Levél a rendszer gyomrából

Karsai Dániel heroikus és kilátástalan küzdelmével, amit a Fidesszel vív a saját – és embertársai – méltó haláláért, többször is foglalkoztunk. Először is filozófiai és morális szempontból, másodjára pedig szombaton abból az aspektusból, hogy a komplett Fidesz-frakció tagadta meg látványosan mellette elvonulva a parlamentben azt, hogy egyáltalán szóba álljon vele, megismerje a sorsát, így azt is, miért kíván emberhez méltó halált.

Abból a gesztusból, ahogyan mellette – rá sem nézve – elvonultak akkor és ott, a csürhe embertelenségét szűrtük le és állapítottuk meg azzal a sanda érzéssel, hogy ez valami más is. Valami ezen túlmutató borzalom, ami jelzése annak, mindez nem csak és csupán az egyén lélek nélkül valósága, nem a neveltetés hiánya és az alapvető emberség minimumának hiátusa, hanem maga a rendszer, annak esszenciája és veleje.

Ez pedig elállatiasítja azokat, akik szolgájául szegődnek, hogy ezáltal jól éljenek. Nem kellett sokat várnunk, hogy erre megérkezzék a bizonyosság egy levél formájában, amelyet Karsai kapott egy fideszestől, s amelyben annak titokzatos írója az egész csürhe nevében kér bocsánatot tőle, amitől az ember el is lágyulhatna. Ilyet azonban nem tesz, mert a levél, az írójában megszólaló lelkiismeret ellenére arra igazolás, hogy nincs menedék.

És nincsen bocsánat sem természetszerűleg. Mert és ugyanis hiába hangzanak el abban esdeklő, megértő és irgalomért esedező szép szavak, mindez semmit sem ér, de a rendszerből viszont mindent megmutat akkor, amikor a levél végén annak írója szó szerint esdekel, jajj, ki ne derüljön valamiképp ki is ő, aki szembe megy a csürhe embertelenségével, mert akkor vége van vagy lesz egészen. Ennek az aktusnak sokféle folyománya van.

Elsőként talán annyi, hogy ismerve a Fideszt és tisztában léve a kor technikai lehetőségeivel, az ostobasággal határos azt tételezni, hogy a hatalom öt perc alatt nem tudja kideríteni ki is az elhajló, aki a központi akarattal szembe helyezkedik. Ha a levél tartalma igaz, és nem a színjáték része ez is, annak írója már csomagolhat, s ha nem is a nagy fekete autó, de az elbocsátó szép üzenet már úton is van feléje. De mi ekkor és ezért nem sajnáljuk őt egyáltalán.

Több okból is kérges a szívünk nekünk. Elsősorban is azért, mert ez a sajnálkozás és bocsánatért esedezés így mit sem ér. Nem lehet kint és bent is egyszerre lenni, vezekelni és megbocsátást úgy lehet nyerni talán, vagy lehetne, ha a levélíró kiállna a térre képletesen, belenézne Karsai és Magyarország szemébe, s úgy jelentené ki, én ezekkel közösséget tovább nem vállalok, ez már sok, nem erről volt szó, amikor fideszista lettem.

Ez halálos ítélet volna, de ezt követelné az igazi erkölcsi megfontolás. Mert ez így nem megy, hogy hangoztatom, én nem vagyok olyan, mint ezek, ám a zsírosbödönnél azért szeretnék továbbra is ott ácsorogni. Az ilyen névtelen gesztus ebben a formában mit sem ér, de még egyszer mondjuk, ha mindez igaz, akkor a levél írójának úgyis vége van, csomagolhat, búcsút inthet az állásának, és küldheti a gyerekeket a térre koldulni.

Innen nézvést ez az ő nyomora, más szemszögből pedig elrémisztő bizonyítvány a rendszerről, amely a legkisebb kilengést és elhajlást sem engedi, legyen a működése bármennyire is embertelen vagy aljas. Viszont ebben van az ereje, de a jellege is, nevezzük akárminek a diktatúra megjelenési formáit. Mondhatnánk, aki korpa közé keveredik, azt az orbándisznó fölfalja, de utalhatnánk más történelmi korok tapasztalataira úgyszintén.

Mélyebbre ásva azonban ennek az egésznek a lélektanába és erkölcsi folyományaiba, most és emiatt lehet elgondolkozni azon, hányan lehetnek kies hazánkban azok, akik ezek szerint a saját erkölcsi normáikat is felrúgják azért, hogy anyagi jól létük meglegyen. S ha kivesszük a halmazból az igazán hívőket, akkor vajon mennyien maradnának benne. Azaz, hányan vannak gazemberek, és hányan, akik anyagi haszonért csak úgy tesznek.

És még továbbá, illetve végül az a mi dilemmánk, hogy a végelszámolásnál kinek osztható emiatt kegyelem. De arra kell jutnunk, aki nem meggyőződésből áll a rossz oldalon, voltaképp alávalóbb, mint az igazán gonoszak, mert ők tartják fenn a rendszert a nem is túlsúlyban lévő tömeget alkotva. Illetve a lehetséges jövőt firtatva az is kérdés, mikor és hányan lesznek azok, akik ezek közül végleg megcsömörlenek. Vagy pediglen ilyenben ne is reménykedjen az ember.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Levél a rendszer gyomrából
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Csak a saját „Damaszkuszi utam” tudom mondani , és igazat adok minden betüdnek.
    Azzal vitatkoznék hogy jólétben élnének a náci csürhe tagok, ha van tükör náluk…

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Kétség ne legeyn 99.9999999999%-uk csak haszonleső, sunnyogó, élősködő, a fidesz vezetésével az élen. Múltkor írtam is, hogy ezek mind egytől-egyig bűnözők. Ehhez kell mérni a tetteiket, és azt amit hazudnak folyamatosan.

    Amit viszont én nem értek, Karsai miért védi a levélírót? Simán nyilvánosságra hozhatta volna a személyét, ezáltal segítve a fidesz „megtisztulását”. Hacsak ez az egész levelesdi is nem egy oltári nagy kamu. Sok mindent láttunk már szerintem, itt bármi elképzelhető. Annak az ellentettje is. :/

  3. hj szerint:

    Egyáltalán nem értem… Csináltatott egy egyedi trikót, majd el is dicsekedett vele, ám azzal a kiegészítéssel, hogy mindezt nem meri felvállalni, mert nem akarja magát leleplezni. Viszont ha bárhova is elmegy ebben a trikóban, így már beazonosítható. Akkor csak otthon fog benne porszívózni, demonstrálva az ő nagy kiállását a pormacskák előtt?
    A klasszikussal szólva: „És ezt így hogy?”

  4. Tom Sawyer szerint:

    Nem tudom. Valahol még lehet – talán a nagyannyuk után – érzi ez a náci banda, hogy k@rvára kisiklott . Páran talán emlékeznek közülük még , hogy milyen is volt „embernek” lenni.

  5. miki1950 szerint:

    A mindenkori hatalom megteremti a maga számára azt a tömegbázist, mely biztosítja hatalmon maradását.
    Az MSZMP – nek egymillió regisztrált tagja volt, a fidess 2015- ben 35 000 tagot számlált.
    A fidessre szavazott 2,5 millió, vajon miért?
    Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy kizártnak tartom, hogy két millió ember feltétlen szekta hívő lenne,
    Azt sem hinném, hogy a legszegényebb és a cigány népességet leszámítva a többi mind megélhetési szavazó lenne.
    Ez durva általánosítás, ami szerintem nem fedi a valóságot.
    (Igaz, szociológus nem vagyok.)

    • kovacs_ugynok szerint:

      A fidesz csal a választásokon. A médiával, és a mérhetetlen közpénzzel amit fidesz választási kampányra költenek. Plakátolással, inzultációval együtt. Már régen diszkvalifikálni kellett volna a fideszt a választásokról, és feloszlatni. Jogállamban ez egyértelmű is lenne. :/

  6. Tom Sawyer szerint:

    Mondtam, hogy a tanársegédem, most képviselő e.t.mennyire jó gyerek volt. Tényleg, tiszta szívűnek gondoltam .
    Aztán csak megette az Orbándisznó őt is. Így van, tökéletesen fogalmaztál kedves Kázmér.
    „Próbálnál meg ezek ellen szavazni..”
    Soha nem felejtem el amikor mondta..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum