Rorate, aranyapám, rorate

Petminiszter olyan tripet nyomott a képünkbe tegnap, hogy még máma is tátva van tőle a szájunk, sállal fölfogatva az állunk leesés ellen. De ez se túl sokat segít. Megszoktuk tőle a hajnali bejelentkezéseket, például Moszkvából jumbósapkában folyóparti futkorászásról, reptéri megérkezésekről maciban, ilyenek. Tegnap viszont Afrikában celebráltatott különmisét magának egy bizonyos Ebenezer atyával, hogy le ne késse a saját különgépét.

A sztori, amit a bávatagok arcába nyomott ezerrel, Orbán nyomán úgy is leírható lett volna, hogy ember, most megyek a templomba, Petiminiszter azonban bővebb lére eresztette a trutymót, hogy még az is meghengergőzzön benne, aki nem is akar igazán. Mondom, egészen szürreális a sztori, ezért elmeséljük először a saját szavaival, majd pedig hozzá tesszük a jegyzeteinket, hogy teljes legyen a mi, és nyájasaink öröme is ezen a hideg téli napon.

Aszongya Petiminiszter a képhez írva, miközben egy fekete pappal parolázik, hogy: „Hétkor indul a repülőgépünk Csádba, így korábbi misére volt szükségünk, mint ahogy az itt szokásos. Ebenezer atya készséggel állt a rendelkezésünkre: reggel hat órakor csak a magyar delegációnak celebrálta a misét, hogy ne maradjon ki egyetlen rorate sem az adventi időszakban.” – A fotón a futsalos testhez simuló pólóban parolázik Ebenezer atyával.

Látszik még a védjegyévé vált jellegzetes frizura (kakadu), amit viszont hiányolunk a képről, mert Petiminiszter itt is olyan, egy hetvenezres cipő a kézből, mondjuk, vagy sóhajtás amiatt, mert mise közben nem lehet egyszerre kocogni is. Vagy ki tudja, neki tán ez is megoldható. Ha már a magyar külügy gépezete azon dolgozott Ghánában, hogy Szijjártó roratéja csorbát ne szenvedjen, mert különban röpül az összes csinovnyik a francba.

Monologizálhatnánk itt a hit bensőséges voltáról, hogy ez csak cirkusz, de akkor ki kellene térnünk egy másik, épp ezen a regelen fogant képre, amelyen Novák Sándorpalota a Mátyás templomban fotóztatta magát, és rajta keresztül eljutnánk magához Orbánhoz, aki kicsit korábban köpte szembe az újságírókat azzal a hárítással, „ember, most jövök a templomból”, hogy ezek szerint permanensen megüli őket az ál-ájtatos nyavalygás.

Mondjuk, Szijjártó épp ezen a képen nem úgy néz ki, mint akinek a mély hittől fönnakadtak a szemei, egyáltalán az a különös, hogy rorátézik itt nekünk, amit neki minden körülmények között be kell tartania. Mert nem úgy emlékszünk az ifjúkorára, mint akit az asztal körül kergettek, ha adventi időszakban nem ment minden hajnalban misére, ugyanis a fogalom ezt a kötelmet jelenti. Mise Szűz Mária tiszteletére és Jézus eljövetele utáni vágyakozásra.

Minden egyes reggelen több héten át. De elnézve Petiminisztert, ez nem az ő műfaja, sőt, tovább menve, életvitele sem engedi, vagy csak túlságos áldozatok árán. Mert tudjuk, hogy állandóan röpköd meg úton van, tehát innentől fogva élénken figyeljük, melyik hajnal éri őt valami muszlim ’isztán végződésű országban, vagy arab földön, ahol amúgy katolikusokat vacsorálnak nagy előszeretettel és rendszeresen.

Ezzel nem azt akarjuk jelezni, hogy kételkednénk Petiminiszter őszinte hitbéli buzgóságában (de), hanem azt, hogy a világ számos pontján nem lehet találni vigyorgó Ebenezer atyákat, mert fölfalták őket a benszülöttek, így nem tudnak Szijjártó lelkének megsegítésére sietni. Messze még a karácsony, hosszú még az advent, amikor a roratét tartani kell. Várjuk tehát szeretettel minden egyes napról az úti beszámolókat, hogy meg ne hasonoljunk.

Illetve arról is szeretnénk tudni, ha épp keresztényüldöző országban vigyorog külügyminiszterünk, akkor bizonyára, akárha Svejk, összehajtható tábori oltárt is visz magával, hogy el ne kelljen kárhoznia, hozzá egy atyát vagy bádogbánost, meg ministránsfiút is a zsebében, hogy a mise minden körülmények között megtartható lehessen. Ezek nélkül nem érvényes a sztori, és kételkedni kezdünk Petiminiszter igaz hitében.

Bár bevallva az őszintét, ehhez nem is kell ekképp lebuknia, mert amúgy is tudjuk, hogy ócska színjáték az egész. Ahogy épp jönnek a templomból vagy mennek oda, esetleg ülnek a misén olyan pofával, mint akik azt sem tudják, hol vannak. Ez így megy, de vigaszunk is van, mégpedig az, ha van az az Isten, akit ezek hazudnak, és igaz a világa, akkor az egész hazug csürhe a pokolban fog pörkölődni az idők végezetéi. Mi pedig eltelten mosolygunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
14 hozzászólás “Rorate, aranyapám, rorate
  1. Ultron szerint:

    Ez az igazi textbook populizmus. Bármit, de tényleg bármit, nemhogy a
    csillagokat, de magát az eget is lehazudni az égről a hatalomért.

    Amúgy kíváncsi lennék Ebenezer atya meglátásaira a kakadu főnökének ’tiszta faj’ koncepciójával kapcsolatban…persze ne legyenek illúzióink: Türkmenisztán, Moszkva vagy éppen Csád – ezek ugyanazok a jól fizetett résztvevői a színjátéknak.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Hát ezek tényleg leépültek bazárimajommá , a kérdés már csak az, hogy melyik hülyébb a bandából. Azt viszont tényleg nem egyszerű eldönteni.

    Sajnálom, hogy a Monty Python már nincs meg, ennél könnyebb témát mint amit ez szemforgató gazember csürhe tálcán kínál.. Tényleg kár hogy velünk csinálják , képzelem mit röhögnek rajtunk a szomszédainkban..

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Ezek keverik a magánügyet a közüggyel, meg a közpénzt a pártpénzzel, meg a saját pénzükkel.

    Sajna én nem hiszek a pokolban sem. Úgyhogy engem nem vigasztal az a tudat, hogy oda is kerülhetnének azért amit tesznek. Csak hát, addig is még rengeteg kárt tudnak ezek okozni az országnak és a polgárainak. :/

    • Kalifaszi Guszti szerint:

      Nem az a baj, hogy összekeverik a pénzeket. Az már inkább, hogy nem tudják utána szétválogatni, így aztán viszik egyben az összeset.

    • miki1950 szerint:

      Te viszont kevered a fidess támogatását az ellenzék támogatásával.
      De ha már nem is támogatod az ellenzéket,legalább próbál ne ártani nekik.
      Utalok itt a gyurcsányi adományozás c. cikk kommentjeire.

      • miki1950 szerint:

        Ezt kovács ügynöknek szántam.

        • kovacs_ugynok szerint:

          Mikikém! Elmész te a pitsába! A DK nem „ellenzék”, hanem egy családi vállalkozás. Ha meg a véleményem miatt támadsz, te sem vagy jobb egy fideszdrukkernél. :/

          Amúgy ugyanazt írtuk. Ha igazságtalan a büntetés, akkor nem kalapozni kell a befizetéséhez, hanem bíróságra menni. Ennyi.
          Amúgy, ha már „ellenzékizel”. A DK ugyanúgy nem csinál semmit a fideszes gyűlöletkeltés, a lakájmédia, a hivatalok fidesz uralma ellen, mint a többi. Beültek a parlamentbe havi másfél milláért, amit a versenypiacon messze nem kaptak volna meg, azért, hogy aztán még mindig a nyakunkon legyen az orbán maffia. Semmi jogod ahhoz, hogy megkérdőjelezd azt, hogy hangot adjak annak, ha ez nekem nem tetszik. Capise? :/

          Amúgy még mindig ott a lehetőség, hogy csináljunk egy új pártot, ami alulról szerveződik, demokratikusan működik, és nem az állam csecsén lóg.

          • miki1950 szerint:

            Nem azt mondom én sem, milyen fasza az ellenzék, de nem is támadom nyilvánosan, mert az a fidess malmára hajtja a vizet.
            Miért nem teszi ugyanezt a fidess?
            Azért, mert ők ezzel tisztában vannak.
            Nem értem, ezt miért nem akarod megérteni.

          • kovacs_ugynok szerint:

            Mikikém! Nem támadok én senkit, csak a véleményemet írom le. Akinek ez nem tetszik, vagy képtelen a negatív kritikából tanulni, az menjen el kétkezi melósnak inkább, a politikusság helyett! Jobb hely lesz tőle a világ. :/

          • miki1950 szerint:

            Nincs gond, csak megjegyzem, úgy csúszol bele abba a helyzetbe, hogy észre sem veszed.

  4. repulo szerint:

    Igazán nagy szarba kerülnének, ha a hajnali mise felszállna az Égig, és ott meghallgattatván Jézus kapná magát, oszt lejönne utolsó ítélkezni.

  5. polyvitaplex szerint:

    Utána megkérdezték Ezerében atyát, hogy mivel hálálhatnák meg a soron kívüli misét, de ő szerényen azt mondta, hogy semmivel. Tovább unszolták, végül azt mondta, hogy egy dedikált Puskás Öcsi-fotóval. És Szijjártónál épp volt egy.

  6. Tom Sawyer szerint:

    Csak nézem a képet hogy mi nem stimmel rajta ?
    Aztán rájöttem.
    Szóval az ahogy ez a kakadu-gazember egyik kezét zsebre vágva kegyesen megengedi a benszülött hittérítőnek, hogy a másikat két kézzel szorongassa hálát rebegve.. kár hogy nem csókolta meg. Aztán ki tudja ?
    Kiváncsi lennék hány milliárdunkba került ez a fotó nekünk ??
    A tanárokra meg nincs pénz mi ?? Dee ha ez kell a magyarnak..
    Elmennek ezek a jó büdös…

  7. Kovács László szerint:

    Kedves Rezeda !
    Egy apró kiegészítés : a „kakadu ” frizura első közismert „reklám arca ” : Heinrich Himmler volt. Szerencsére a diplomáciai körökben még nem terjedt el..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum