NERinform

Délután három körül vártam az emberemet, hogy befusson a vonata, s így megérkezzen. Fél négy körül hívott, hogy ugyan csak pár kilométerre az állomástól, de a semmi közepén ácsorog a szerelvénye, mert előtte lerohadt egy tehervonat mozdonya. Először azt mondták nekik, a kiszolgáltatott utasoknak, húsz perc a móka, aztán negyven, amikor telefonált, akkor pedig már bizonytalan jelzést kapott a továbbindulás időpontja, azaz, eltolták azt a végtelenbe. Van ez a MÁVinform oldal, amin elméletileg meg lehet tudni, mi történik a magyar vasúton, de ez olyan manapság, mint egy végtelenített hibajelentés.

Gondoltam, megnézem, mi van az emberem vonatával, de ez nem szerepelt a hibák között, azaz, a maga cél előtti végtelen ácsorgásával még a hibajelentők ingerküszöbét sem lépte át. Ellenben csurig volt szerte az országból származó tudósításokkal, hol, melyik vonat állt le, el sem indult, vagy csak félútig közlekedik. Melyik fordult vissza, hová küldenek mentesítő buszokat, vagy szállítják le az embereket, hogy gyalogoljanak a prérin, ha oda akarnak érni, ahová eredetileg elindultak. Erről az oldalról sugárzik a nyomor, hogy nem arról van szó, pár perces késéseket jelentenek be rajta, hanem ez a lassú agónia lenyomata.

Szerencsés volt végül az én emberem, mert aztán útnak indultak, a hírek szerint azért, mert a tehervonat mozdonyvezetője oly ügyes volt, hogy saját maga bütykölte meg a járgányt. De föltehetnők azt a kérdést, mi van, ha nem sikerül neki, akkor ott éjszakáznak a préri közepén? Továbbá mi történik, ha épp nem vasárnap van, s mondjuk munkába igyekszik, de soha ne mér oda, és kitekintve szerte a NER vidékére, mi azoknak a sorsa, akik a MÁVinform oldal szerint naponta és ezrével nem jutnak célba. Ha a vasútra lenne bízva, már állna az élet kies hazánkban, mint ahogyan hamarosan anélkül is fog. A szemünk előtt rohad szét minden.

Mállasztja szét a Fidesz, mert mára alapigazsággá vált az a régebbi kósza gondolat, hogy amihez csak nyúlnak az szarrá válik. Vagy elég csak ránézniük, illetve elüldözni az országból azokat, akik értenek valamihez a seggnyaláson kívül. Nemrégiben derült ki, hogy számos szakmánál akarják megszüntetni a szakképzést, Mekk Elekeket szabadítva az országra, hogy annak úgyis jó, a magyartanár – már, ha van olyan – tartja a matekórát, de a csúcsokhoz érve a gazdasági miniszter is síkhülye ahhoz, amit irányítania kellene, és ez meg is látszik a NER állagán. De mégsem a szervilizmusról, mint egyedüli képességről van most szó.

Nem is a kontraszelekcióról, ami miatt alkalmatlan, ámde hűséges talpnyalók ülnek mindenütt, hanem a MÁV-ra – és más elcseszett területekre – tekintve arról kell immár elmélkednünk, hogy a működőképesség határához érkezett az ország. Mutatkoznak az összeomlás első jelei. Mert ez nem atombomba lesz, hanem lassacskán züllik le minden. Nem lesz szaktanár, kevés a körzeti orvos, a vasút haldoklik, gyermekeink elhülyülnek, mások csendben éhen halnak, a suszterok becsukják a boltot, csak a jachtozás lankadatlan. Pár napja állapítottuk meg, hogy a diktatórikus hatalomgyakorlás ívének leszálló ágába érkezett.

Most pedig azt vagyunk kénytelen nyugtázni, hogy az általa generált gazdaság, pénzügyek, kultúra és gondolatiság zuhanópályára állt, de az emberek, mint a békák ama híres fazékban, nem veszik észre, hogy a víz már forr. Más helyeken, ha késik tíz percet a vonat, lemond a közlekedési miniszter, itt Lázár, mint e területért felelős mufti elküldi az anyjába a MÁV vezetőit, ne sopánkodjanak, hanem hajtsák végre az utasításait. Így álltak neki pénz nélkül a Budapest-Hegyeshalom vonalnak, ahová Mészáros a Budapest-Belgrád építkezéséről szállította át az anyagot, csak az a kérdés, mit szólnak ehhez a kínaiak.

Mert ők adják rá a pénzt, ahogyan az akksigyárakhoz is, s ilyképp lassan felvásárolják az országot, amit azért kell kiárusítaniuk a fiúknak, hogy zavartalanul lehessen tovább lopni. De egyszer valakinek azt is ki kell fizetni, mint ahogyan a mai államkötvényeket is, ami tehát a szemünk előtt zajlik, az az ország pénzügyi kifosztásának is a végső stádiuma. Az utolsó rúgások. S ha volna a MÁV mintájára NERinform oldal, azon sorjáznának a végtelenített bejegyzések, mi miért nem működik az országban, mi ment tönkre, és összeállna a kép, hogy soha nem érünk el már sehová, maximum egy kietlen sivatagba, ácsorogni annak a közepén.