Építési terület és tüntike

Megkérdezték tegnap a parlamentben Orbán Viktort, szerinte rendben van-e, hogy a rendőrei gyerekeket vernek és fújnak képen paprikasprével. Nem tudjuk, mire gondolt a kérdező, mire számított jámbor érdeklődésével, hogy a nagy vezér netán azt feleli, nem nincsen rendben, és bűnbánatot gyakorolva esetleg elmond egy rózsafűzért, ha már. Mintha nem ismerné Orbánt, és nem hallotta volna annak idején a boldogkarácsonyt cinikus válaszát, mert és ugyanis doktorminiszter urunk már csak szereti szemközt köpni az ellenzéki képviselőket, így egyként a választókat, tehát a népét is. Ugyanakkor – csak ezt nem tudja -, saját magát is.

Így történt most is, midőn a kérdésre a kedves vezető stílszerűen azt felelte: „Építési telekre törvényellenesen behatolni, rendőröket megdobálni nem lehet”. Itt tesszük hozzá történetünkhöz azt az elöljáró beszédet, hogy Orbán Viktor állítólag jogász volna, továbbá egyszersmind emlékeztetünk 2006-ra is, mint a rendőrök megdobálásának minősített esetére, ami azonban a fideszes legendáriumban ma már hősi forradalom volt Szabadságharc mintegy, és a szemkilövetős Gyurcsány legendájának kezdete a lángokban álló, felszedett kockakövű Budapesten, mint amit Orbán szerint akkor lehetett.

Sőt, hogy el ne feledjük, csak miheztartás végett biggyesszük ide Orbán enkezejű kordonbontását is, amit szintén úgy értelmez, hogy az is épp megfelelő volt. Mindemellett, hogy erre is emlékeztessünk, arra is felhívta a kérdező figyelmét, hogy ő (Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke), mint képviselő a törvények betartására és betartatására esküdött fel, tehát ne buzdítsa a gyerekeket arra, hogy építési telekre hatoljanak be. Mint amit törvény tilt. Ezen a ponton meg kell pihennünk kicsinyég, és emlékeztetnünk arra, állítólag – bár ez már nem biztos, ha az isteni státuszra gondolunk – Orbán Viktor maga is képviselő volna.

No most, ő ebbéli állapotában arról híres, nemhogy az amúgy a maga képére hozott törvényeket, de még a bírósági ítéleteket sem tartja be, ekképp megint csak azon csodálkozunk, hogy a parlament plafonja nem szakadt le ezeket hallván, de elég sok mindent kibírt már az az épület. Mindezek után nézzük, ezen túl miből élünk. Ez pedig ebben az esetben az volna, hogy legjobb tudomásunk szerint az építési telekre történő behatolást semmiféle törvény nem tiltja, ilyen paragrafus sem a Btk-ban, sem egyéb helyen nem szerepel. Ezt maximum a kivitelező kérheti, írhatja elő saját hatáskörben.

E fentiekből fakadóan pedig nem rendel – mert nem is rendelhet – az „építési terület” védelmezésére rohamrendőröket, s innen látszik először, hogy Orbán jogászként megbukott. Hazudik és terel. Másfelől azt is meg kell jegyeznünk, bírósági ítélet van arról, hogy az a kordon ott sem lehetne, tehát föltesszük a kérdést, ki az, aki nem tartja be a törvényeket és a bírósági ítéleteket. És nem kell ujjal mutogatnunk rá. Az tehát, amit Orbán arcátlanul előadott, hogy miszerint még egyszer bevésésileg „építési telekre törvényellenesen behatolni…nem lehet”, a mostani boldog karácsonyt, de ezt sem vágta a képibe senki megint.

De itt jutunk el a kérdés lényegéhez, amire megint nem jött felelet, hogy rendben van-e az, hogy a rendőrök gyerekeket gumibotoznak és fújkálnak direktbe arcon könnyfakasztó készségekkel. Van egy vörös vonal – emlékeztetnénk Orbán saját szavaira -, ez pedig a gyermekeink. Ő nemlétező LMBTQ-s fenyegetésre alkalmazta ezt, hogy a gyermekeinket nem hagyjuk, holott ott senki nem fenyegette őket semmivel. Itt viszont nagyon is és tettleg, de Orbán a kérdésre nem felelt, hogy gyerekeket nem verünk, helyette hivatkozott a nemlétező törvényekre, mint amiket be kell tartani és tartatni.

Cinikus tróger. Nem kell ennél bővebb jellemzés, főként akkor, amikor azt a kijelentését is ide tesszük tegnapról, hogy „Magyarországon lehet tüntetni…a törvényes keretek között…” Jogszerűtlen kordont tehát nem lehet bontani, és építési területre sem lehet bemenni, Orbán tehát olyan tüntetéseket látna szívesen – mint áldemokráciájának bizonyítását -, amikor jámborul énekelget az alattvaló, ami után a sakálsajtója tüntikézésről értekezhet, pofán röhögve a megalázottakat és megszomorítottakat, mint akiktől csak ennyi telik. Ha viszont ezen túllépnek, akkor jogszerűen jön a rendőrattak.

Akár gyerekek ellen is, mint láttuk, és mint ami ezek szerint Orbán világképében rendben van. Baj van azzal a világképpel, problémás a morál, aljas a NER és aljas Orbán is, bár ezzel túl nagy újdonságot nem fedeztünk fel. Mindemellett csak annyi maradt, de tényleg csak elméleti síkon, mi szükség van ilyen feltételek mellett arra, hogy az ellenzékiek egyáltalán szóba álljanak ezzel az alakkal, és ezen a mezsgyén eljutva újra ahhoz a kérdéshez megint, de csak ábrándozásilag: mi indokolja ilyen keretek mellett, hogy bejárjanak a parlamentbe, ahol csak díszletnek vannak, hogy rájuk mutatva lehessen hazudni parlamentáris demokráciát.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Építési terület és tüntike
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Az orbán egy bűnöző, és simán belehazudik bárki képébe. Mert megteheti. Ezen alapszik, hogy (látszólag) kivakarhatatlan a hatalomból. Teljesen feleslegesnek és kontraproduktívnak tartom közvetlenül a state capture tápláléklánc csúcsán lévőket támadni. Ők elbújhatnak az erőszakszervezetek mögé. Amíg nem mutatunk velük szemben erőt, addig semmi esélyünk felelősségre vonni őket. Ehhez pedig társadalmi támogatás lenne szükséges. Már ha a pártok szerveznék. De nem szervezik. A képviselőik elvannak a havi millán felüli tiszteletdíjukkal a parlamentben. Néha megpróbálják kényelmetlen helyzetbe hozni az orbánékat, ami lepereg róluk, mint a falra hányt zöldborsófőzelék. Néha rendeznek ilyen kordonbontós fingreszelést, amit a fidesz a saját céljaira használ ki.

    Nem látok más módot sajnos mint megszervezni magunkat, alulról, vidékről, és nem onnan Budapestről. Minden egyes kis településen, minden állami intézményben szükség lenne aktivistákra. Aztán amikor megvan, erőt kell demonstrálni az országot megszállva tartó bűnözők kollaboránsai felé. Erőt, hogy ne tudjanak kibújni a kötelességeik alól, és a hatályos magyar törvények szerint vonják felelősségre a politikusbűnözőket. :/

    Persze, persze, értem, hogy kb. 10 ellenérvet fel tudnál hozni ez ellen. De egyrészt nem érdekel, másrészt, ha valaminél mindig azt nézzük miért nem lehet megcsinálni, akkor tuti, hogy nem lesz belőle semmi. Na, ezen kéne változtatni. Végül is itt minden magyar adófizetőnek a saját bőréről van szó. Ha nem külföldön képzeli el a további életét, akkor tenni is kéne valamit. Különben bűnözők és azok pereputtya fog élősködni a mi munkánkon. Úgy, hogy abból semmi hasznunk nem származik.

    • miki1950 szerint:

      Ne legyél naív. Alulról megszervezni magunkat háttér támogatása nélkül? Média nélkül? Pénz nélkül? De főként a többség akarata nélkül? Nem fog menni.
      Kizárólag a pártok képesek erre, de látva a társadalom támogatását még ők sem látják elérkezettnek ennek idejét.
      Egy ilyen szétszabdalt, egymásnak uszított, gyűlölködő nemzet nem is érdemel mást, mint amit a történelme során már annyiszor kapott.
      Megvetést.
      Ettől még optimista vagyok, csak a vágyott változást már nem égen meg szőrös fejjel.
      Meg anélkül sem.

  2. polyvitaplex szerint:

    Cinikus tróger szerintem is.

  3. cyr45 szerint:

    Quod licet…

    Orbán már Jupiternek hiszi magát!

    A múltja is ennek megfelelő, hiszen (hívei szerint) az ő 89-es beszédének hatására vonultak ki az oroszok állítólag…:-)

    És, mikor ő bontott kordont, az jó, és jogos kordonbontás volt!:-)

    Míg ellenben ez a mostani, ez rossz, törvényellenes, hogyan merészel bárki is tiltakozni ilyen módon bármi ellen, amit ő tesz?…

    Hofi (RIP) jutott eszembe:

    -Mi a különbség Orbán, és az Isten között?…
    Isten nem akar Orbán lenni!

  4. Anarchista Pista szerint:

    A cikk végén van a kutya elásva. Minek szóba állni ezzel a cinikus trógerrel. Lenne egy javaslatom. Ha ezek a gecik könnygázzal fújják a gyerekeinket és verik is őket (már a mocskos zsarukról beszélünk), akkor nekünk is kutya kötelességünk könnygázzal lefújni és fél hülyére verni a geci rendőrök geci főnökeit!
    Mellesleg ez teljesen oké, mert Sándorpalotáné is ezt üzente midőn kegyelmet adott a fickóknak akik – többek közt – megvertek minimum egy politikust (Csintalan Sándort). Innentől polgárjogot nyert a dolog. Tehát hajrá Magyarország, hajrá magyarok. Fel paprika spray-re és aki FIDESZ-es politikust lát fújja le. Sintér bónuszt ér! Orbán meg a jackpot!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum