Egyszer majd kérnek tőle valamit

Novák Sándor-palota kegyelmet adott Budaházy Györgynek, az indoklás szerint azért, mert jön a pápa. Budaházy a magyar szélsőjobb ikonikus alakja, a bíróság terrorizmus, testi sértés, kényszerítés vádjával ítélte először tizenhárom, most márciusban hat évre, amit Novák Sándor-palota most nagy kegyesen megszüntetett. Budaházy „közéleti” tevékenysége letartóztatása előtt megfelelt az SA német birodalmi ügyködésének, amolyan verőlegények voltak ők a Hunnia mozgalommal, amelynek – hogy el ne feledjük – más tagjait is szabadon engedte most Orbán Viktor bábja.

Éppen ezért, amikor azt a kérdést tennénk fel, Novák Sándor-palota honnan merítette az ihletet a szabadon bocsátáshoz, ne olyan jelenetet képzeljünk, mint a Brian életében, mikor is a ’lómai prókurátor a röhögő népet kérdezi, kit bocsásson szabadon. Mivel tudjuk, hogy Novák Sándor-palota saját hatáskörben még a seggét sem törölheti ki, nem kétséges, honnan érkezett az ukáz, amelynek nyomán Budaházy szabadulhatott. És nem a gesztus miatt, hanem azért, mert tudjuk, személyében mit képvisel, újabb bizonyságot kaptunk a NER jellegéről, amely a fasizmusban fetrengve enged szabadon egy neonácit.

Egyetlen kérdésünk van ezen a ponton, a miért, ám ez a hatalom sötét bugyrai felé visz, el egészen Orbán ocsmány játékaihoz, de ezt konstatálva annyit azért megjegyzünk, nem kellett volna belekeverni szegény Ferencet, mert Novák Sándor-palota indoklásul amúgy teljesen értehetetlen gesztusára azt adta elő, a mi kis magyar neonácink azért szabadulhatott Sándor-palotai kegyelemmel, mert a szentatya romlott hazánkba érkezik. Ez csak az indok, az ok teljesen más lehet, mégpedig az, hogy közelednek megint a választások, és kell egy fix pont, egy alak, aki Kubatov kopaszai mellett elvégzi a mocskos munkát.

Nem véletlenül fogadták a szabadulás hírét oly kitörő örömmel Orbán másodkézből kitartott lapjai a prostisrácoktól a mandinerig (jellegükre való utalásképpen kisbetűvel), és nem véletlenül üdvözölte a magyar neonáci (Mi Hazánk) párt prominense, Novák Előd kijelentve azt, hogy Budaházy – és tettestársai – nem terroristák, hanem a 2006-os hatalom, azaz Gyurcsányék terrorja ellen harcoló antiterroristák. Innen nézve tehát nem lehet kétséges, mire kellenek a mostani hatalomnak. Az már csak hab a tortán, hogy homofóbok és rasszisták, ez pedig olyan elegy, ami Orbán szívének nagyon kedves ezekben az időkben.

Orbán azonban most is a függöny mögül nézi a történéseket, s ha majd Budaházyék újra elkezdenek úgy tevékenykedni, mint akkor, amikor terrorizmus miatt letartóztatták őket, majd széttárja a karjait, hogy neki ehhez az egészhez semmi köze. Pedig az ilyen gesztusoknak ára van, s ha már a Brian életét emlegettük, mint korunkat leképező filmet, ide kell sorolnunk A tanút is, és annak tételmondatát, hogy egyszer majd kérünk magától valamit, Pelikán. Erre rezonál egyébként Budaházy hittevése is, aki szabadulásakor nem egyebet jelentett ki, mint: alig várja, hogy a hazáját szolgálhassa, a kérdés csak az, hogy mi módon.

Nem lehet kétséges. A szélsőjobb, ami a NER szerves része, a Fidesz előrenyújtott keze Mi Hazánkostól, Hunniástól együtt, csűrdöngölt a szabaduláskor, lovon hozták ki Budaházyt a börtönből, aki elordította magát, szabadság, akárha valamely William Wallace a Rettenthetetlenben, és elporzott interjút adni Orbán lapjainak. Okádni való színjáték volt, de sokkal többet nem is várhatunk vagy várhattunk tőlük, amikor visszakapták molotov-koktélos, kommunistaverő hősüket, ami viszont üzenet az országnak, milyen értékek vagy értéktelenségek és aljasságok mentén működik Orbán hatalma.

Kell egy megbízható és mindenre képes bajtárs a militáns, irredenta, soviniszta, homofób csapatba, aki a szabadságáért cserébe elvégzi a Fidesznek büdös mocskos munkát. Ezt kérik majd tőle egyszer, de voltaképp kérni sem kell már, hiszen maga az alany jelentette ki, azaz Budaházy, hogy „hatalmas súlya van a nemzeti összefogásnak”, és ez az a duma, amiről tegnap értekeztem az Alapjogokért Központ főigazgatójának delirálása kapcsán. És ím, újra előttünk áll A tanú igazsága, miszerint „A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap, egy brancs maguk, ne is tagadja”. És ez egyáltalán nem vicces.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
5 hozzászólás “Egyszer majd kérnek tőle valamit
  1. hj szerint:

    Tegnap, amikor címként megláttam a hírt, azt hittem, hogy rosszul olvastam!!! Ezzel a „kegyelemmel” intézményileg adtak lovat a szélsőjobb alá, ezért én a börtönből való kilovaglást ebből a szempontból tekintem szimbolikusnak.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Azért ez egy érdekes történet ám! Utána kellett nézni mit is csináltak annak idején:

    „A vád a 2007-2009-es időszakról szólt, amikor sorozatban Molotov-koktélos vagy robbantásos támadások érték az akkori kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ pártirodáit és politikusaik otthonait. Célpont volt például a Gyurcsány-kormány titokminiszterének, Szilvásy Györgynek a vidéki háza, Hiller István egykori szocialista oktatási miniszter és Kóka János SZDSZ-frakcióvezető ingatlana. Felgyújtottak egy Vörös Csepel nevű szórakozóhelyet, a Broadway Jegyiroda kirakatát és két melegbárt, az egyiket olyankor, amikor éppen vendégek is voltak bent. A vádpontok között szerepelt egy székesfehérvári bankautomata felrobbantása is, pénzszerzési céllal.

    A magát Magyarok Nyilainak nevező csoport akcióiban nem sérült meg senki, kivéve egy esetet, Csintalan Sándor megverését, ami miatt a súlyos testi sértés a vádpontok közé került. Csintalan Sándort, a Hír TV műsorvezetőjét 2007 decemberében az otthonánál, egy teremgarázsban négy álarcos férfi vascsövekkel véresre verte. Az ügyészség azt állította: Budaházy mondta azt a társainak, hogy csinálni kéne valamit Csintalannal, mert egy műsorában az MSZP ügynökének nevezte őt.”

    Azért vastagon voltak ezek között köztörvényes bűncselekmények is. Ennek fényében elég érdekes a banánköztársasági elnöki „kegyelem”. Azt meg azért sejtjük, hogy az ilyen bűncselekmények mögött ott volt a fidesz akkori/mostani vezetése is. Felbujtóként mindenképpen.

    További érdekesség, hogy nincs 2 hónapja az ítélet kihirdetésének, ahol is:
    „Az ítélethirdetés után a rendőrök engedték Budaházynak, hogy elbúcsúzzon a támogatóitól és a családtagjaitól, majd elvezették a teremből. A hívei közül többen azt mondták: elnöki kegyelemben bíznak. Olyanról is szó volt, hogy ha rövid időn belül nem kap kegyelmet Budaházy, akkor a Sándor-palota elé szerveznek majd sátorozós tüntetést.”

    Nocsak, nocsak! Az banánköztársasági elnök engedett a zsarolásnak? Akkor mégsem lesz sátoros tüntetés a Sándor-palota előtt? Ész megáll B+! Mindig van lejjebb… 🙁

  3. Jane Doe szerint:

    Volt ennek más előzménye is. Böjte bajtárs/kamerád sem imádkoztatta a gyerekeket hiába.

    • hj szerint:

      Akkor ezt az „érdekes” fordulatot akár tekinthetjük isteni közbeavatkozásnak, azaz Isten létének bizonyságának? Vagy csak a félisten közbeavatkozásának?

  4. polyvitaplex szerint:

    Az mennyire cinikus már, a pápalátogatásra hivatkozva kegyelmet adni Budaházynak, akinek az összes tette és megszólalása ellentétes Ferenc pápa értékrendjével.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum