Vihar egy lavór keresztben

Az a legszebb az egészben, hogy a kereszténység legfőbb szimbóluma – amiből a neve is ered, így pedig igazán delikát – egyes történészek szerint egészen egyszerűen kitaláció, másképpen blöff. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy a Bibliában szó nem esik sehol sem keresztről, mint amire Jézust megfeszítették volna, hanem egészen profánul annyit írnak az eredeti görög szövegben, hogy Mária fiát „fellógatták”. Nem fölakasztották természetesen, hanem egy ismeretlen kinézetű alkotmányra – netán egy élő fára – rakták, szegezték föl.

Ilyképp azok a képek, amelyek őt milliószámra kereszt alakú fára fölszögezve ábrázolják, nem felelnek meg a valóságnak, de ebben ez a kisebbik baj. A nagyobbik a keresztény egyház szimbolikájának, s innen nézvést létének megkérdőjelezése, de ezzel olyan vizekre evezünk, ahová most egyáltalán nem indultunk, pedig tényleg szívesen mennénk a bennünk erősen élő agnoszticizmus miatt. Illetve momentán leginkább azért, hogy a kereszténységet oly hangosan óbégató Fidesz és csatolmányai orra alá dörgöljük.

De megy ez másképp is. Örkény módján, aki azon elmélkedett, hogy mitől paprikafüzér a paprikafüzér, hogy a madzag teszi-e vagy valami más, fölteheténk azt a kérdést is, mitől kereszt a kereszt. S mitől olyan legfőképp, amelynek léte minket suttogásra és fönnakadt pátoszos szemekre kényszerítsen, de ez nem eldönthető teljes bizonyossággal. Kies hazánk kormányzó pártjai és tömjénszagú funkcionárusai azonban telepakolják az országot útmenti, hegycsúcsi, mindenféle fa-, beton és még ki tudja miből nem készült kereszt alakú alkotmányokkal.

Túl azon, hogy mit sem törődnek azon – többségben lévő – honfitársaink érzékenységével, akik nem hisznek abban, amiben ők, ha a teljesen fölösleges és a saját hitüket (ha van egyáltalán) ország-világ képibe toló, térítő szándékú keresztjeikkel valami történik, akkor megy a sipítás, lamentálás és a keresztényüldözés tételezése. Mi több, azzal is cukkolják a rajtuk kívül állókat, hogy a saját úgymond keresztény létezésüket magasabb rendűnek képzelik, ami egyrészt hazugság, másrészt joguk sincsen hozzá egyáltalán.

Ehhöz képest vannak nekünk itt egyre gyakrabban mindenféle keresztek ledöntéséről szóló híradások, amelyek olybá vannak tálalva, mintha az oroszlánok elé lettek volna dobva mind egy szálig. S bár azt kell mondanunk, a felállított keresztek ledöntését nem szakrális, hanem jólneveltség okán nem helyeseljük, mert például az útszéli kutat sem illő lerombolni, azokat a felhorgadásokat, amelyek érzelmeikben olyan erősek, hogy egy kereszt ledöntéséhez vezetnek, ha el nem is fogadjuk, de megértjük. Ez valahol a középkor elleni lázadás.

Illetve törvényszerű is, ha a történelem Spengler által fölvázolt morfológiáját nézzük, de egy KDNP-s mókustól hogyan is várhatná el az ember, hogy ilyet ismerjen. Nem azért tartják. Viszont néha önmaguk paródiájába fordulnak a dolgok, mint most a Látó-hegyi fakereszt ledöntése vagy le nem döntése, amihöz már csak a popcorn hiányzik, hogy teljesen élvezhesse az ember a sztorit. Hogy mi lett a keresztből, híd vagy pad, ki döntötte le és miért, hogy ez lázadás vagy sem. Ha tanulságot nem is vonunk le, mert minek, élvezkedni azért lehet.

Nos hát. Nem orbánpárti lapok arról számoltak be nem kárörvendőn, hanem tényszerűen, hogy ismeretlenek ledöntötték a Látó-hegyi fakeresztet, kontextusba helyezve, hogy nem ez az első eset. Azt is leírták, hogy a rongálók ülőkét készítettek a szent alkalmatosságból, amivel profanizálták a vallási eszközt. Hogy úgy ne mondjuk, megszentségtelenítették. Viszont a kereszt gondozói fölhorgadtak, nem ismeretlenek, hanem ők voltak azok, és éppen nem lázadás, hanem felújítás miatt, tehát ne nagyon örüljenek a nem orbánpárti lapok.

Holott nem voltak boldogok, csak tényszerűek, azonban a keresztállítók szükségét érezték a helyreigazításnak, amivel azt szerették volna hangsúlyozni, ez esetben nem lázadás történt, nem üzenetet kaptak a kereszténységet valami miatt nem annyira kedvelő honfitársainktól, hanem csupán ők azok, akik rendet raknak, sőt, betonalapokat építenek annak a keresztnek, azaz, nincsen ott semmi látnivaló. Hogy senki ne örvendezzen a kereszt ledöntésének, mert az a terv része, és ekkor éppen azt feledik el, hogy a tervvel van a baj.

Többségben vannak az országban azok a hallgatagok, akiknek nem tetszik egyáltalán a nagy keresztállítási buzgalom. Mert úgy érzik, és így is van, hogy a Fidesz által kitenyésztett álkeresztények ezzel úgy viselkednek az országban, mint a kutya, amelyik körbehugyozza a területét kijelölve a fennhatóságát, hogy mindenki szagról érezze, ki a Jani azon a részen és vidéken. Nem komilfó egyáltalán a többség akarata ellenére teleszarni a fél világot keresztekkel, s legfőképp felsőbbrendűségi tudattal.

Hogy akinek ez nem tetszik, az értéktelenebb, erkölcseiben csökkent képességű, aki úgy él, mint az ágyékkötős vadak az esőerdőben, akit meg kell téríteni. Mondhatnánk azt, tessenek a négy fal között intézni az Istennel való dolgokat, csak sajnos az ennek a bagázsnak nem megy. Mert a mindenható számára nincsen mondanivalójuk, megkockáztatjuk, közük sincs hozzá, az egészből csak ennyi van nekik, tárgyakkal hirdetni az illékony hitüket. És ami a legszebb, hogy még ezek is – mint ahogyan kezdésnek megmutattuk – lehet, csak egy nagy blöff részei.