Orbán-törvények a gimnázium falán

Ugyan sejtettük, de nem gondoltuk volna, hogy eljön ez az idő is. Lamentálhatnánk itt Rákosi-, vagy Horthy-korról, sötét fasizmusról vagy elrettentő kommunizmusról, de azt kell látnunk, hogy a NER-ben mindkettő jelen van egymásba gabalyodva, megspékelve műkeresztény feudalizmussal, amit ma már bízvást nevezhetünk Orbánizmusnak is. Mert az. Azt is látjuk, hogy ennek kivirágzásához nem elég a névadó tébolyodott gondolatisága, narcisztikus hatalomvágya, mert ha nem volna hozzá rajongó fogadókészség, nem telepedhetne a nyakunkra, pedig azt látjuk. Szügyig vagyunk benne, s egyre csak merülünk.

Újabb, az eddigieknél mélyebb és sötétebb stációját tapasztalhattuk meg ennek a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium felújítás utáni avatásán, ahol huszonkét milliárdot áldoztak az „orbán viktor álávju” életérzés kifejezésére és megörökítésére. A szerencsétlen diákok a frissen átadott átnevelőtábor falán nemzeti keretben olvashatják a falra applikálva „Magyarország hét törvényét”, amelyeket Orbán Viktor hagymázolt a három év előtti augusztus 20-i beszédében, de ebben a formában olyan lett, mintha Mózes hozta volna le a hegyről a kőtáblákat, amelyek tartalma alapján aztán és azután élni muszáj.

Ha nem emlékeznének arra a beszédre – bár miért is tennék, hiszen Orbán naponta fossa tele a rádiót, a Facebookot, most már a TikTokot is, illetve az ötszáz KESMA lapját a „bölcsességeivel” -, felidéznénk azért, és egyben megmutatjuk azt is, mit kell olvasgatniuk a csepeli gimnazistáknak órára menet és jövet, kifordulva az iskola kápolnájából (mert azt is kaptak), ahelyett, hogy a lányokkal mórikálnának vagy élnék a diákok más jellemzőjű életét. De ők Orbán törvényeit kapják a képükbe, hogy el ne feledjék egy pillanatra se, hol élnek, s miszerint kell élniük, ha az iskolából kikerülve boldogulni akarnak a nyomorult életben.

1./ Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse!

2./ Minden magyar gyermek újabb őrhely!

3./ Az igazság erő nélkül keveset ér!

4./ Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni!

5./ Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!

6./ Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs!

7./ Egyetlen magyar sincs egyedül!

Nem mennénk végig darabonként az orbáni szentenciák primitív hülyeségén, mert első ránézésre is látszik, hogy egy jobb falusi konyhai falvédőn különb és tartalmasabb szövegek találhatók. De Orbántól sajnálatosan ezt szoktuk meg, s amikor mindenféle alkalmakkor a kappanhangján ilyeneket présel ki magából, csak legyintünk, hogy megint elmentek neki otthonról, és kavicsot rugdosva megyünk tovább. De leírva, és egy iskola falán, mint életre szóló, s azonn végig kísérő bölcsességek? Hát milyen elcseszett helye már ez a világnak, tesszük fel a kérdést, és rá is bólintunk, hogy hát a valaha volt hazánk.

De nem is ez, hanem a szervilis elképzelés, szándék és megvalósítás, hogy kinek jut ez az eszébe, milyen pártértekezleten, ki bólint rá, és a munkás, amikor megvalósítja, nem szégyenkezik kicsit? Úgy tűnik, nem. Az eredőjét sejteni véljük, hiszen a primitívségig Lojális Németh Szilárd a Fidesz csepeli gauleitere, aki minden egyes cselekedetével Orbán seggében van tövig, de valaki szólhatna neki, hogy ezt, ilyet azért mégse kellett volna, mert azoknak ad muníciót, akik azt rebesgetik, hogy ez itt egy jófajta diktatúra. Sőt, bizonyságot is ad reá. Csakhát a gyerekek, és az ő képlékeny lelkük, ami a szemünk előtt veszik el.

Amikor mindeme borzalmat felavatták, Maruzsa államtitkár adott hozzá indoklást. Tőle azt tudhattuk meg: „Fel kell vállalni, hogy az oktatási rendszer nemzeti alapon áll, mert a kormány ezzel próbálja ellensúlyozni a világhálóról nap mint nap a gyermekekre ömlő globalista környezetet”. – De egyáltalán nem tisztelettel megkérdezzük akkor, hogy ez volna a nemzeti alap? Az Orbán baromságai? Már nem is Szent István és folyományai, intelmek vagy Mátyás csontjai, nem Széchenyi, illetve akárki, akinek azért kis súlya van, hanem a falvédős ökörségek, mint néplélek és igazodási pont, életvezetési útmutató?

Kitetszik, hogy egészen elképesztően mélyre süllyedtünk. Odáig, ahová nem is gondoltuk volna, és ezek az alapok, illetve alakok éltetik a NER-t. Amiről nem tudjuk meddig áll majd, de már mindegy is. Felfoghatatlan az az anyagi, erkölcsi, de legfőképp szellemi kár, amit ez a tolvajbanda az hazánknak okozott, s ebben a pillanatban már olybá tűnik, ebből talpra állni az ország, ha eltakarodnak is, soha nem fog. Menekítsétek fiaitokat, lányaitokat, unokáitokat, és fussatok ti is minél messzebb innen el. Mert Magyarország, mint úgy ahogy élhető hely a Föld nevű bolygón, végleg megszűnt létezni. Már csak a füstölgő romjai látszanak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Orbán-törvények a gimnázium falán
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Magyarország alaptörvénye

    Alapvetés

    C. cikk

    (2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy
    gyakorlására, valamint kizárólagos birtoklására . Az ilyen törekvésekkel szemben törvénye s
    úton mindenki jogosult és köteles fellépni .

    https://www.parlament.hu/irom39/02627/02627.pdf

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Gyerekkoromban kezembe került v.melyik nagynéném olvasó könyve az 50-es évek elejéről. Ebben olvastam egy mesét, amiben Sztalin et. , meg Lenin et. varjúnak (!!) álcázva mentik meg a szegény muzsikokat. Azért éreztem, higy itt v.mi nem stimmel, meg is kérdeztem nagyapát -aki egyébként Rákosi alatt pont Recsken üdült -hogy is van ez ?
    Naa azóta tudom, hogy jóra való keresztény ember is le tudja szedni Krisztust a keresztről 😂
    Tanulság viszont van.

    1. Írkálhatnak ezek a gazemberek bármit falra, tankönyvbe, plakátra, max. kiröhögik már a gyerekek is.

    2. Pár év múlva elrettentő példák lesznek, amit viszont tanítani fognak..

    Szóval kedves Rezeda, csak fel a fejjel ! Letellik ezeknek, mint Csuszpinak az őrzés ! 🙃😂

  3. Ultron szerint:

    „Az igazság erő nélkül keveset ér!”

    Bezzeg az elsöprő erejű hazugság…

  4. miki1950 szerint:

    Csak a szervilizmusra hajlamos opportunistákat képes bedarálni az orbánizmus, akik jelenlegi ismereteink szerint a magyar lakosság egynegyedét adják.
    Ez önmagában még optimizmusra nem ad okot ugyan, de a változás lehetőségét magába hordozza.
    Mint ahogy az is, hogy a ner prominensei elkezdik ledarálni, majd felszámolni egymást.
    Az un. személyi kultusz már régtől jelen van, ez a falfirka csak egy picike állomás.
    Korábbi korokból viszont tudjuk a végét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum