Fostos kis békegalambjaink

Kovács Zoltán, mindannyiunk kedvelt állami levelezője megfejtette a titkot, miért nem kapja meg a főnöke (OV) az Unió pénzét. Sok mindennel magyarázták eddig már a fasiszta fiúk (és lányok), számtalan okot soroltak arra, mért nem érkezik a biztos kézzel ellopható suska, ilyenek voltak a kisfiúk levágástól megvédett fütyijei, hogy kormányunk nem engedi a migráncsoknak széttoszni özvegyeinket, illetve, hogy a hanyatló nyugat nem nézi jó szemmel – mi több, megveszik az irigységtől – nemzeti kormányunk világra szóló sikereit sikereitől, ilyenek. Nem gondoltuk volna, hogy lehet ezt fokozni, de sikerült.

Kovács Zoltán arra jutott pénzsóvárgó tanakodásában, hogy „Tisztában vagyunk a valódi okkal: nem tetszik nekik, hogy Magyarország békepárti, és bele akarnak kényszeríteni minket a háborúba”. Sok mindent sejtettünk, elképesztő dolgokat is el tudtunk képzelni kormányzó nagyjainktól, de ezt azért mégsem láttuk jönni. És mégis itt van. Kovács világában ezek szerint – és ne legyen kétségünk, erre az összes rá fog kattanni ezek után -, amikor az Unió nem adja ide a pénzét, hogy azt ne lophassák el, ezzel a frontra küldi fiainkat, apáinkat, de talán még lányainkat is. Plusz a welnessező katonalovakat.

Írhatnánk erre bevett jelzőként, hogy delikát, de ez már azon is túl van, nem tudjuk, merre, valahol az éji homályban. Viszont ezek mennek, illetve a bárányfelhők esetleg. Ezen a bizonytalan ponton azonban földereng előttünk a kedves vezető szétfolyó képe, mint a világ békegalambja, aki a háború kitörése óta óbégatja a békét Putyinnak kedvezően. Hogy az ukránok tegyék le a fegyvert, és kékszegélyű kistányéron nyújtsák át neki az országukat, illetve a választások előtt ide lett keverve az is, hogy ha a Gyurcsány, akkor hadba vonul nemzetünk, és mind ott döglünk meg az ukrán rónaságon, ami képtelenség.

Viszont lehet ragozni és fokozni. Mielőtt tovább haladnánk a mesében, képzeljük el nyitányként azt a képet, amidőn a harcoló felek, ukránok és oroszok egyként kézhez veszik a magyar önkormányzatok békefelhívását, magukba szállnak, és összeölelkeznek ettől a csatatéren. Belátják, az nem járja, hogy ők ott halomra ölik egymást, amitől Mária néni a sparheltje előtt boldogtalan a nejlon otthonkájában. Főleg ez a színész Zelenszkij tudja ezt erősen elképzelni, és legott fölhagy a szabadságharccal arra gondolva, hogyan érinti ez Mária nénit a sparheltnél, és még talán el is pityeredik nagy szégyenében.

Ilyen képtelenség járhatott Szita, kaposvári polgármester fejében, aki odáig ment Orbán seggéből kinézve, hogy megfogalmazott egy ilyen orbános békeóhajt arra szólítva föl mind az összes magyar önkormányzatokat, fogadják el ezt a szöveget. Deklarálja mind, hogy testületileg legalább annyira hülye, mint maga Orbán, és most szerte az országban ezen megy a rugózás, hogy a magyar települések közgyűlései ilyen határozatokkal fekszenek az ukrán tankok és az orosz rakéták elé. Mindenki beláthatja, hogy ez a béke egyetlen lehetséges útja, más erő a történelemben nem is létezik, csakis ez.

Ez az őrület ért el a fatornyosomba, ahol tegnap közgyűltek a nagyon fontos és igen komoly városatyák-, és anyák, napirendre tűzve a békeóbégatást. Kényszerítve voltak egyfelől, mert, ha nem teszik, rájuk kerül a billog, hogy háborúpártiak, akárha Gyurcsány és az egész magyar ellenzék, másfelől az is játszott, hogy az a szöveg, amit Szita polgármester rájuk akart erőltetni, hogy úgy beszéljenek, mint a Fidesz, baromság. No most, ez a helyzet már delikát, sőt, egyenesen klafa, amire furmányos megoldást kell találni. Hogy legyen békevágy is, mégse legyen fideszes, és épp ezért olyan röhejes az egész.

Az a megoldás született a fatornyosomban, hogy a Szita-féle szövegbe beleapplikálták az országgyűlés, az ENSZ által is elfogadott szöveget, a helyi fideszistáknak azonban ez nem tetszett. Ahogy kibontakozott a történet, világosan látszott, ők arra kaptak utasítást a Fidesz KB-től, hogy a Szita szövegen kívül más semmi nem lehet jó. Azt tételezte a Fidesz KB, hogy ezt az ellenzéki vezetésű város nem fogadja el, és mehet a tutulás a háborúpártiságról. Ilyen kiegészítésekről azonban nem volt utasítás. Így történhetett, hogy polgármesterünk hiába magyarázta angyali türelemmel, hogy ennél békepártibb egy szöveg már nem lehet.

A mi fideszistáink mégsem szavazták meg. Tehát az a helyzet állott elő, hogy a békepárti Fidesz nem támogatta a békefelhívást, mert erre nem kapott utasítást. Úgyhogy hülyén néztek ki a fejükből, és hallgattak erősen. Apró kis történet ez arról, hogyan mennek itt a dolgok, bájos kis adalék a Fidesz békevernyogásáról, ami tartalom nélküli, mert, ha más mondja, akkor már nem is megfelelő. Röhejes egy banda, s ha ehhez hozzá gondoljuk Kovács levelező delíriumát, aminek szintén az ég egy világon semmi értelme nincs, akkor itt áll csupaszon előttünk az aljasság maga. Viszont mégis ez kell a magyarnak, mert hülyébb, mint a Fidesz maga.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
4 hozzászólás “Fostos kis békegalambjaink
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Van egy gúnyrajz az orbánról, békegalamb képében, orbánfejjel, „I’m streetfighter, basically” felirattal. Ez mindent elmond a dagadtról és a bűnbandájáról, meg az álbéke süketelésükről.

    Amúgy, nem gondolom, hogy a magyar (és szombathelyi) adófizetők azért fizetik a Neményéket, hogy ilyesmire basszák el a drága időt, és az orbán banda kottájából játsszadozzanak.

    Ja, és mielőtt még elfelejteném. A fideszes „kép” viselők jó ha tisztában vannak azzal, hogy bűntársak a hazaáruló, tolvaj orbán banda hatalmának a fenntartásában. Adófizetőként teljes vagyonelkobzást tudnák elképzelni az ilyeneknek, a családjuk tagjait is beleértve. Csak okulásul az utókornak, és némi kárenyhítésként a magyar adófizetők ellopott adója miatt. Mindegy most, hogy országgyűlési, vagy önkormányzati képviselőkről van szó. Jobb ha tudják mit vállaltak. :/

  2. Jane Doe szerint:

    Ne gondold, hogy a fidesz-tálibok és a Gazdájuk ostobák vagy hülyék. Csak aljas gazemberek, ami jelenleg nálunk nem büntetőjogi kategória.
    A hülyék mi vagyunk.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Nyilván annyira nem ostoba, hogy a saját seggét ne tudná kitörölni. Viszont mentálisan roggyantak. Hiányzik belőlük az empátia, és más embertársaik iránti tisztelet. Ergo nem alkalmasak arra, hogy itt az országban bárkit is képviseljenek. Direkt nem politikust írtam, mert ezek nem azok. Soha nem tanultak annak, és még a saját szakmájukban se dolgoztak 1 napot se. Itt élősködnek a naykunkon kb. a rendszerlopás (’90) óta. :/

      P.S.: Annyira nem hülyék, hogy ne lehetne őket börtönbe zárni. De biztosan ezzel fognak védekezni.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    Mindeközben, HVG: Varga Juditék a végrehajtók új elnökéről: Tényleg évfolyamtársak voltak a miniszterrel, de 400-an diplomáztak akkor…
    https://hvg.hu/itthon/20230525_Varga_Judit_vegrehajtok_elnok_evfolyamtarsak_Schadl_Gyorgy_tisztujitas_kozgyules_elnokseg

    „Reagált az Igazságügyi Minisztérium is arra, hogy egy egyetemi évfolyamtársa lett a végrehajtói kar elnöke. Lupkovics Beáta úgy lett elnök, hogy alig egy éve végrehajtó.”

    A fideszes mamelukokkal kapcsolatban valahogy mindig „nomen est omen” érzésem van, pl. martalóc, kakukkel, rotyis…
    Most meg egy új név bukkant fel, aki nem elég, hogy judit úr évfolyamtársa volt, a nevét elsőre simán „lopkovicsnak” lehet olvasni! Ez nem lehet véletlen, direkt kerestek ilyet a „Bicskéig” jelszó jegyében…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum