Két vízum és egy szavazás

A mókásabb kedvű, ámde a NER-t módfelett rühellő honfitársaink tegnap a történések nyomán annak adtak hangot a szájbertérben, hogy már csak egy nagy doboz popcorn szükséges számukra a felhőtlen boldogsághoz, és kerek lesz a világ. Ahogyan a foteljükben hátradőlve, majszolgatva élvezik az eseményeket, amelyek bőségesen és az ő kedvükre sorjáztak a koraőszi hőségben. Szöllősi György a Nemzeti Sport – Orbán kizárólagosan kedvenc lapja, amiből a kormány tízezer példányra fizet elő – főszerkesztője. Nem ezért épp, de emellett kegyelmes urunk kebelbéli cimborája is, valamint a „magyar futball utazó nagykövete”.

Ebből még lesznek bonyodalmak.

Szöllősi elvtársat nem engedték be az Egyesült Államokba. Szöllősi elvtárs nem kapott vízumot. Ez volt a kiinduló tétel, amivel Orbán cimborája telesírta a közösségi teret, de egészen más aspektusból, mint ami a valóság. Hogy tőle féltik a nagy vízen túl a demokráciát, emelte héroszi magasságokba önnön lényét a főszerkesztő, és azon is nyavalygott, nem ilyen hozzáállást várna el egy „szövetséges országtól”. Mindeközben azonban nagyvonalúan megfeledkezett arról, hogy a gazdája és annak sajtója, tehát a nerista kollégái milyen teli és habzó pofával szidják ezt a „szövetségest”. De, mint aztán kiderült, másképp fekszik a leányzó.

Hogy ez csak Szöllősi elvtárs olvasata a saját fontosságáról.   

Az amerikai nagykövetség ugyanis reagált a nyüszítésre, és úgy helyre tette főszerkesztő elvtársat, hogy rögtön megértjük a nagyközönség popcorn utáni áhítozását, mert annyira jó a mozi. Azt tudatták Szöllősi elvtárssal, hogy ő diplomata vízumért folyamodott, de a státusza erre nem jogosítja fel, mert nem kormányhivatalnok. (Csak annak hiszi magát esetleg a cimboraság miatt.) Ha valaki nem jogosult diplomata vízumra – így a nagykövetség -, akkor annak ilyet nem adnak ki, ez a gesztus tehát helyre tette hősünket, de egyben Szijjártót is, aki az összes nerista cimborájának (Dzsudzsák és a többiek) diplomata útleveleket osztogat.

De ez nem megy.

Illetve megy a banánköztársaságokban és a keleti despota cimboráknál, működő demokráciákban azonban nem. Ha hozzánk jössz, be kell tartanod a szabályainkat, ez volt az üzenet, illetve annyi még, hogy netán, ha erre hajlandó nem vagy, be sem engedünk. Mert ugyan jól hangzik ez a magyar futball utazó nagykövete titulus, de ez olyan, mint amikor a homokozóban osztogatnak egymásnak a gyerekek tábornoki rangokat, azaz, a mesék édes birodalma. De, mint kitetszik, ennek Szijjártó és a magyar külpolitika áll a hátterében, amely kapott egy méretes maflást, és még csak azt sem mondjuk, nem azért, amilyen.

Hogy fasiszta jellegű és feudális tartalmú. Egy szóval: köpedelem.

Volt azonban egy másik vízumos affér is tegnap (popcorn), mert az is kiderült, hogy Bencsik János volt jobbikos (enyhe neonáci szalonspiccel) organizmust ugyan (már megint) Szijjártó kinevezte torontói főkonzulnak, de hónapok óta nem tudja elfoglalni a hivatalát. Kanada ugyanis nem ad neki vízumot, és itt már nem arról van szó, hogy Bencsik (és Szijjártó) a szabályokat akarná kikerülni, s azért, hanem Bencsik barna tónusú előélete miatt, amiből Kanada jól érthető okokból nem kér. Szijjártó viszont ragaszkodik hozzá, pedig ez a vízummegtagadás elég nagy pofon. Ő azonban leszarja.

Mint ahogyan nagy valószínűséggel az EP szavazását is.

Mert a nyájas olvasóközönség popcorn utáni áhítozását tegnap még az is fokozta, hogy Szijjártó kapott egy intőt az Európai Parlamenttől. Állásfoglalásban ítélték el magát a mi kakadunkat azért, mert szembement az uniós politikával, amikor Belaruszban tárgyalgatott. Lukasenkát és az ő rendszerét nem kell bemutatni, de mindezek után Szijjártót sem. Az egészben mindemellett a szavazás aránya az érdekes, mert és ugyanis külügyminiszterünket 432 igen, 21 nem (köztük a fideszesek) arányban marasztalták el, ami úgy kilenc tized kábé, és nemhogy a holdról, de még Felcsútról is látszik. Vagy pediglen nem.

Vagy nem akarják látni.

Ilyen három történésekkel telt a nap – illetve a szokásos milliónyi ganyésággal, csak ez a három minősítette a magyar külpolitikát, benne Szijjártót, és vele együtt Magyarországot is. Büszkék erre nem igazán lehetünk, kormányunk sem, de nagy valószínűséggel élénken tesznek arra, miként vélekednek róluk – így egyben rólunk – a világ azon felében, ahol nem az ugar szabályai az érvényesek. Egy dolog az, ami ez ügyben igazán mérvadó volna, hogy a szavazópolgárok közül ez az egész kinek tetszik, és kinek nem. Hogy melyik halmaz a nagyobb, továbbá, hogy aki elégedetlen ezzel az egésszel, tesz-e valamit azért, hogy ne így legyen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Két vízum és egy szavazás
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Azért azt se feledjük, hogy az USA nemrég figyelmeztette a kakaduékat, hogy baj lesz ebbül more, ha ész nélkül osztogatjátok a diplomata útleveleket boldog-boldogtalannak. Hát mit ad Isten, baj lett. Mire a putrisok eljátsszák a meglepettet. Ezek tényleg ennyire hülyék, vagy tényleg ennyire aljasok? Igen.

    A másik dolog. Vajon „Prüsszel”, amikor arra hivatkozik, azért nem ad pénzt, mert a jogállamisági bla-bla. Vajon ott nem tudják, hogy ami EU pénz ide jött, azt az orbánék ellopták idáig? Francokat nem! De ha kimondanák egyenesen, akkor utána úgy ki kéne aszni az országot az EU-ból, mint a macskát, ugye. Végül is, diplomáciai nyelven ezt mondják, és aki nem ért belőle az nem való diplomatának. Se útlevéllel se anélkül. :/

  2. Ultron szerint:

    „Egy dolog az, ami ez ügyben igazán mérvadó volna, hogy a szavazópolgárok közül ez az egész kinek tetszik, és kinek nem.”

    Egyszerű:
    A fideszesek szerint Soros, Gyurcsány meg a kollektív, romlott, antikeresztyén nyugat gonosz módon nem engedi be a magyari szenteket tériteni, míg az épeszű kisebbség – más lehetőség nem lévén – csak előkapja a popcorn-t és röhög.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Elnézést a tegnapi hozzászólásomért ezt a Szöllösi ügyet ugye nem így olvastam, pedig nem az Origóból tájékozódok . Persze gondolhatná az ember, hogy ezek bármit mondanak, véletlenül sem úgy van.

    Azt viszont erősen kétlem, hogy a birkák lennének többségben. Az a meglátásom, hogy három felé kellene osztani a csürhére szavazókat. Elsőre azokat akik valóban elvakultak. Ezekkel nehéz mit kezdeni, de ha felébrednek (húzós lesz) ők fogják a legjobban gyűlölni őket. A második az érdek szavazó, aki valós, vagy sokszor inkább csak vélt előnyért áll be mögéjük. Na ők fogják majd 10 fillérért legelsőnek elárulni őket. Harmadiknak azokat sorolnám, akik látják, mekkora gazemberek ezek, csak elhitették velük, hogy ez még mindig jobb mint a többi. Na itt tévednek, de hogy őszinte legyek ha megnézem ezt az un. „ellenzéket” nem tudom mit mondjak.. Szerintem ők vannak a legtöbben , csak velük lehetne a változás.

    • kovacs_ugynok szerint:

      A fidesz egy szekta. Szóval, túl sok mindent nem lehet tenni, csak szervezetten fellépni az önjelölt, diktatórikus, bűnöző „vezetőik” ellen.

  4. polyvitaplex szerint:

    De miért akar Szöllősi Amerikába menni? Pénzt kunyerálni a kinti magyaroktól a Puskás Múzeumra?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum