Matatás a tésztában

Orbán Viktor pékségbe vitte a kisonokákat. Mészáros gázos azon pékségébe Felcsúton, amely jórészt európai pénzből épült és szépült, ilyképp azt nem tudjuk, hová vitte volna a nemzetvezető az örökösöket, ha megállítja az EU-t. Maximum sétálni a budi mellé. Orbán egyébként már ripacsnak is rossz, meglehetősen unalmasak azon közlései, amelyek a stratégiában azt a szerepet játsszák, hogy egy vagyok közületek, s bármi hihetetlen, nekem is van luk a seggemen. Bár ez utóbbit már önmaga sem hiszi teljesen, később majd kiderül.

Egyébiránt másnap kalbászt is vett ugyanaz a kis csapat, vezetőjük pedig, a tekintetes nagyméltóságú elégedetten állapította meg a kisonokákról, hogy parasztgyomruk van. Ilyképp ez a bukolikus idill beleillik a helloröfivel megkezdett vonulatba, onoka, disznó, egyre megy, mindannyian csak szereplők Orbán bábszínházában, amelynek ez a darabja az egyközületek sorozatba tartozik azzal a nehézséggel, hogy a magyar talpasjobbágy nem visz haza kosárszán kenyeret, kalácsot, sonkát és húst, míg azonban az istenük igen.

Hiába, nagy a család, bő a rokonság, még szerencse, hogy mindahány a saját lábán áll. A kisonokák még nem, de ők e két nap alatt bejárhatták a birtok egy szeletkéjét, később majd megismerik a földeket, kastélyokat, egyebeket is. Mindemellett ez ma már nagyon sajnálatosan egészen természetesnek tűnik, és a színjátszás e fejezete nem is ezért érdekes, hanem, ahogyan a csipet csapat betódult a pékségbe, s amiként ott viselkedett az ott dolgozók bárgyú mosolygása közepette, holott ki kellett volna hajítaniuk a látogatókat.

Nem tették, hogyan is tették volna, hiszen a nagyságos úr tért be, s ha Mészárosé az üzem, akkor az övé is, ennek megfelelően pedig azt csinál ott, amit csak akar. Mint ahogyan az egész országgal is. Amit tehát a pékségben kicsiben látunk, az mindennek a képe, Orbán uralma maga. A képen, amit van szerencsénk látni, a méltóságos úr a munkás zöld dzsekijében födetlen fővel, a kisonokák szintén mindennapi cuccban, ráadásul a nyers tésztán matatnak, mintha a nagyi konyhájában volnának, holott jól láthatóan nincsenek ott.

Régóta létezik már minálunk a HACCP minőségbiztosítás, amival a porbafingó magyarokat nem győzték zaklatni, és zaklatják még ma is. De amit Orbán csipet csapata művelt, az ellen még a szépemlékű KÖJÁL is fölemelte volna a hangját, most azonban jól láthatóan senki sem. És nem azért, mert a hatóságok slendriánok lennének napjainkban, ó, egyáltalán nem, csak a jelek szerint a szigor nem mindenkire egyként sújt, sőt, valakire meg egyáltalán. Vannak egyenlőbbek, illetve ezen túl törvényen felül és kívül állók is bőven.

Az előírások szerint utcai ruházatban szigorúan tilos belépni a munkaterületre, és térdhosszúságú köpenyben kellene lenniük az itt tartózkodóknak, valamint hajhálót kellene viselniük. A hajat és amennyiben kockázatot jelent az arcszőrzetet teljesen el kell fedni, a védőfelszerelés cseréje során ügyelni kell, hogy a védőruházatra ne kerüljön hajszál. A fejfedőnek teljes mértékben el kell fednie a füleket. Elszennyeződött védőruhát étkezőhelyiségbe és üzembe lépés előtt le kell cserélni.

Nos, ehhöz képest a kisonokák játszós cuccban gyurmáznak a tésztával, s mint már emlegettük, a nagyméltóságú abban a zöld mellénykében leledzik, amiben amúgy disznót ölni is szokott. Más apróságokra oda sem figyelve annyi állapítható meg, nincs az a szabály (törvény) amit meg ne szegtek, át ne hágtak volna, rosszkedvünk, mi több, felháborodásunk tehát jogos, mert nincsen rajtunk az a birkaszemüveg, amely segítségével idvezült képpel tudjuk lefetyelni a szart a képünkről, amit Orbán a lukatlan seggével ürít oda.

S ha most azt vetnék a szememre, hogy pikkelek a főméltóságú úrra, ezért kekeckedek ilyen semmiség miatt, akkor arra az volna a válaszom, hogy ad egy: igen, pikkelek rá. Sőt, ennél sokkal élénkebb negatív érzéseim is vannak feléje. Ad kettő: ez nem semmi, hanem ez a minden, mert ebben az egész nyomorúságos életünk benne van. Az jelesül, hogy Orbán tényleg a képünkbe szarik, miközben úgy jár-kel az ország minden szegletében a pereputtyával, mintha minden az övé volna. És nagy valószínűséggel így is van.