Egy róka járt ott

A Karmelitánál immár ásatási terület van, ahogyan okot kell találni arra, hogy oda emberfia be ne tehesse a lábát. Ezt védik a kordonok, amit lebontani oly jó, kivéve, ha az embert képen fújják takonycsorgató készségekkel. Jól kicsesztünk ezekkel a lázadozó diákokkal, ellenzéki csürhével – vélte és gondolta az, akinek eszébe jutott ez az ásatási terület, ahová még a madár sem jár. De végül milyen elcseszett pitiánerség már ez, s egyben természetszerűleg aljasság, valamint a rettegés maga, ahogyan a vezér ül a kevlármellényben a kordonjai mögött azt vélve, a világ ím, hermetikusan lezáródott, hogy még a lázadók hangjai sem juthatnak el hozzá.

Hanem a kémbelugák. Meg a kiképzett kutyák, akik annak idején a tankok alá másztak felrobbantani azokat hátukon a bombával, mint az ismeretes a szovjet leleményből. Hogy az ember az állatokat is bevonja az embertelenségbe, ölni használja őket, ha már őket le nem öli, fortélyos félelem igazgat itten és tocsog a vér. Ehhöz képest micsoda veszélyeket hordoz magában, hogy a minap egy rókakoma mit sem törődve ásatással, kordonokkal, besétált a hermetikusan lezártnak vélt területre, és még sárga kalap, sem láthatósági mellény sem volt rajta, ami így maga a skandallum. Azt csinálhatott volna a ravaszdi, amit csak akar.

Sőt, nem is látta a rendőrség szórólapját sem, amiket mostanában osztogatnak a lázadozóknak, s ami azt tartalmazza, hogyan kell szépen, illedelmesen tüntetni, hogy a nagyságos rendőröknek ne kelljen megerőltetni magukat gumibotokkal, könnygázak elővételével. Arra intik a tüntetőket a fakabátok, hogy ingüket mellükön széttárva járuljanak elébük, megkérve őket, hogy oda lőjenek. Illetőleg az a rendőrségnek tetsző tüntetés, ha a megalázottak és megnyomorítottak virágnótákat énekelgetve dicsérik az urat, aki maga Orbán Viktor. Ilyen mosolygós pikniket képzelnek, ozsonnát a zöldben.

Mindezt is természetesen a kordonokon kívül, amely mögött immár a hatalom szándékai szerint légüres tér van. A róka azonban, vagy egy róka bejutott, s ha hatalom volnék, akkor olvasgatnék második világháborús szakirodalmat a betanított kutyákról, és félnék nagyon tőle is, mert természetemnél fogva, mint minden diktatúra paranoiás volnék. Illetve mint kitetszik, vagyok is, csak még magamnak sem vallom be. Majd, aztán, ha majd egyszer elindul a birnami erdő, de ez a vágyak és az irodalom világa, ahogyan az is, ha azt tételezzük, a mi rókánk kereste ott az ő kis hercegét, de csak egy köpcös alakot talált.

De aztán mégsem ez, hanem a lehangolt nyomorúság. Mivelhogy hősünket, a rókát egy ellenzéki képviselő fotózta le hangot adva abbéli örömének, hogy ím, a róka olyan ügyes volt, mint amilyen ő soha nem bír lenni, és bejutott a tiltott városba. Ha már annyira odavagyunk Kínáért. Lemondóan sajnáljuk a képviselőt, akinek ilyen örömök adatnak meg, és nyugtázzuk, hogy ilyen boldogság is csak olyan helyen adatik meg, mint a mi országunk, amire volnának jelzők, de fölösleges pazarolni rá. Elég legyen egyetlen, szar egy szeglete a világnak, legalábbis a kordonon kívül, illetve azért a kerítésen belül, ami a migráncsoktól véd. Állítólag.

Így jutunk el ahhoz a lehangoltsághoz, hogy ez az a szimbolika, ami azt mutatja, mi is migráncsok vagyunk abban az országban, amely valaha a hazánk volt, de mára idegen lett. Megtűrnek minket, ha illedelmesek vagyunk, ha szótlanul mosolygunk, miközben a bőrünket nyúzzák. Ez volna a kívánalom, és a hatalomnak tetsző létforma. Majdnem meg is valósul, egészen közel vagyunk hozzá, ahogyan önfeledten örülünk a róka diadalának, mint aki túljárt mindenki eszén, mi több, rókának képzeljük magunkat a kordon mögött, és az a boldogságunk, hogy lám, megcsináltuk. Csak nem tudjuk, mit is.

Sivár életünk mindennapjain így hordoz bennünket az idő. A miniszterelnökség nem reagált a róka látogatására, arról sincs tudomásunk, mi lett az illetéktelen látogató sorsa, hogy hívták-e hozzá vagy ellenében a fővadászt, aki szelíd rénszarvasokon gyakorol. Még az is lehet, már ott áll szegény pára a vezér szobájában a nagy földgömb mellett kitömve, hogy lehessen mutogatni az odalátogatóknak, lám, így jár az, aki a szavunk ellen cselekszik, és bemegy oda, ahová neki tilos. Mert minden lehet ma már. Viszont itt tartunk, hogy egy kordon mögé tévedt róka jelentésén kell gondolkoznunk. Kiábrándító egy világ.