Isten, élet, halál, Gulyás

Egy gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedő embernek jobbulást kívánni nem épp komilfó, mi több teljesen tahó cselekedet. Mindezt nagy nyilvánosság előtt (kormányinfó), és a nyilvánosság jellegéből fakadóan a kormány nevében tenni meg, tetézi a bajt, amelyre ekképp jelzőt nem találunk, mert nem is keresünk. Vannak kimondhatatlan dolgok, és a NER, benne pedig Gulyás Gergely miniszter elérte ezt a szintet, innen tehát hangunk higgadtsága, holott tudnánk kölcsönvenni átkokat Izsajástól is akár, amit viszont nem értenének a nerkeresztények. Így hát elmeséljük, ami van.

Karsai Dániel alkotmányjogász gyógyíthatatlan beteg, és így elsősorban, de más szemszögből sorstársai miatt is az aktív életvégi döntésért, közismertebb nevén az aktív eutanáziáért kampányol, amely hazánkban jelenleg tiltott. Kilátástalannak tűnő küzdelme már az Emberi Jogok Európai Bíróságánál jár, mert Magyarországon hiába érvelt. Karsai azért teszi ezt saját magáért, mert egy éve diagnosztizáltak nála ASL betegséget, ami a központi idegrendszer mozgásért, beszédért, nyelésért és légzésért felelős izmainak pusztulásával, idővel teljes bénulással és fulladással jár. Nincs rá gyógymód.

Így meghalni emberhez méltatlan, ha lehet ilyet mondani, márpedig lehet, ezért az alkotmányjogász az alaptörvénybe foglalt emberi méltóságból fakadó önrendelkezési jogra hivatkozik úgy érvelve, ez éppen azt jelenti, hogy az ember dönthet a saját életéről, így következésképp annak végéről is. Hogy a halál egyes filozófiák szerint mennyire az élet része, abba nem menjünk bele, mert itt jogról van szó, ami sokkal szikárabb terület, éppen ezért nem szerencsés az, amikor ebbe szakralitást keverünk, mert az már vallás és hit kérdése, és a két szellemi ág összemosása, főleg nem állami szinten öreg hiba.

Gulyás ugyanis, mielőtt a bődületes, érzéketlen, tiszteletlen és méltatlan jókívánságaival előrukkolt volna, akárha valami falusi plébános a vasárnapi misén, ámde a kormány nevében úgy érvelt: „Az emberi életről nem az embernek kell rendelkezni”, azaz minden vitát és döntést egy fölső hatalom, azaz Isten kezébe adott, ami egy XXI. századi szekuláris kormánytól fölöttébb furcsa, illetve el sem fogadható. Gulyás szájából meg fölöttébb különös, mert nem a fent emlegetett vidéki istenszolga, hanem miniszter. Legalábbis a pedigréje szerint, annak azonban nem mindig lehet hinni. Látszat és való, igaz meg hamis, ki igazodik már el ebben a kupiban.

Érthető tehát, hogyha Gulyás ehhez (sem) ért, hibázik, hiszen egy kalap alá vonta a halálbüntetést az eutanáziával, mondván, ha azt tiltják, akkor ezt is, holott nagyon könnyen belátható, hogy a két dolog annyira nem egy, hogy épp szöges ellentétben áll egymással. Annyi a közös, hogy mindkettőben szerepel a halál és az élet, Istent viszont Gulyás keverte bele, aki viszont ezek szerint az ő olvasatában élvezettel nézi teremtményei szenvedéseit, sőt, ha az ő kezében van a sorsuk csakis, akkor direkt kínozza őket. Azt mi mondjuk, ha Isten ilyen gonosz, akkor jogosan bírálja fölül az ember az ő kétséges akaratát.

A dolog azonban ennél sokkal egyszerűbb, mert Karsai arra hívta fel a földi hatalom, azaz Gulyáson keresztül a kormány figyelmét, hogyha ellenzi a halálbüntetést, a minden méltóságot nélkülöző, fizikai kínszenvedéssel járó életbüntetést is elleneznie kéne.  Az érvelés, bár helyes, de indokolatlan, hiszen kormányunk sohasem volt híres arról, hogy az emberi méltóságot olyan nagyon sokra tartotta volna, illetve megmutatkozik ez esetben is az, hogy felelősséget semmiért nem vállal, most épp az egyház álláspontja mögé rejtőzik, s rajta keresztül Istenre mutogat, mintha kormányzását a mindenható irányítaná.

Ez annyira nem igaz, mint hogy annak sem tűnik, ezek a nerkeresztények nerkeresztény érvei annak ellenére, hogy a társadalom döntő többsége Karsainak ad igazat, így ez a meglehetősen nagy halmaz nem keresztény, vagy a kormány nem az. A kettő közül az egyik, vagy épp mindkettő igaz, de Gulyást ez sem menti fel az alól, amit tett, illetve amit mondott, mert ez a módi már egy útszéli csehóban sem menne el. Mert legyen az ember bármennyire agytörzsi lény, a halált, de legfőképp a haldoklót akkor is tiszteli, ez az evolúció még egy régebbi fázisában költözött bele, de azon a szinten a jelek szerint Gulyás még nem járt.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Isten, élet, halál, Gulyás
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Azért ez elég ingoványos talaj, akárhogy is nézzük. Komoly társadalmi vita nélkül ebben nem lesz igazság.
    Ezt viszont ettől az Isten nevében Istent gyalázó, náci csürhétől ne várjuk !!

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Pótjegy kartácsot tudnám felhozni példaként. Aki 2004-ben a holokauszt áldozatain viccelődött, miközben vette a kamera, és e miatt lemondatták az ogy. képviselői mandátumáról. Lehet „bal” oldalasozni a kretén fideszeseknek, de az MSZP akkoriban még adott a látszatra. Aztán mi lett a zuschlag sorsa is? Pár évvel később sikkasztásért lecsukták. Össz-vissz 60-70 millió miatt. Hol van ez az összeg a mai sikkasztásoktól, hűtlen kezelésektől? Fideszes rokonok lettek milliárdosok számolatlanul a lopott közpénzből. És még mindig sokan beszopják, hogy a „gyúcsány alatt rosszabb volt”. Nem volt jó, de ennyire szar mint most az orbán maffia alatt, 2010 előtt egyszer se volt. Ezt pedig nem lehet a „háborúra” fogni. :/

    Amúgy volt már fidesz alatt vörösiszap katasztrófa, covid, háború. Mi jöhet még?

  3. hj szerint:

    Megkönnyeztem a Karsai Dániellel készült interjút, amelyben először beszélt – nagyon fegyelmezetten és tárgyilagosan – a betegségéről, az állapotáról és az ezzel kapcsolatos jogi harcáról, amit azóta is figyelemmel kísérek. Eddig sokszor gondoltam azt, hogy amit valamelyik NER-figura kiöklend magából, annál már nem lehet lejjebb – aztán mégis volt újra és újra. Ám Gulyás most leért arra a szintre, ahonnan már valóban nincs lejjebb!

  4. miki1950 szerint:

    Rezeda téved, amikor az orbán kormány által létrehozott állami felépítményt, annak gyakorlatát szekulárisnak nevezi, mert – szerintem legalábbis – éppen annak ellenkezője igaz.
    Az állam és az egyház összefonódását nap mint nap megtapasztaljuk, ezért inkább a deszekuralizáció, a szakrális állam egyre gyorsabb kiteljesedése figyelhető meg.

    Gulyás tudatlanságában elkövetett bunkósága vagy éppen nagyon is tudatos válaszai is a fentieket erősítik, csak ő éppen nem vette figyelembe Karsai Dániel speciális betegségét, miszerint ő maga képtelenné válik arra, hogy aktív eutanáziát kövessen el magán – sokezer haldoklóhoz hasonlóan.
    Kétség abban ne legyen, hogy ahogy sokan döntenek a passzív eutanázia mellett, ugyanúgy elterjedt gyakorlat annak aktív formája is.
    (Példákat nem hozok, mert kidobnák a kommentemet)

    • miki1950 szerint:

      Tudom, hogy nem az állam által engedélyezettről írtam, de ez nem volt véletlen.

  5. Ultron szerint:

    Nem tudom, mit szarakodnak ennyit. A magyar egészségügy jelenlegi – tervszerűen előidézett – állapota gyakorlatilag egy nagy nemzeti passzív eutanázia. Innen csak egy tollvonás lenne az aktív változat. Motiváció is van: tuti megtalálnák (vagy már lázasan keresik is) a módját, hogy valahogy ezen is megszedjék magukat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum