A három jómadár (nemzeti mese)

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás Balatonon túl, a Sándor-palotán is túl, ott, ahol a kurtafarkú helloröfi túr, volt ez a Neria, és abban élt, éldegélt három jóbarátmadár. A Feri bátyám, a Zsóti vadász és a Sziszi gyerek. Nem voltak ők mindig olyan rohadt nagy barátok, ezt a vonzalmat csak akkor vették észre magukban, amikor a Viki király hátsója mögött álltak sorban kinyújtott hatalmas nyelvekkel, hogy lef-lef, nyamnyam, nyalják az egyre termetesebbé váló hátsót. Ott tülekedtek, lökdösődtek, hogy hozzáférjenek a nyelvükkel Viki király valagához, gyerekek, és mindeközben úgy egymásba szerettek, míg a világ és még hét rengeteg nap. Is.

No most, gyerekek, és mind az összes nagyérdemű, ez a Feri bátyám nem az a Feri bátyám volt, akinek a Viki király a faluvégi kurta kocsmában egy gőzös reggelen azt ígérte nagy pöckösen, hogy novemberben utal neki nyolcvanat. Ez a Feri bátyám hajdan csótány volt önbevallása szerint, a nemzeté, még akkor, amikor Viki király nem ült Neria trónján, hanem csak ilyen kis porbafingó, hőbörgő jogászfi volt. Feri bátyám meg ifjabb, noha nem fiatal, és azt mondta, hogy tud zenélni, holott már akkor sem tudott, csak fölkötött a nyakába egy pöttyös kendőt, és a színpadról vezényelte az ifjakank, hogy hórukk. Ez volt a tudománya neki, se több, se kevesebb. Azaz, semmi.

Feri bátyám aztán megvénült. Ezért is lett Feri bátyám, holott valamikor csótány volt, aztán meg még most is Ferónak hívatta magát valami ok miatt, és, ahogyan már meséltem, kedves gyerekek, addig-addig tülekedett Viki király ülepénél, amíg az kiutalt neki egy Kossuth díjat meg kurva sok lóvét vele. Feri bátyám élt most már, mint a Márton Hevesen, vagy a Kocsis Máté aranyhala abban a vízben, ahová a rezsi miatt költözni kellett neki (állítólag). Zsóti vadász pedig az Zsóti vadász, akkor még, amikor Feri bátyám vezényelte, hogy hórukk, fingja nem volt Feri bátyámról, de Zsóti vadász volt akkor is, most meg ilyen szentfazék, egyik kezében egy bazi nagy kereszt, a másikban puska.

Vértől iszamos és csöpögő puska, ezt el ne feledjük, gyerekek. És ezzel, mily sajnálatos, mindent is elmondtunk Zsóti vadászról, ezen kívül csak a tülekedés van róla a királyi segg mögött, de az nagyon, meg az éjszakai törvények a sötét homályban. Horror és hullaszag. Maradt még a barátok közül a Sziszi gyerek Csepelről, aki mindent tudott viszont. Rezsit tudott, meg honvédeni, aztán újra rezsit. Illetve főzni ezeken túl, de azt minden nap permanensen. Zsírtól csöpögő pacalt velővel, csirkelábkocsonyát, meg minden szart összefőzött ez a Sziszi gyerek, ő lett a nemzet szakácsa, ahogyan áll a képeken az üst mellett, kezében méretes fakanál, a zsír meg rotyog a paprikában bugyogva.

Vagy fordítva, a paprika rotyog a zsírban. Mert mindig ilyeneket kotyvaszt ez a Sziszi gyerek, és rohadt büszke rá, de nagyon, ahogy a Fészbukk őrzi ezt az egészet. És mondom, ezek hárman a valag mögött szerettek egymásba, hogy már egészen flottul ment az a nyalás, hogy te jössz kérlek, én pihenek kicsinyég, aztán meg majd a másik. Így adták az utat egymásnak az ülep mögött, hogy még egyszer foglaljuk össze, gyerekek, a Feri bátyám, a Zsóti vadász meg a Sziszi gyerek. Így sürögtek-forogtak a fenséges seggnél, amikor Feri bátyám megszólalt egy nap, hogy vége van a télnek. Nem köll fűteni a kastélyban, meg villanyot se ojtani annyira korán, hogy ihajj, szüret.

Gyertek el hát hozzám drága, Viktorban testvéreim, és én főzök nektek ebédet a kis pénzecskéből, ami a rezsispórolásból megmaradt. Mert azt se feledjük, gyerekek és mind az összes nagyérdemű, Feri bátyám azt kamuzta a télen, hogy ő ott fagyoskodik a kastélyban, nem fűt, nem világít semmit se, hogy épp olyan cudar élete van, mint az emlegetett Kocsis Máté halainak a messze idegen tóban. De ennek vége lett, el lett feledve is, így hívta meg és ezért Feri bátyám az ülepcimboráit magához a kastélyba ebédre, hogy milyen jó is lesz együtt pihenni ki a nyelvüknek elfáradását, meg, hogy örüljenek nagyon a Fészbukk számára mosolyogva a kamerába bele.

Így történt hát kedves gyerekek és mind a nagyérdemű közönség, hogy összegyűltek, ettek, játszódtak a pulikkal és minden ilyenek, de legfőképp, hogy vigyorogjanak, akárha tejbetök, meg fotózkodjanak. És amidőn meggyőződtek arról, hogy a Fészbukkon már fönn van a nagy mű, mert készen van, hogy tehát a foglalkozás így és ezért elérte a célját, akkor egymás tenyerébe csaptak mind a három jómadarak, hogy akkor indulnak ők a Karmelitába a valaghoz vissza, tenni, amit tenniük kell. Azóta is mennek, mendegélnek, mondhatnám, de nem, mert szolgálati géperejű járművel suhannak, amit te fizetsz, kedves gyerekek, és mind az összes nagyérdemű. És most vége van, de lesz majd másik.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “A három jómadár (nemzeti mese)
  1. Yeti szerint:

    „Vértől iszamos és csöpögő puska” – ütős anyag lehetett 🙂

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Most csalódtam benned, habár értem én, hogy most volt itt az aproppója a fenti elvtársak kiemelésének. De kérdem én, vajon nem lenne-e jogos elitünk többi tagjának kifakadása, nem kérdezhetné-e meg egy Demeter, egy Vidnyánszky, Pataki, Pinter vagy akár melyik :
    Hát Bástya elvtársat már senki nem akarja megölni ?
    Ejnye, ejnye kedves Kázmér !
    Hát hol itt a demokrácia ?? 🤣

  3. miki1950 szerint:

    Nem mese ez, gyermek!
    Ez napjaink valósága, ahol még az ilyen terhelt idióták is hajszolják övéik elismerését, merthogy létszükségletük ez a hatalomban maradásukhoz.
    Ha már a kutya sem foglalkozik velük, legalább a birkanyáj el ne feledje már őket.

  4. polyvitaplex szerint:

    A Fideszben vannak tagozatok, Munkás Tagozat, Gazda Tagozat, gondolom ők hárman is ilyesmik, Öreg Rocker Tagozat, Vasárnapi Boltbezárás Tagozat, Dagadt Tagozat.

  5. kovacs_ugynok szerint:

    Ez a frici az átkos alatt is a hatalmat szolgálta, különben nem hagyták volna (bontott) csirkét darálni a színpadon. Mellé még besúgó is volt. Nem történt semmi meglepő, csak rálelt a folt a zsákjára. :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum