Az orbáni infláció, mint hungarikum

Pár héttel ezelőtt jelentette be a kedves vezető, hogy beadta a vakcinát az infláció ellen, amit régebben megígért, és – tette hozzá diadalittasan – az injekció íme, hatásos. Nem lett az, mert nincsen vakcina, vagy, ha van, az ilyen összedobott kínai lötty, mint amiket jó pénzért a járvány idején szokott fogadni a reptéren harsonaszóra, hogy azzal kezeljék a nyugdíjasokat, akik ennek megfelelően hullottak is, mint a legyek. Ha már itt tartunk, arra is emlékezhetünk, hogy a Fidesz-mantra szerint az egész világ csodájára járt a magyar járványkezelésnek, amelynek eredményeképpen lakosságarányosan nálunk haltak meg a legtöbben szinte.

A Fidesz azonban rámutatott, hogy az a közel ötvenezer ember, aki meghalt, nem is olyan sok, és képesek voltak ennek is örülni, sőt, diadalként beállítani a tragédiát. Arról már nem is beszélve, hányan gazdagodtak meg villámgyorsan a járványmutyin, de, mivel Magyarországon élünk – és halunk -, már ezt is mindenki elfeledte az ennél is aktuálisabb ganyéságok miatt. Ezek úgy rétegződnek egymásra, mint a guano, keményen és vastagon. Ugyanígy az infláció is pusztít. De, hogy ebbe mennyien halnak bele, az nem számszerűsíthető, a mindennapos nyomort is elfedik a győzelmi jelentések és a pápa látogatása.

Számok vannak. Tiszta, világos és kegyetlen számok, amelyek azt mutatják, hogy ma Magyarországon háromszor akkora az infláció, mint az EU-ban, és még a háborúban álló ukrajnai inflációnál is magasabb. De nem is olyan rég erre is volt bicskanyitogató magyarázat, miszerint az ukránoknak könnyű, nekik nincs a szomszédjukban háború, míg nekünk viszont igen. Őket nem sújtják a szankciók, de bennünket nagyon, és így tovább a teljes képtelenségig, amit bízvást nevezhetünk tébolydának, de már megszoktuk. Ennek az egyik eleme volt Orbán kijelentése az infláció elleni vakcináról, ami azonban nincsen.

Tíz év elcseszett gazdaságpolitikája van, aminek egyenes következménye a mostani állapot, és ezen hangzatos szavak nem segítenek, de lassan már a jóisten sem. Nagy valószínűséggel azonban, ha a Fidesz esetleg tudna – nem tud -, akkor sem akarna tenni ellene, hiszen a világbajnok áfából ömlik a pénz a költségvetésbe, ahol ezzel tömködik az uniós pénzek elmaradása okozta lyukakat, a maradékot pedig ellopják. Ami minálunk folyik, az tényleg egyedi sajátosság, s hogy ezt az ellenzék elkezdte orbáni inflációnak nevezni, az nem humoros, hanem ez a kőkemény magyar igazság. Bele is döglünk.

Az viszont már a kabaré kategóriája, hogy a DK a Magyar Hungarikum Bizottsághoz fordul, hogy az orbáni inflációt nyilvánítsák hungarikummá, mint nemrég a lángost, és persze nem fogják. A DK csak fel akarja hívni magára a figyelmet, mert voltaképp tehetetlen. Annyi maradt neki – akárcsak a többi ellenzéki pártnak -, hogy ilyenekkel mutasson rá a magyar tragédiára, de annyi is, hogy voltaképp senki nem figyel rájuk a saját közönségükön kívül. Maximum a Fidesz sajtóosztálya, amely olyan éber, mint egy sarokban szimatoló patkány, és elő is rántja a készletből a kis paneljét, hogy aztán a médiabirodalma ezt harsogja kifulladásig.

A reakciójuk a DK viccelődésére pedig a következő, amit képesek voltak vasárnap ránk zúdítani: „Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc háborúpártiak, támogatták a szankciók bevezetését. Ha nem lenne háború és nem lennének szankciók, az infláció rögtön a felére esne vissza”. – No most, erre semmit nem lehet mondani, erre az ember csak eltátja a száját, mert vannak helyzetek, amikor már beszélni sem érdemes. Az egyik hazudik, mint a vízfolyás, a másik kínjában szórakozik, és ez teszi ki a nyomorult éltünket, ami ebben a formában már rohadtul unalmas bír lenni. De ezt dobta a gép, ezt dobattuk vele.

Egy libsi külföldi (sorosista biztosan, de most a nevére és a beosztására nem emlékszem, de mindegy is) ránk csodálkozott a napokban, a NER-re, mint sajátos képződményre, amely azt a csodát produkálja, hogy az ötven százalékhoz közelítő élelmiszer-infláció ellenére Orbán még mindig hatalmon van. Náluk ez nem történhetne meg – mondta ez a jámbor alak -, amiből is látszik, senki nem érti, mi folyik ebben az országban, de a legszebb az egészben, maguk a magyarok sem, csak megadóan élnek a képtelenségben. És halnak is. Álmaikban pedig megjelenik olykor, hogy miben reménykedtek a rendszerváltáskor, és ami nincs, de soha nem is lesz már.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Az orbáni infláció, mint hungarikum
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Arról lehet megismerni, egy párt demokratikus-e vagy nem, hogy milyen gyakran cserélődik a vezetősége. Ahol évtizedekig ugyanaz a párt elnöke vagy valamelyik rokona, ugyanazok a vezető tisztségviselők, az a párt minden csak nem demokratikus. Igaz ez a fideszre, de igaz ez a dékára is. Olyan nincs, hogy egy ember pótolhatatlan, mindegy milyen pozíciót tölt be. Kell a frissítés, mert 10-20-30 év alatt begyöpösödik, kiég. Az orbánon ez már legalább 10-20 éve megfigyelhető. Az ilyen nincs hasznára a magyar társadalomnak, és le kell váltani, elzavarni ha magától nem hajlandó távozni. Ahogy a kollégiumi haverjait is.

    Nagy átverése az orbánéknak, hogy ezzel az „akkor ki lesz helyette?” bullsitet beszopatták az egész országgal. Ki lenne? Nem mindegy? Ha ott lebeg valakik feje fölött, hogy ha nem dolgoznak, kárt csinálnak, akkor el lesznek számoltatva, zavarva, lecsukva, az okot adhat a munkamorál javítására. De az ami most megy ebben az országban, az pont az ellenkezőjét eredményezi. Amiért a fő felelős a tolvaj, hazaáruló orbán banda. De ugyanúgy felelős a többi párt, és azok vezetősége is. :/

    • glorianna szerint:

      Az MSzP vezetősége átlag kétévente cserélődik, az SzDSz is sűrűn váltogatta a vezetőit, amíg élt – aztán sokra mentek vele. Úgy gondolom, hogy mindkét „modell” (és valamennyi lehetséges kombinációjuk) attól működik jól vagy nem jól, hogy milyen emberek működtetik.

      • kovacs_ugynok szerint:

        Oké, csak a megjegyzésem a demokratikus működésre vonatkozott, nem az elért eredményekre. Mondjuk azért az MSZP-ben is vannak bebetonozott emberek jócskán.

        Persze a „nem demokratikus működés” meghatározás a fidesz esetében messze nem fedi a valóságot. Az „eredményeik” meg inkább negatív előjelűek. Hogy a szavaiddal éljek, sokra mentek a magyarok a fidesz 4+13 éves hatalmával, és az orbán 4+13 éves miniszterelnökségével. A fidesz a példa arra, hogy ha egy pártnak leválthatatlan, diktatórikus a vezetősége, akkor a belőlük verbuválódott kormány is az lesz. :/

  2. polyvitaplex szerint:

    Ha már vakcina: 2022. decemberre ígérték a debreceni vakcinagyár átadását, egyelőre sehol semmi, nem mintha pont a debreceni vakcina hiányozna a boldogságomhoz, csak hát ígéret szép szó.
    De az is lehet, hogy a debreceni vakcinagyár időközben debreceni akkumulátorgyárrá változott, mert pont az hiányzott a boldogságunkhoz.

  3. polyvitaplex szerint:

    Az igazság kedvéért muszáj elmondani, hogy a Lidlben a sajt és a vaj most olcsóbb, mint két hónapja volt, sőt a kenyér ára is stagnál, a benziné meg csökken.
    Tök optimista vagyok, el fog jönni az idő, amikor már a budipapír sem lesz értékállóbb, mint a papírpénz, amivel addig is, nyugodtan kitörölhetem a seggemet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum