Orbán, ukránok közt az európai

Macron meghívta magához Orbánt, hogy valamiképp a lelkére beszéljen, ne legyen már olyan dúvad itt, Európában, és ne akarja szétbarmolni az egész öreg és szerencsétlen földrészt Putyin gusztusa szerint. Macron naiv. Illetve tán ismeri azt az alakot, akit meghívott, és azt hitte, tesz még egy utolsó kísérletet vele, mint Chamberlain 1938-ban Münchenben Hitlerrel, aminek ismerjük a végét. Az Orbán-Macron találkozó folyományait meg majd ezután fogjuk.

Elöljáróban annyit, nem sikerült megállítani Arturo Uit, vagy nem is akarják igazán. Ez az alaphelyzet. Az viszont már a folyomány, hogy Orbán amerre jár és kel a nagyvilágban, mindenhol csepegteti a bűzös eszméit, mert mindenhol alkalmat adnak rá neki. Ezért olykor jó pénzt fizet a magyar proletárok bukszájából, sokszor pedig a naiv újságírók önerőből szólítják meg, mert vagy egyetértenek vele, vagy annyira dúvad a manus, hogy hozza az olvasót.

Így vagy úgy, de mindig kerül arra mód, hogy a Fidesz elnöke lejárassa Magyarországot. Nem kell sok ehhez, elég, ha csak megszólal, mint ahogyan most is. Nem tudni, amúgy valaki is Európában fölkapta volna a fejét a mostani kijelentésére, ha nem, az a mentségük lehet, nem ismerik J. A. polgártárs Thomas Mann üdvözlése című versét, annak is azt a részét, hogy „…lesz, aki csak éppen/ néz téged, mert örül, hogy lát ma itt!/ fehérek közt egy európait…”

Innen indulunk el, ez a mi kályhánk máma, valamint az erre rímelő, de annak tartalmával épp ellentétes, s amit Orbán mondott a bávatag francia sajtómunkásnak: „Mi európaiak nem vagyunk hajlandók teljes jogú tagként elfogadni Ukrajnát”. Ez nagyon-nagyon súlyos mondat, éspedig több szempontból is. Ennek megvilágítására szentelünk most pár kósza sort, amelyek végén reményeink szerint a nyájas olvasó is annyira elborzad, mint az, aki írta.

Első szempontunk a kipcsak vérünk, és a türk valagunk, mint Orbán eddigi magyar mitológiája, de oly nagyon, hogy épp ezzel párhuzamosan a szerbeknek azt hadoválta, hogy kis sziget vagyunk Európa közepén mások számára értehetetlen nyelvünkkel. Tiszta fajúak, akik másokkal nem keverednek, mi a XXI. században is a nyereg alatt puhítjuk a húst, és hátrafelé nyilazva lődözzük a lipsiket, ami maga az őskáosz, de egyáltalán nem európai jellegzetesség.

Hogy türk, kipcsak, mongol meg olykor japáni vérünk a piros pöttyel a seggünkön mikor vált ős-európaivá, arról a történet nem szól, de senkit nem is akarnak felvilágosítani, mint ahogyan nem is lehet. Ugyanekkor az is érdekes, hogy melyik volt az a pont, amikor Orbán az ős ellenség Európából valónak vallja magát, s innen, mint egy Übermensch tekint az Untermensch szlávokra (lásd ukránok), s itt ezen a ponton vagyunk ott 1938-nál, de teljesen.

Mindemellett az is érdekes innen nézve, mi az álláspont akkor a kárpátaljai magyarokkal, akik ezek szerint szintén nem európaiak, nem valók abba a közösségbe, amelynek képzelt magas lováról most Orbán tekint a határon túliakra, s ha volna lelkiismerete, és akadna, aki elszámoltatja, most kellene a szemükbe nézni. A miénkbe se ártana, de mi erről a luxusról már rég lemondtunk. Illetve igényünk sincsen rá egyáltalán ezen a trágyadombon.

Nem először bizonyosodik be, hogy Orbánban búvópatakként náci vér csörgedez, vagy, ha nem, mert ezt ő és a sleppje is tagadja, csupán a terminológiáját veszi onnan, ha arra szottyan kedve és úgy tartja az érdeke (élettér, kevert fajúság és a többi). De senki nem mondja neki, hogy ezt azért nem kellene, mert évszázados szaga van. Ugyanakkor látjuk az egész mozgatórugóit, ami nem egyéb, mint az orosz érdekek szolgálata, de ennek igazi okát nem ismerjük.

Ugyanakkor az is világos már, hogy ebben meddig bír elmenni a manus. A falig. Mindemellett az is egyértelmű, hogy Orbán be akar vonulni a történelembe, olyan alakként, mint akinek súlya van a világpolitikában, és ehhez sem rest bármilyen aljas eszközt felhasználni. A lényeg a hírnév, a nagy ember nimbusz, s hogy épp ezt úgy lehet elérni, ha lassacskán irtóznak tőle, az se nagy baj. Neki. Az viszont igen, hogy mi is vele mozgunk. Mi vagyunk, aki őt megválasztjuk újra meg újra, s ennek a mocskát már soha nem mossuk le magunkról.  

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
13 hozzászólás “Orbán, ukránok közt az európai
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Az orbán egy suttyó bűnöző, aki a sors szerencsétlen összejátszása, és a magyarok téves demokráciafelfogása miatt került az ország élére. Ha meg már ott van, még a nyilvános csalástól se riad vissza, hogy ott is maradjon. Sorscsapás a magyarokra nézve. Egy percig se kéne hagyni az ámokfutását, csak össze kéne már végre fognunk ez ügyben! Mert különben baj lesz ebbül more! Szóltam… :/

    • miki1950 szerint:

      „…..össze kéne már fognunk …”
      Menj vissza az előző cikk kommentjeihez.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Ja, és kedves Rezeda! Leszarom, hogy mit akar az orbán, meg hova akar bekerülni. Ennek a csuti tahónak ilyen a természete. Ugyanezt csinálta a „zelmútt8év” alatt is ellenzékben kicsiben, mint amit most nagyban az EU-val szemben. Már régen tudjuk kiféle-miféle. Legalábbis nem ártana tudnunk. Mindenkinek. Azt, hogy az orbán nem való politikusnak. :/

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Sok gondolatot ébresztesz az írásaiddal.
    Most az egyik az, hogy nehéz elhinni, hogy ezeknek az ukránoknak nincs egy komolyabb mesterlövészük.. Esetleg kettő.. 😂Ne legyen igazam, dee nagyon erre pályázik a manus.

    A másik , hogy igazából már szinte teljes a naci rendszer, és Európa úgyszolván tehetetlen. Magam részéről kötelezném a tagállamokat az EU ügyészségre.. Ennélkül látjuk hova jutunk a meghamisított választásokkal, törvényekkel, bírósággal, rendőrséggel, államaparátussal, stb..

    Aztán a pénzről csak annyit, hogy ez a tegnapelötti mise biztosan került pár 10 milliárdba, de lehet optimista vagyok. Tíz milliárd fejenként a csecsemőtől az aggastyánig több mint 1000 Ft fejenként. Egy négy tagú család esetén havi szinten 120 ezer. Szóval így tessék számolni. És nem 10 milliárd volt az a mise, és nem csak az afrikai roratera lopnak tőlünk naponta nem 100 milliárdokat …

    • kovacs_ugynok szerint:

      A probléma az, hogy Magyarország kis ország, és az EU-nak egyszerűen nem éri meg foglalkozni a magyarok problémáival. Ha már túl kellemetlen lesz nekik az orbán maffia, simán kiqrják az országot az EU-ból. Az, hogy idáig erre nem volt példa, még nem jelent semmit.

      Amúgy a magyarokat régen is utálták. Idegenek vagyunk itt a kárpát medencében. Se nem germánok, se nem szlávok. Nem fog egyik környező ország egy csepp könnyet se hullatni értünk. Ez a hazaáruló, tolvaj orbán kormány pedig mindent megtesz azért, hogy még véletlenül se kedveljenek meg bennünket. Mondjuk az orbán ősei meg Indiából származnak, tehát onnan a nagy kelet „imádat”. :/

      • Jane Doe szerint:

        Úgy emlékszem, volt egy időszak – Horn Gyula időszakára tessék gondolni, a páneurópai piknikre, és következményeire -, amikor kifejezetten kedvelték a magyarokat, a „Danke Ungarn” időszakára gondolok, meg arra, hogy Antal J. miniszterelnök bármit – szó szerint bármit – kérhetett volna, a németek nem találták volna soknak.
        Na, mára a minielnök lator módszerei miatt a Danke Ungarnból Dafke Ungarn lett, Magyarországból meg Nyugat-Balkán-Alsó, ha nem Kárpát-Legalja.

        • kovacs_ugynok szerint:

          Igen, sikeresen lerombolta az orbán és bandája ezt a pozitív képet ami ’90 körül kialakult az országról, és még rá is tettek több lapáttal. 🙁

    • cyr45 szerint:

      Volt már a történelemben egy Gavrilo Princip.
      Aztán mi lett belőle?…

      Nem ez a megoldás, ott lenne először Pintér ideiglenesen, utána pedig a Lázár-Rogán duóból, aki győzne!
      És minden menne tovább, ugyanígy.:-((

      Az összes választónak kellene észhez térnie, azoknak is, akik otthon ülnek, és siránkoznak, hogy miért nem lesz jobb az életük?…
      De ez ebben az országban, ezzel a néppel szinte kizárt!:-((

  4. polyvitaplex szerint:

    Van olyan, hogy valaki hétfőn türk, kedden európai, szerdán félázsiai származék, mert nem azt kell figyelni, hogy mit mond, hanem hogy mit tesz. Hétfőn és szerdán igazat mondott, kedden pedig viccelt.

  5. miki1950 szerint:

    Szerintem a lényeg az utolsó bekezdésben van, annyi kiegészítéssel, hogy nem hírnévre fog szert tenni, hanem hírhedtté válik.
    Nem véletlenül jellemeztem máshol úgy orbánt, hogy egy nárcisztikus szociopata – aki annak minden jegyét magában hordozza.
    A magyar nem csak mások, de saját hibáiból, bűneiből sem képes tanulni, így aztán megérdemeljük, hogy a felelősség mocskát soha ne is moshassuk le magunkról.

  6. Bogomil szerint:

    Hérosztratoszi figurává lett…

  7. Tom Sawyer szerint:

    Kedves cyr 45 !

    Csak megjegyezném, hogy Szarajevóban dőlt el a Monarchia sorsa…
    Lehet rajta persze vitatkozni, csak hát minek ?
    Egyébként teljesen egyetértek .

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum