Vihar egy lavór keresztben

Az a legszebb az egészben, hogy a kereszténység legfőbb szimbóluma – amiből a neve is ered, így pedig igazán delikát – egyes történészek szerint egészen egyszerűen kitaláció, másképpen blöff. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy a Bibliában szó nem esik sehol sem keresztről, mint amire Jézust megfeszítették volna, hanem egészen profánul annyit írnak az eredeti görög szövegben, hogy Mária fiát „fellógatták”. Nem fölakasztották természetesen, hanem egy ismeretlen kinézetű alkotmányra – netán egy élő fára – rakták, szegezték föl.

Ilyképp azok a képek, amelyek őt milliószámra kereszt alakú fára fölszögezve ábrázolják, nem felelnek meg a valóságnak, de ebben ez a kisebbik baj. A nagyobbik a keresztény egyház szimbolikájának, s innen nézvést létének megkérdőjelezése, de ezzel olyan vizekre evezünk, ahová most egyáltalán nem indultunk, pedig tényleg szívesen mennénk a bennünk erősen élő agnoszticizmus miatt. Illetve momentán leginkább azért, hogy a kereszténységet oly hangosan óbégató Fidesz és csatolmányai orra alá dörgöljük.

De megy ez másképp is. Örkény módján, aki azon elmélkedett, hogy mitől paprikafüzér a paprikafüzér, hogy a madzag teszi-e vagy valami más, fölteheténk azt a kérdést is, mitől kereszt a kereszt. S mitől olyan legfőképp, amelynek léte minket suttogásra és fönnakadt pátoszos szemekre kényszerítsen, de ez nem eldönthető teljes bizonyossággal. Kies hazánk kormányzó pártjai és tömjénszagú funkcionárusai azonban telepakolják az országot útmenti, hegycsúcsi, mindenféle fa-, beton és még ki tudja miből nem készült kereszt alakú alkotmányokkal.

Túl azon, hogy mit sem törődnek azon – többségben lévő – honfitársaink érzékenységével, akik nem hisznek abban, amiben ők, ha a teljesen fölösleges és a saját hitüket (ha van egyáltalán) ország-világ képibe toló, térítő szándékú keresztjeikkel valami történik, akkor megy a sipítás, lamentálás és a keresztényüldözés tételezése. Mi több, azzal is cukkolják a rajtuk kívül állókat, hogy a saját úgymond keresztény létezésüket magasabb rendűnek képzelik, ami egyrészt hazugság, másrészt joguk sincsen hozzá egyáltalán.

Ehhöz képest vannak nekünk itt egyre gyakrabban mindenféle keresztek ledöntéséről szóló híradások, amelyek olybá vannak tálalva, mintha az oroszlánok elé lettek volna dobva mind egy szálig. S bár azt kell mondanunk, a felállított keresztek ledöntését nem szakrális, hanem jólneveltség okán nem helyeseljük, mert például az útszéli kutat sem illő lerombolni, azokat a felhorgadásokat, amelyek érzelmeikben olyan erősek, hogy egy kereszt ledöntéséhez vezetnek, ha el nem is fogadjuk, de megértjük. Ez valahol a középkor elleni lázadás.

Illetve törvényszerű is, ha a történelem Spengler által fölvázolt morfológiáját nézzük, de egy KDNP-s mókustól hogyan is várhatná el az ember, hogy ilyet ismerjen. Nem azért tartják. Viszont néha önmaguk paródiájába fordulnak a dolgok, mint most a Látó-hegyi fakereszt ledöntése vagy le nem döntése, amihöz már csak a popcorn hiányzik, hogy teljesen élvezhesse az ember a sztorit. Hogy mi lett a keresztből, híd vagy pad, ki döntötte le és miért, hogy ez lázadás vagy sem. Ha tanulságot nem is vonunk le, mert minek, élvezkedni azért lehet.

Nos hát. Nem orbánpárti lapok arról számoltak be nem kárörvendőn, hanem tényszerűen, hogy ismeretlenek ledöntötték a Látó-hegyi fakeresztet, kontextusba helyezve, hogy nem ez az első eset. Azt is leírták, hogy a rongálók ülőkét készítettek a szent alkalmatosságból, amivel profanizálták a vallási eszközt. Hogy úgy ne mondjuk, megszentségtelenítették. Viszont a kereszt gondozói fölhorgadtak, nem ismeretlenek, hanem ők voltak azok, és éppen nem lázadás, hanem felújítás miatt, tehát ne nagyon örüljenek a nem orbánpárti lapok.

Holott nem voltak boldogok, csak tényszerűek, azonban a keresztállítók szükségét érezték a helyreigazításnak, amivel azt szerették volna hangsúlyozni, ez esetben nem lázadás történt, nem üzenetet kaptak a kereszténységet valami miatt nem annyira kedvelő honfitársainktól, hanem csupán ők azok, akik rendet raknak, sőt, betonalapokat építenek annak a keresztnek, azaz, nincsen ott semmi látnivaló. Hogy senki ne örvendezzen a kereszt ledöntésének, mert az a terv része, és ekkor éppen azt feledik el, hogy a tervvel van a baj.

Többségben vannak az országban azok a hallgatagok, akiknek nem tetszik egyáltalán a nagy keresztállítási buzgalom. Mert úgy érzik, és így is van, hogy a Fidesz által kitenyésztett álkeresztények ezzel úgy viselkednek az országban, mint a kutya, amelyik körbehugyozza a területét kijelölve a fennhatóságát, hogy mindenki szagról érezze, ki a Jani azon a részen és vidéken. Nem komilfó egyáltalán a többség akarata ellenére teleszarni a fél világot keresztekkel, s legfőképp felsőbbrendűségi tudattal.

Hogy akinek ez nem tetszik, az értéktelenebb, erkölcseiben csökkent képességű, aki úgy él, mint az ágyékkötős vadak az esőerdőben, akit meg kell téríteni. Mondhatnánk azt, tessenek a négy fal között intézni az Istennel való dolgokat, csak sajnos az ennek a bagázsnak nem megy. Mert a mindenható számára nincsen mondanivalójuk, megkockáztatjuk, közük sincs hozzá, az egészből csak ennyi van nekik, tárgyakkal hirdetni az illékony hitüket. És ami a legszebb, hogy még ezek is – mint ahogyan kezdésnek megmutattuk – lehet, csak egy nagy blöff részei.    

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
9 hozzászólás “Vihar egy lavór keresztben
  1. Monori Péter Pál szerint:

    Egyszer megkérdeztem egy református lelkész barátomat, hogy ők miért vallják magukat keresztyénnek az általánosan használt keresztény helyett. Aztán ő felhomályosított, hogy a keresztény elnevezésnek semmi köze a kereszthez(!) hanem a görög eredetű latin Christianus névből származik. Mivel a református vallás megalkotója Kálvin János (Jean Calvin) francia volt, ezért ők a franciás kiejtés szerint használják (krisztyien), míg az általánosan elterjedt változata. latinos a kiejtés. Azért mertem felvetni a problémát mert Einstein szerint csak a hülye tud mindent, az okos holtig tanul

  2. miki1950 szerint:

    Európában és benne Magyarországon csökken a keresztény hívők száma, amit az orbáni hatalom nem néz jó szemmel. A veszteséget pótlandó a rogáni boszorkánykonyha faék egyszerű megoldással él, miszerint minél több keresztet állítanak fel közterületeken, annál több lesz a keresztény hívő ember.
    Ezt nevezhetjük ráolvasásnak is, az emberi természet megerőszakolásának is, a lényeg, hogy a több millió birka országában működhet.

    • Hugi11 szerint:

      Azt elhiszem, hogy Európában csökken a számuk, de hogy Magyarországon nem, abban szinte biztos vagyok. 🙁

      • miki1950 szerint:

        Kedves Hugi11, ne legyél benne biztos.
        A Wiki adatai alapján a katolikus egyház híveinek száma
        1998- ban a lakosság 58%- a,
        2001- ben 55%- a,
        2011- ben 39%- a .
        Emellett 13-15 % körülire tehető a vallás tanai szerint élő katolikusok száma.
        Azt már én teszem hozzá, hogy amíg Németországban pontosak és közérdekűek ezek az adatok, addig nálunk nem azok, az egyházak (egy, két kivétellel) titkolják azokat.
        Nyilván nem véletlenül, az ütné a politika narratíváját és kommunikációs céljait.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Úgy gondolom, hogy a rómaiak igyekeztek mindent szabványosítani. A hadseregtől az utakig mindent. Szerintem a „kereszt” is ide tartozik, mert számos korabeli forrásból viszont ismerjük az alakját. Szóval nem valószínűsítem, hogy más lett volna.
    Persze az más kérdés, hogy érdemes-e össze-vissza állítani meggondolás nélkül ? Eleve régen is szükség volt egyházi jóváhagyásra (persze jó pénzért 🙃 ), hogy az építő hatóság engedélyéről (tájkép, alak, méret, anyag, biztonsági előírások, stb..) ne is beszéljünk. Meg van egy másik aspektus. Meg volt a helye ennek is. Faluba bevezető utak, hidak, kereszteződések..
    Különben tud ez is „kontraszelektiv” lenni. Summa-summarum, erre a mostani őrületre tisztelettel ajánlanám a vadbarom csürhének, és a társult kereszténykedő farizeusoknak Márton Áron örök igazságát, amit 20.-án már idéztem..

    Ui. A tegnapi jamborit kihagytam, dee döbbenet mennyi sötét náci szólalt meg..

    • kovacs_ugynok szerint:

      A római kereszt, mint kivégzőeszköz, valójában nem a mostanában jelképként használt kereszt formájú volt, hanem T alakú. A földbe volt ásva egy oszlop, a vízszintes keresztrúdon, amihez hozzákötözték az áldozatot, meg középen volt egy luk.
      A földön hozzákötötték a delikvenst a vízszintes rúdhoz (vagy már eleve így hajtották ki a helyszínre?), aztán ráemelték a földbe ásott oszlop tetejére. Ha úgy tetszik fellógatták. Aminek a következtében az így fellógatott személy szép lassan (vagy inkább gyorsan) megfulladt. Annak következtében, miszerint ha valakit fellógatnak T alakban, akkor nem tud levegőt venni.
      Sokszor a függőleges oszlopon volt egy lábtámasz is, hogy ne túl gyors legyen az eltávozás. Aztán ha az illető túl sokáig bírt támaszkodni, eltörték a sípcsontját, aminek következtében nem tudott többet támaszkodni, és kiszenvedett.

  4. K Kovács Marika szerint:

    Nem publikus szövegnek szánom, csak jelzés: a második paprikafüzér szóból kimaradt egy „p” betű.

  5. Bogomil szerint:

    Kedves Rezeda, a kereszténység neve nem a kereszt szóból, hanem a Krisztus névből származik, a keresztények lényegében Krisztus-hívők, Krisztus követői.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum