Deutsch, és az ukránok pénze

Tessenek figyelni az új szófordulatra, amit maga Orbán Viktor vezetett be a Fidesz szótárába, s most nézzük, miként terjed el szerte a NER-ben. Csinovnyikok, sajtó, szolgalelkűek majd nem győzik használni, Deutsch Tamás pedig már meg is tette az első bizonytalan lépést az ügyben. „Az nem járja” – ez a varázs-szókapcsolat, majd utána bele kell szőni a pénzt és az ukránokat, és ezzel a panellal lehet építeni aztán a gondolattalan hőbörgést. „Az nem járja” – vakogta Orbán pár napja valahol a Balkánon -, hogy az Unió minden pénzt az ukránoknak ad, így az ő felforgató tevékenységére kevesebb jut a cimboráinak.

Ebbe a vonalba bekapcsolódott aztán Szijjártó is, szerinte sem „járja”, hogy szintén a Balkánra kevesebb jut, pedig ott is lehet egy háborús góc – így a futsalos -, s mint azt látjuk, mindent meg is tesznek, hogy kialakuljon, és ehhez óbégatnak uniós pénzekért. Ezek azonban csak a bevezető futamok voltak, annak a szimfóniának az első taktusai, amelyek majd ezután csapnak át fortéba – csak figyeljenek -, amikor is a pénztelen NER abba köt bele, azt kéri számon, másnak miért jut, amikor neki nem. Csak azt hagyják ki a képletből, az, hogy nem az ország, hanem a Fidesz kenyéren és vízen van tartva, arról csak saját maga tehet.

Sokat méláztunk már ezen, nem is kevernénk most bele sem Varga nacsasszonyt, sem az értelmezhetetlen Navracsicsot, mert szinte – illetve alapállapotként immár – evidencia, hogy a Fidesz nem kap pénzt, amíg tróger, fasiszta maffiaként működik, innen nézvést tehát soha. Valahogyan azonban meg kell magyarázni, miért hal éhen a fél ország, s ahogyan a háborús infláció, a szankciós infláció és más ilyen cuki kurvaságok már nem igazán működnek, mert most már mindenütt jó, csak itt rossz. Valamit villantani kell, bűnöst kreálni, ha a szeplőtelen Fidesz ideáját fent akarják tartani, és ebben a buzgalomban lépett egy szintet ez a Deutsch.

A mimagyarok pénzét kapják meg az ukránok, ezt találta mondani ez a Deutsch, egészen pontosan „az nem járja” – és ezután a delirálás, hogy az Unió gyurcsányista módszerekkel a tagállamok fejlesztési pénzeit küldözgeti Ukrajnába. Mindebben azonban az a szép, mi több, a legszebb, hogy egyetlen tagállam – akinek a farkával most klopfolná a csalánt Tomi úr (ennyi) – sem állt elő ilyen panasszal, mi több váddal, hogy azért nem kapja meg a „neki járó” pénzt, mert az ukránok nyakló nélkül ellődözik. Ez kizárólag Deutschnak fáj, illetve mint láttuk, Szijjártónak és Orbánnak, és mindjárt jön majd az összes többi is.

Várjuk az „az nem járja” kezdetű mondatokat mind az összes KESMA orgánumban (mintegy ötszáz), köztévében és néprádióban, hogy Mária néni is tudja a sparhelt mellett, Zelenszkij ellopja az ő pénzét, s emiatt lesz kénytelen ő éhen pusztulni. Ócska játék ez, amivel Deutsch és a Fidesz a saját nyomorát fedi el, illetve azt játssza, ami nagyon megy neki, olyasmivel vádol meg másokat, amit ő követ el, ettől azonban a valóság nem lesz szebb. Ez pedig az, hogy a fasiszta tolvajok nem vallják be, hogy ők fasiszta tolvajok, és azt óbégatják, azért nincs pénz, mert az ukránoknak küldik. Ez kettős uszítás.

Az Unió és Ukrajna ellen, de, ha belegondolunk, nem igazán nóvum ez a putyinista tempó, csak most épp a pénzt keverték bele a narratívába. Számonkérik az Unió utalásait, amit ők is megszavaztak, de az egész óbégatásból csak egy dolog derül ki: „az nem járja”, hogy Ukrajna kap pénzt, ők pedig nem. Ha vidám szemüvegen keresztül nézzük, s nem akarjuk képen okádni Tomikát, azt tudnánk neki elmesélni, az ukránok nagy valószínűséggel nem lombkoronasétányra és egyméteres kilátóra költik, amit kapnak. Azt már meg sem említenénk, mert minek, hogy az ő seggét is védik a barbároktól, mert lehet, neki azok a liblingjei.

Átvéve ezt a mesés szófordulatot azonban, mi is megjegyezhetnénk, az nem járja, hogyha világosan megmondja nekünk az Unió, milyen feltételekkel kaphatjuk meg a pénzt, de azokat mi nem teljesítjük, akkor nekilátunk visítozni, hogy azért nem jut, mert az ukránok kapják meg. Tompikának is jutna, ha megérdemelné, de sajnos nem méltó rá, ahogyan a Fidesz, és nekik köszönhetően az ország. A történet ilyen egyszerű, nincsenek háttérhatalmak és összeesküvések, világos feltételek vannak. Ezeknek kellene megfelelni, és nem koldulva telenyüszíteni a fél világot, mert ez nem egy utcai harcos tempó. Agresszív koldusra hasonlító inkább, és itt helyben is vagyunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Deutsch, és az ukránok pénze
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Van egy történet, talán ide illik a csürhére.
    Állítólag a keresztre feszített Jézusról egy római katona nagy jóindulattal hessegette el a legyeket. Mire a megváltó leszólt nagy búsan : Haggyad fiam ! Mindig éhesebbek jönnek… 🙃

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Tompika? Eh! Legyint…

    Mellesleg… Ha az orbán kormány miatt nem kap az ország pénzt akkor le kell váltani az orbán kormányt! Mindegy mit vakerolnak. Persze, hogy próbálják másra kenni a szarjukat. Ennyit is érnek. :/

    • cyr45 szerint:

      „A Béketábor” legyőzhetetlen” című,(Viktátorunk által felújított) régi sláger jutott eszembe, sajnos.

      Mert a Fidesz által agyhalottá neveltek, továbbá a külhoni magyarok szavazati joga miatt, a „Fidesztábor” is legyőzhetetlen már, választás útján!:-((

      Egyéb út pedig… Ezzel a vékony fotelforradalmár réteggel?

      A gazdasági összeomlás sem rengetné meg Viktátorunk hatalmát,
      mert azt is simán Brüsszelre kenné, és a birkák elhinnék!

      Szóval, nekem sincs ötletem.:-(((

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum