelt vendég kívánja”. Adunk egy kis időt, amíg ezt megemésztik és elgondolkodnak róla, hogy ne nekem kelljen kimondanom a kimondhatatlant, amit amúgy már számtalanszor leírtam. Hogy hát micsoda ótvar egy manus ez mindenféle kontroll nélkül, csakis a pillanatnyi érdekek szerint működve, leszarva és pofánröhögve mindent és mindenkit. A híveit is.

Akiknek most például nem lennénk a helyében, mert itt kellene meghasonlaniuk, vagy szemináriumot összehívni az ivóban oder az árok partján azon tűnődve, hogy akkor most mi is van. De nem lesznek ilyen szellemi megindulások, mert csak mi vagyunk annyira hülyék, hogy észrevegyük, Orbán mennyire hülye. A két ugyanazon jelző más-más előjelű, de a kettő együtt adja ki a kietlen sivatagot, ami a valahai Magyarország. Viszont indokolt is a Führer.

Ebből pedig az jött le, hogy nem csak a jelen, de a múlt tényei sem zavarják őt egyáltalán, mert szerinte háború csak akkor van, ha van hadüzenet. Millió példát tudnánk hozni arra, hány háború tört ki hadüzenet nélkül, időnk azonban véges, tehát elég legyen annak megállapítása, hogy Orbán még most is, még így is hazudik, mai elbeszélésünknek azonban nem ez a fő vonala, mert voltaképp erről papolunk már egy évtizede, és lassan unalmas lesz.

A mostani színházból az a lényeges, hogy a mi kis szalondiktátorunk most vallotta be először nagy nyilvánosság előtt, mindenkinek azt hazudja épp, amit hallani akar. Tudtuk ezt is, nem hittek nekünk, de most maga Orbán erősítette meg az egészet. A legszebb azonban a tálalás, mintha cinikus pincér volna, aki mindenkinek azt szolgálja fel, amit rendel. Oké, rendben van, csak azt feledi ez az ideológiafelszolgáló, hogy előbb-utóbb fizetünk is neki. Ez pedig nagyon sokféle lehet. Még kellemetlen is.