Karmelita a naptárban

Hogy Schadl Györgynek volt egy röpcsije, és azt csak most fedezték fel, hogy le kellene foglalni, de még nem biztos, az kutyatöke ahhoz képest, hogy a nyomozó hatóság megkaparintotta a naptárját, amiben különös bejegyzések voltak. Illetve vannak még most is, ha nem is gyöngybetűkkel, de beleírva mégis strammul. Ám mielőtt ezzel a nevezetes naptárral foglalkoznánk, azért annyit a nyomozás hevességéről, hogy a röpcsi mellett leltek hajót, Porschét, ingatlanokat Schadl nevén, amit ezek szerint rohadt nehéz lehetett megtalálni.

Mindegy is azonban, hiszen, hogy ezeket a készségeket a gyanúsított beszerezhesse, bűnöznie kellett, ami még nem nyert bizonyítást, viszont hétszentség, hogy megtörtént. De ezt mi nem mondhatjuk ki az ártatlanság vélelme miatt, csak kapirgálunk a mocsokban, amelyben hogy-hogynem fölbukkant a titokzatos bejegyzés, miszerint „Karmelita”. Ami különös, mert feltehetőleg nem tüntetni indult volna oda a végrehajtók feje, s hacsak nem magával Orbánnal, akkor a „jó miniszterasszonnyal” volt találkája ottan, s bizonyára nem légyotti célból.

Hogy ez kiderüljön, meg kellene hallgatni a Jucust, aki, amióta Orbán tán épp ilyen ügyek miatt a sarokba állította, úgy eltűnt, mint a szürke szamár a ködben. Pedig annak idején nagyon is otthon volt az erkélyen, amelyről fotónk is van, amidőn szerelmesen a gazdája mellett ülve lapozgatja a papírokat, de, hogy milyeneket, az nem ismeretes. De nem is ez, hanem a meghittség, ami sugárzik a bágyadt napsütésben feredőző erkélyről, a benyomás, hogy aki oda belép, az egyrészt hagyjon fel minden reménnyel, vagy pediglen szüret.

Ez a Schadl is szüretelni indulhatott, és nem csak úgy egyszer véletlenül beesett oda, hiszen, mint kiderült, négyszer is szerepelt abban a naptárban a Mennyország neve, amit magyarul Karmelitának hívnak, tehát sok lehetett a megbeszélnivaló. Azt nem mondhatjuk, csak sejtethetjük fideszi módra, hogy ha Varga Judit nem is sáros, de tudnia kellett arról, ami körülötte folyik, hacsak az Orbán iránt táplált szerelme teljesen el nem vakította őtet. Mindez is érdektelen azonban, ami a lényeg, hogy ez az egész gennyes ügy egyre följebb kúszik.

Mint a futóbab a karón. Volt itt már Tóni, Barbara és Ádám, „jó miniszterasszony”, most pedig a Karmelita, mint helyszín, s mint ami a mocsok tanyája. Bár azt eddig is és enélkül is tudtuk, csak fura, ám egyben elégedettséggel eltöltő ezt leírva is látni, alátámasztva azt, hogy mindig is igazunk volt, és az is lesz ezután is. Ezek az érzelmek percei voltak, de visszakanyarodunk a rációhoz, ami viszont azt diktálja, hogy bimbózó reményeink lelohadjanak, mert ettől sem – mint ahogyan semmitől sem – remélhetünk semmit az ég egy világon.

Pedig ez a naptár minden pénzt megér, szerepel benne Völner, Trócsányi, de jó miniszterasszony is név szerint, Kossuth tér, ilyenek, a legszebb az egészben azonban az, hogy Schadl nem tudja, kitől származnak azok a szavak, nem mind tőle, állítása szerint. Ezek alapján tehát valaki bement az irodájába, s csak úgy a hasára ütve irkált bele mindenféléket, de ezek szerint nem versek voltak azok. Viszont Varga nacsasszonyt még ezek után sem tartják szükségesnek meghallgatni, odáig tehát nem kúszhat el a babunk. De minden Orbántól függ.

Ha a legkisebb veszélyt is érez a hatalmára, azonmód állíttat le úgyis mindent, és Varga Judit sem lennénk, mert ki tudja, az ügyészség mikor kapja meg a kilövési engedélyt. Bár, mint a képünk is mutatja, vele egy csöppet túl szoros volt a viszony, tehát a kelleténél többet tudhat, e szempontból tehát védve van. Mégis, ez az egész már így is annyira gennyes, hogy fölfordul tőle az ember gyomra, ennél többet azonban nem tehet. Nézi a mozit, hogy mit talál ki a rendező, mert a film előttünk készül. De teljesen biztos, hogy nem nekünk.

Viszont a maffia áll előttünk teljes valójában, és még az is kitűnik már eddig is, hogy a „kisembernek” kis röpcsije meg kis hajója van, a „nagynak” bazi jachtja meg nem is kormánygépe, egyik sem különb a másiknál. Ezek fetrengenek a ganyéban, és nagyon jól érzik magukat benne Polt óvó keze alatt. Így zárásul azonban arra kíváncsi volna az ember, hogy azokon a napokon, amikor „Karmelita” áll a naptárban, a kedves vezető épp mit csinált vagy merre járt, mert egy ilyen összevetésből esetleg érdekes következtetéseket lehetne levonni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Karmelita a naptárban
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Karmelita? Első blikkre? Az orbánnak „járó” csúszópénzt jelentheti.

    Ez a fránya „ártatlanság vélelme” meg olyan, hogy ha itt bűnöznek az orrunk előtt, akkor ez már inkább „bűnösség vélelmévé” alakul át. Ergo, aki a fényébe került, annak kellene bizonyítani, hogy ártatlan. Ha nem akarja, menekül a kamerák elől, mint csótány a villanyfény elől, akkor az gyakorlatilag egyenlő a beismerő vallomással. Ebből pedig következik, hogy ha egy ilyen képződmény a hatalomban törvényeket próbál hozni a többi becsületes ember számára, az vajon „mennyit is ér”?

    Legjobb lenne, ha az orbán takarodna a ahatalomból a sleppjével együtt! Mindenkinek, itt ebben az EU-s „magyar negyedben”… :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum