Isten, élet, halál, Gulyás

Egy gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedő embernek jobbulást kívánni nem épp komilfó, mi több teljesen tahó cselekedet. Mindezt nagy nyilvánosság előtt (kormányinfó), és a nyilvánosság jellegéből fakadóan a kormány nevében tenni meg, tetézi a bajt, amelyre ekképp jelzőt nem találunk, mert nem is keresünk. Vannak kimondhatatlan dolgok, és a NER, benne pedig Gulyás Gergely miniszter elérte ezt a szintet, innen tehát hangunk higgadtsága, holott tudnánk kölcsönvenni átkokat Izsajástól is akár, amit viszont nem értenének a nerkeresztények. Így hát elmeséljük, ami van.

Karsai Dániel alkotmányjogász gyógyíthatatlan beteg, és így elsősorban, de más szemszögből sorstársai miatt is az aktív életvégi döntésért, közismertebb nevén az aktív eutanáziáért kampányol, amely hazánkban jelenleg tiltott. Kilátástalannak tűnő küzdelme már az Emberi Jogok Európai Bíróságánál jár, mert Magyarországon hiába érvelt. Karsai azért teszi ezt saját magáért, mert egy éve diagnosztizáltak nála ASL betegséget, ami a központi idegrendszer mozgásért, beszédért, nyelésért és légzésért felelős izmainak pusztulásával, idővel teljes bénulással és fulladással jár. Nincs rá gyógymód.

Így meghalni emberhez méltatlan, ha lehet ilyet mondani, márpedig lehet, ezért az alkotmányjogász az alaptörvénybe foglalt emberi méltóságból fakadó önrendelkezési jogra hivatkozik úgy érvelve, ez éppen azt jelenti, hogy az ember dönthet a saját életéről, így következésképp annak végéről is. Hogy a halál egyes filozófiák szerint mennyire az élet része, abba nem menjünk bele, mert itt jogról van szó, ami sokkal szikárabb terület, éppen ezért nem szerencsés az, amikor ebbe szakralitást keverünk, mert az már vallás és hit kérdése, és a két szellemi ág összemosása, főleg nem állami szinten öreg hiba.

Gulyás ugyanis, mielőtt a bődületes, érzéketlen, tiszteletlen és méltatlan jókívánságaival előrukkolt volna, akárha valami falusi plébános a vasárnapi misén, ámde a kormány nevében úgy érvelt: „Az emberi életről nem az embernek kell rendelkezni”, azaz minden vitát és döntést egy fölső hatalom, azaz Isten kezébe adott, ami egy XXI. századi szekuláris kormánytól fölöttébb furcsa, illetve el sem fogadható. Gulyás szájából meg fölöttébb különös, mert nem a fent emlegetett vidéki istenszolga, hanem miniszter. Legalábbis a pedigréje szerint, annak azonban nem mindig lehet hinni. Látszat és való, igaz meg hamis, ki igazodik már el ebben a kupiban.

Érthető tehát, hogyha Gulyás ehhez (sem) ért, hibázik, hiszen egy kalap alá vonta a halálbüntetést az eutanáziával, mondván, ha azt tiltják, akkor ezt is, holott nagyon könnyen belátható, hogy a két dolog annyira nem egy, hogy épp szöges ellentétben áll egymással. Annyi a közös, hogy mindkettőben szerepel a halál és az élet, Istent viszont Gulyás keverte bele, aki viszont ezek szerint az ő olvasatában élvezettel nézi teremtményei szenvedéseit, sőt, ha az ő kezében van a sorsuk csakis, akkor direkt kínozza őket. Azt mi mondjuk, ha Isten ilyen gonosz, akkor jogosan bírálja fölül az ember az ő kétséges akaratát.

A dolog azonban ennél sokkal egyszerűbb, mert Karsai arra hívta fel a földi hatalom, azaz Gulyáson keresztül a kormány figyelmét, hogyha ellenzi a halálbüntetést, a minden méltóságot nélkülöző, fizikai kínszenvedéssel járó életbüntetést is elleneznie kéne.  Az érvelés, bár helyes, de indokolatlan, hiszen kormányunk sohasem volt híres arról, hogy az emberi méltóságot olyan nagyon sokra tartotta volna, illetve megmutatkozik ez esetben is az, hogy felelősséget semmiért nem vállal, most épp az egyház álláspontja mögé rejtőzik, s rajta keresztül Istenre mutogat, mintha kormányzását a mindenható irányítaná.

Ez annyira nem igaz, mint hogy annak sem tűnik, ezek a nerkeresztények nerkeresztény érvei annak ellenére, hogy a társadalom döntő többsége Karsainak ad igazat, így ez a meglehetősen nagy halmaz nem keresztény, vagy a kormány nem az. A kettő közül az egyik, vagy épp mindkettő igaz, de Gulyást ez sem menti fel az alól, amit tett, illetve amit mondott, mert ez a módi már egy útszéli csehóban sem menne el. Mert legyen az ember bármennyire agytörzsi lény, a halált, de legfőképp a haldoklót akkor is tiszteli, ez az evolúció még egy régebbi fázisában költözött bele, de azon a szinten a jelek szerint Gulyás még nem járt.