A nyugat pénze és Orbán

Orbán doktorminiszer urunk legújabb evangéliumában az hangzott el a Kossuthon, hogy „Ukrajna pénzügyileg nem létezik…”. Indoklásul erre a delíriumra azt hozta fel, hogy amint megszűnik az európai és amerikai finanszírozás, a háború azonmód ér véget, és teljesül a permanensen vonyított béke. Ez a vágya és elmélete Orbán doktorminiszter urunknak, ami annyira kilóg azon vélemények közül, amelyeket nem a barbárság diktál, hogy Putyin haverja, a Medvegyev nevű két kézzel tapsolt, és éltette doktorminiszter urunkat. Ő sem mondhatta volna szebben, Moszkvában tehát orgazmus volt, mifelénk nem annyira.

Azt eddig nem tudtuk, hogy a Kremlben is úgy hallgatják péntek délelőttönként a Kossuthot, akárha Mária néni a sparhelt mellett, viszont újólag bebizonyosodott, hogy azok a hagymázas dumák, amelyeket azért ereget magából doktorminiszter urunk, hogy az elhülyített rajongók tudatát a megszokott szinten tartsa, csak-csak eljutnak a határon kívülre is. Nem véletlen hát, hogy az itthon úgy hárommillió ember által istenített szarházit odakint százmilliók rühellik, csak sajnos vele együtt minket is. Ez a legkisebb gond azonban, az már termetesebb, hogy szép lassan magunkat is meggyűlöljük, mert tehetetlenül nézzük ezt az egészet.

Ezt az ámokfutást, amit Orbán doktorminiszter urunk művel önmagával és egyben az országgal is. A mostani kijelentése Ukrajna pénzügyi nem létezéséről egy olyan ember szájából hangzott el, aki mindent megtesz, adja fel elveit azért, hogy európai pénzhez jusson, s éppen azért, mert anélkül az általa irányított ország gazdasága fejre áll, és belecövekelődik az anyaföldbe. Erre a kijelentésre mutatva kellene az orrát beleverni az általa kavart szarba, és eközben tenni fel neki a kérdést, hogyan is van a pedagógusok béremelésével, amire a pénzt az Uniótól várja, mert nem futja rá. Így adódik a kérdés, Neria létezik-e pénzügyileg.

Legalábbis akképp, amit az ukránok szemére vet, hogy a nyugat pénze nélkül fejre állnának, csak azt felejti el hozzá tenni, azon a vidéken nem háborús vészhelyzet van, hanem a háború maga a szarrá bombázott városokkal, azokban gyárakkal és egyebekkel, a termelés tehát akadályokba ütközik. Mivel Putyin mindent megtesz, hogy Ukrajna gazdasága ne tudjon működni, csodálkozni való azon nincs semmi egyáltalán, ha pénzre szorulnak és egyebekre. Viszont Mészáros cégei nem kapnak rendszeresen rakéta találatot, ennek ellenére az Unió pénzéből működnek, mert a piacon éhen döglenének, és ez azért más alaphelyzet.

Még régebben, amikor korlátok nélkül ömlött az Unió adófizetőinek pénze országunkba, Orbán doktorminiszterünk nagy pofával jelentette ki, elvan az ő pénzük nélkül, amikor viszont elapadt, mert már nem akarnak egy fasiszta államot finanszírozni, megy a visítás. Navracsics egy éve járja a Kanosszát, hogy jöjjön már az a pénz, ami nélkül elvagyunk, de mint kitetszik, mégsem. A helyzet épp ez, de ez nem nóvum, és szót se érdemelne, ha Orbán egy háború sújtotta országról nem úgy beszélne, mintha a valagából rángatta volna ki őket. Nem lesz ennek jó vége, mert még úgy járhat, mint a jenkikkel.

Velük kapcsolatban fél nap alatt változott a vélemény és a hőbörgés, nem leszünk gyarmat, több tiszteletet és más egyéb bevett ordítás mellett Bayer tagkönyv egyenesen azt üzente nekik, hogy kuss. Nem hinnénk azonban, hogy miként Medvegyev Kossuthot hallgat, akként az amerikai diplomácia meg Bayert olvas, ennek ellenére, mire a tagkönyv végzett az aktuális átkozódással és ocsmány okádással, Orbán doktorminiszter urunk már ott tartott, hogy Amerika a barátunk, és kilépett a kémbankból. Bayer olykor fáziskésében van, már ő sem tudja követni a szélkakast, aki az elveit addig bírja tartani, mint más a fingot bableves után.

Ezt látjuk most is, ül a rothadó szemétdombján, és hülyeségeket beszél abban a tévképzetben, hogy tényező, pedig csak egy rikoltozó kaméleon. Most egyszerre érte el, hogy odanyalintott egyet Biden valaga felé, ugyanakkor bezsebelte Medvegyev dicséretét is, ami így együtt unikum. Viszont mutatja Orbán doktorminiszter urunk tartását, mert mindeközben még teper azért a pénzért is, amire szavakban szüksége nincsen, viszont anélkül véget ér az évtizedes mutatvány. Egyszer majd béke lesz, és nem olyan, amilyenről ő ábrándozik, de akkor lesz majd a fogaknak csikorgatása, mert egy kupacban kell fizetni mindenért. Gyönyörű jövő.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “A nyugat pénze és Orbán
  1. Yeti szerint:

    Duce a végén kampót kapott.
    A miniduce járandósága akkor minikampó?

  2. polyvitaplex szerint:

    Egyetértek Orbánnal, Amerika és Brüsszel az Ukrajnának küldött pénzt adja inkább nekünk, látványosan javulhatna az egészségügy, az úthálózat, végre a tanárok sem óbégatnának, sőt lehet, hogy olimpiára is jutna belőle, a cselgáncsban látatlanban odaadnám Putyinnak az aranyérmet.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Teljesen igaz, annyi különbségggel, hogy a főnévi igenév helyett fizetnünk a helyes alak.
    Azért kiváncsi lennék, ha létezne olyan, hogy csak annak kellene majd törleszteni a gaztettekért, meg lopásért aki tapsol ennek a csaló, hazug gazember bandának , akkor is ennyien lennének-e, pláne ekkora pofával ??

    • kovacs_ugynok szerint:

      Sajna itt mindenkit olyan kár ért az orbánék alatt, hogy 1 nemzedék nem lesz elég kijavítani, ha lesz egyáltalán erre lehetőség.

      Az viszont tény, hogy már régen meg lehetett volna szabadulni tőlük ha a tolvajok kollaboránsai nem tartanák őket hatalomban. Itt pedig nem azokra a szerencsétlenekre gondolok akiket át tudtak vágni, hanem az állami gépezetben őket szolgálókra. A gazságszolgáltatástól az országgyűlési képviselőkig.
      Az ugye megvan mindenkinek, hogy a miniszterelnököt az alkotmány szerint az országgyűlés választja, és nem fordítva. Tehát, minden olyan országgyűlési képviselő cinkos az orbánék gaztetteiben aki nem hajlandó leváltani. A bubu, az 5. németzsóti. Leköpni kéne ezeket amikor fűszegélynyírókat avatgatnak, nem éljenezni! :/

  4. miki1950 szerint:

    Arról persze nem értekezik az idióta, hogy Európa éléskamrája a földjén dúló háború ellenére ellátja gabonával és műtrágyával az egész kontinenst – benne minket is, félpénzen.
    Az ukránok keményen harcolnak és dolgoznak a puszta létükért, amíg orbán várja az égi mannát a majdnem semmiért.
    Remélem, hogy a vágyakozási idő átmegy relatívba és kitolódik egyre hosszabb távlatokba, majd a semmibe vész.

  5. kovacs_ugynok szerint:

    Hát, én ezt az adót régóta már csak kos útnak hívom. Beeee! :/
    A Kossuth névre nem méltó. Bár az utóbbi időben azt pletykálják, hogy ő is lelépett a forradalom pénzével…, ki tudja?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum