Bevezetés a szépirodalomba

Azon megy a rugózás így utólag – mintha nem lenne teljesen mindegy -, hogy a gyereket kivágták-e az Alexandra könyvesboltból, vagy csak eltanácsolták a felnőtt irodalom polcaitól. Felnőttön itt ne olyan tartalmakat tessenek érteni, mint a felnőttfilmek, amelyeket amúgy oly nagy előszeretettel élvez a magyar, hanem mondjuk Tolsztojt – vagy akárki hegyomlást -, akik könyvei borítóján nem szerepel az ifjúsági-, vagy gyermekirodalom kitétel. Azaz, akármely világirodalom (vagy magyar) remekét, amelyeket amúgy olvasni jó. Nem, mint például Orbán idézeteket a falon.

Tizenhat éves volt a gyerek, aki arra vetemedett, hogy ilyen – általunk Tolsztojjal fémjelzett, de írhattunk volna mondjuk Thomas Mannt is – polcok felé vette érdeklődve az irányt, ami igyekezettől őt eltiltották a gyermekvédelmi törvényre hivatkozva. Ebből a szempontból édesmindegy, hogy udvariasan kitessékelték a boltból, kihajtották, hogy a lába sem érte a földet, vagy csak – amibe a bolt utólag kapaszkodik – nem engedték a tiltott tartalmak közelébe. És még egyszer mondjuk, nem kefélős könyvekről van és volt szó.

Hanem akármely szövegről, ami nem kifestőkönyv, vagy Ablakzsiráf, és innentől fogva nem, vagy inkább nagyon is értjük ezt az egészet, hogy meglátjuk, hová jutottunk. Ide. Az esetről szóló diskurzusokban előkerült a könyvégetés, mint ahová ez a folyamat vezet vagy vezethet. Nem kell az ördögöt a falra festeni, intettek a reménykedők, akik figyelmét arra hívnánk fel szelíden, hogy a körvonalai már ott vannak a Dúró Dóra darálásával, amiről szintén nehezen tételeztük, hogy bekövetkezhetne. Ennyit erről a szálról.

Másfelől viszont felettébb érdekes, hogy a NER-ben ez a tizenhat év – mint az a gyerek, akit így vagy úgy nem engedtek a felnőtt szépirodalom közelébe – fajsúlyos korhatár, itt véget ér a tankötelezettség, illetve gyámhatósági engedéllyel házasodni is lehet. Azaz, minden további nélkül gyártani szakmányban a közjószágokat az irodalom nélküli bamba tudattal, és még érdekesebb, hogy bizonyos eseteknél már a tizenkét éves gyerek büntethető. Viszont nem olvashat, ami ellentmondásból elég messzeringó következtetéseket lehet levonni.

Nem akarnánk a rendszert lefasisztázni, mert megtettük már elégszer, és megtették most is azok, akik fölháborodtak az alexandrás eseten, ami arra utal, hogy mások is meglátják az egyesben megbúvó általánost. Illetve azt a gyalázatot, amit a gyermekvédelmi köntösbe bújtatott homofóbia jelent, de az már tényleg csak hab a tortán, hogy erre hivatkozva nem engedik az irodalom közelébe a jövőnket jelentő ifjúságot. Ebből pedig tényleg arra is következtethetnénk, hogy a hatalomnak a kretén alattvalók felelnek meg csakis.

Még ebben is lehet igazság, de ezen is annyit lamentáltunk, hogy most már nem is érdemes többet. Inkább arra futtatnák ki ezt az egészet, hogy mitől működik a NER, és ezt a szervilis beszariságban kell meglelnünk. Abban a folyamatban, amit Marquez papa úgy jellemzett Aureliano Buendia ezredes kapcsán, hogy még kis sem gondolta a parancsait, de a katonái máris sokkal messzebb mentek azok végrehajtásában, mint ahogyan maga azt valaha is képzelte volna. És máris itt állnak előttünk a magyar csinovnyikok.

Mert ugyanis olyan vélekedés is van – meglehet, helyesen -, hogy az összes ilyen cirkuszok csak arra szolgálnak, hogy eltereljék a figyelmet a még nagyobb gazemberségekről, de azt is mutatják, hogy az alattvaló meddig képes megalázkodni életben maradni óhajtó meghunyászkodásában. A jelek szerint a falig mennek ebben a folyamatban, mert a már emlegetett Orbán-idézetek mészre applikálása is ugyanennek a folyamatnak a része. Hogy utasítást ugyan nem kaptak rá, de jobb beállni a sorba. Mégpedig annak az élire.

Az alexandrásoknak sem mondta senki, hogy nem engedhetik Tolsztoj közelébe a fiatalkorút, ők azonban jobbnak látták ezt tenni. Abból nem lehet baj. De lett, mint kitetszik, hiszen valamilyen ismeretlen élni akarásból léteznek még emberek a NER förtelmében, akik gondolkoznak, van bennük erkölcsi tartás, és tudják, hogy ilyen helyen nem igazán érdemes élni. Az a különös azonban, hogy amikor tehetnének ellene, akkor elfogy a lelkesedés, és a sorsára hagyják a gyereket a könyvesboltban. Mint a diákokat a könnygázesőben.