Darált hús a reptéren

Négy és félmilliárd eurós árajánlatot tett kormányunk a Budapest Airportra. A szerzési vágy biztos, az összeg csak nagyságrendekben, de ezért a pénzért a cég ötvenegy százalékát venné (veszi) meg Orbán valami ismeretlen, titokzatos okból. Nem tudjuk (persze igen), csak közgazdasági indokát nem látjuk ennek az üzletnek, ami még akkor is indokolatlan lenne, ha tele lenne a kincstár, de éppen nincsen. Most éppen kong az ürességtől, sőt, akkora mínuszban van, hogy a templom egerei hozzánk – illetve hozzá – képest Krőzusok a hegyen.

Régóta fáj Orbán foga a magyari reptérre, de nem gondoltuk volna, hogy épp most kellene azt megvenni. Innen az látszik tehát, hogy a kedves vezető nagy ívben szarik amúgy Magyarországra, annak lakosaira, nem érdekli semmi sem, csak megy előre, és megvalósítja az álmait, ha mindenki beledöglik, akkor is.  Ha az üzlet létrejön, márpedig nincs az az isten, ami megakadályozná, akkor ez is – mint a Vodafone – a cimboráké lesz, mint minden ebben az országban, amelynek lakosai mindeközben épp készülnek éhen dögleni.

Mára egyébként kikristályosodott, mi a magyar állam pénzügyi szerepe a nemzetgazdaságban, ami röviden úgy jellemezhető, hogy a bevételeit ellopja, vagyontárgyait pedig szétosztogatja a haverok között, így arra, ami az állam feladata volna, mint csak vázlatosan megemlítjük: oktatás, egészségügy, utak és vasutak, szociális szféra és államigazgatás, tehát az, amitől működhetne: nem jut. Az ilyen reptér – és egyéb apróságok – megvásárlása tehát efféle körülmények között nem hiba, hanem bűn. De Orbán ebben érzi otthon magát.

Hogy az airportra honnan lesz négy és félmilliárd euró, az momentán nem igazán látszik, hiszen a költségvetés lukait foltozandó épp most bocsátottak ki devizakötvényt úgy nagyjából kétmilliárd euró értékben. De ne feledjük azt sem, hogy augusztusig a lakosság 3794 milliárdért vásárolt állampapírt, de a jelek szerint az év végéig 5085 milliárdért fog (a hülyéje), csak azt feledi mindenki, ezt egyszer vissza kell fizetni, és az is lehet, hogy ez már nem Orbán lesz. Bár valószínű a magyar néplelket ismerve, és jobb is volna úgy.

Dögöljön bele ő abba, amit kifőzött. Mert azt sem árt tudni, hogy ekkora összeg kamatterhei is képesek földbe állítani egy országot, főleg a miénket, bár a forint alapú törlesztéseket el is lehet inflálni, és ez a módszer nem idegen a fiúktól. Ez a reptérbiznisz is azt mutatja azonban, hogy utánuk az özönvíz stílussal és habitussal folynak itt már a dolgok egészen a végromlásig, addig is azonban szól a zene, megy a jachtozás, és fogy a pléhdobozos kávé. Mert van egy jól behatárolható réteg, amely nem igazán érzi a bajokat. Akiknek – vagy magának – Orbán vesz.

Mind a többiek, még a saját választói sem, nem érdekli. Mert mindaközben, hogy a reptérbiznisz kiderült, napvilágot látott az az adat is, hogy a lakosság augusztusban a boltokban és a szolgáltatásokban a tavalyi hasonló időszakhoz képest közel nyolc százalékkal fizetett többet, de nem dőzsölési vágytól hajtva, mert így is szintén közel hasonlóan nyolc százalékkal kevesebb árut, benzint, fodrászkodást, miegyebet tett a kosarába, tehát a fogyasztás úgy zuhan be, hogy jóval többet fizetünk érte. Ezt nevezik egyébként inflációnak, ami tombol.

Nem segítenek rajta az utcai harcok, és a pofázáson kívül nincs is téve ellene semmi. A nyár közepén azért csesztették a multikat, mert túl olcsón adták a dinnyét, két napja a Lidl nyakát azért akarták kitekerni, mert olcsó német darálthúst merészelt árulni, és nem a drága magyar szart. Így működik az Orbán hazugságaiban árfelhajtó multi, akinek nem igazán akarják engedni, hogy piaci alapon működjön, kis túlzással azt és annyiért árulhat, amit Orbán neki előír nemzeti köntösbe öltöztetve, aminek nyomor a vége.

Gyászos vége lesz ennek. Most, így visszatekintve a Fidesz ténykedésére, első dúlásukkor a Bokros által rendbe rakott gazdaságot cseszték szét, másodjára Bajnaitól vették át a gyeplőt a kivédett világgazdasági válság után, amikor az uniós pénzek soha nem látott bőségben kezdtek az országba ömleni, és semmi akadálya nem volt a szabad rablásnak. Most viszont már lenne, lévén, kilóg a seggünk a lukas gatyából, de a jelek szerint eközben már hitelből megy az osztogatás, miközben az ország a működősképesség határán tántorog.

Ezt látnia kellene mindenkinek, de mintha vakok volnának, akiknek az volna a feladata, hogy Magyarország végleges tönkretételét megakadályozzák. Ellenzékről az ismert körülmények miatt nem ábrándozik az ember, de talán a második vagy harmadik sorban lévő fideszisták között akadhatna egy-két normálisabb, de ilyen sincs. A szavazóbázis pedig még kilátástalanabb, hiszen róluk meg egy másik felmérés azt derítette ki, hogy még a saját tapasztalatuknál is jobban hisznek a propagandának. Énekelve masírozunk a pokolba.